1. Vajon a Nyugat felé öklét rázó, Kelet felé kacsintgató, Kádár népének muzsikáló, polgári ethoszt elvető, a modern világot egyre kevésbé értő, kurucos víziókba menekülő vagy csak simán eszmék nélküli, etatista, államra telepedő, hatalomtechnikázó, homályban döntéseket hozó, nyilvánosság elől menekülő mamelukokból és bólogatójánosokból álló hatalmi pártok ellen fellépő Fidesz

miként válhat

egy Nyugat felé öklét rázó, Kelet felé kacsintgató, Kádár népének muzsikáló, polgári ethoszt elvető, a modern világot egyre kevésbé értő, kurucos víziókba menekülő vagy csak simán eszmék nélküli, etatista, államra telepedő, hatalomtechnikázó, homályban döntéseket hozó, nyilvánosság elől menekülő mamelukokból és bólogatójánosokból álló hatalmi párttá?

2. Vajon a fiatal Orbán Viktor és a korai Fidesz

mennyi fogást

találna a mai Orbán Viktoron és a mai Fideszen?

3. Vajon a fiatal középosztály hangját értő és közvetítő, a fiatal középosztályt magának megnyerő, velük együtt utcára vonuló, őket politikai aktivizmusra bíró, belőlük politikai felhajtóerőt nyerő Fideszből

hogyan lett

a fiatal középosztály hangját nem értő és nem közvetítő, őket lassan elvesztő, vagy legalábbis politikai passzivitásukra játszó párt, amely ellen a fiatal középosztály az utcára vonul?

*

„Legszebb álmainkban a jövő végleg elkezdődik, és folytatódik a szabad, polgári, értékeire, hagyományaira büszke Magyarország oly sokszor elakadt építése, melynek kormányzata elősegíti az egyéni és közösségi kezdeményezések kibontakozását. Legrosszabb rémálmainkban az egykori kilencvenes évek végének szabadelvű-konzervatív jobboldali tábora egy második, nemzeti szalaggal átkötött »Kádár-korszak« tompa, elszürkült egységpártjává és annak csápjaivá válik. Nem kérdés, hogy mi miben hiszünk” − írtam 2010-ben, Fideszország születésekor. Ma sem kérdés, hogy miben hiszek.