Azt kérdezte egy német képviselő Navracsics meghallgatásán, hogy Wass Albert és Nyirő József művei után a Mein Kampfot is bevezeti-e a magyar kormány kötelező olvasmányként. Micsoda botrány! Háborog a magyar sajtó és a politika – mindkét oldalon. Szögezzük le: a kérdező, Martin Sonneborn a német viccpárt, a Die Partei képviselője, korábbi televíziós szatirista. Nem kell viccesnek tartani a humorát, de emiatt nem kell az egész európai politikumra vonatkozó messzemenő következtetéseket levonni
„Tisztelt Navracsics Úr!” – kezdte felszólalását magyarul a német viccpárt egyetlen képviselője, Martin Sonneborn az EP kulturális bizottságában. „Az Ön országában olyan antiszemita szerzők, mint Wass Albert, Nyírő József, vagy Tormay Cécile munkássága, az iskolai tananyag részét képezik” – folytatta immár németül. (Navracsics közben levágott egy „jajj már megint”-arcot.) „A magyarok 21 százaléka szimpatizál a szélsőjobbal. Ha Önt oktatási, kulturális, ifjúsági és állampolgársági ügyekért felelős biztosnak kinevezzük, remélhetjük-e, hogy Adolf Hitler Mein Kampf-ja vagy A Nemzetiszocialisták kis ABC-je Göbbelstől az európai ifjúság kötelező olvasmánya lesz?” – tette fel a kérdést Sonneborn tökéletes pókerarccal, miközben a képviselők soraiban elfojtott nevetés hallatszott. Navracsics erre szigorúan leszögezte, hogy zéró toleranciát hirdet az antiszemitizmussal szemben, aztán arról beszélt, hogy Magyarországon virágzik a zsidó kultúra és hasonlók. Persze képzeljük el, akkor mi lett volna a reakció, ha poénkodva válaszol a kérdésre.
Sonneborn nem kímélte egyébként a digitális területért felelős német biztosjelöltet, Günther Oettingert sem, sőt, Navracsics ehhez képest megköszönheti a könnyű kérdést. Sonneborn arra volt kíváncsi a felejtés jogával kapcsolatban, hogy hogyan akarja Oettinger elkerülni, hogy a róla az interneten meglévő kínos információk eltűnjenek. Példaként említette, hogy Oettingertől húsz évvel ezelőtt elvették a jogosítványát ittas vezetés miatt, vagy hogy Hans Filbinger egykori CDU-s politikus temetésén elmondott gyászbeszédében Oettinger tagadta, hogy Filbinger nemzetiszocialista lett volna. Az Oettingerről a felejtés joga alapján „elfelejthető” információk felsorolása után – a bizottság hangos derültségére – Sonneborn megkérte a biztosjelöltet, hogy angolul válaszoljon – ezzel utalva Oettinger hiányos angoltudására és akcentusára. A német biztosjelölt sem volt éppen humoránál, ugyanis kimérten – németül – azt válaszolta, hogy ő támogatja a felejtés jogát és egyébként az említett eseteket megírta a sajtó, így biztosan nem fognak elfelejtődni. Aki politikával foglalkozik, azt a sikereivel és a kudarcaival együtt fogják egész életében megítélni – tette hozzá Oettinger. Eközben egyébként Sonneborn tüntetően feltette a fejére a fülhallgatót, hogy angolul hallgathassa meg a választ.
Martin Sonneborn mindenesetre a Navracsicshoz intézett kérdésével azt mindenképp elérte, hogy személye és apró viccpártja ismert legyen a – külpolitika iránt egyébként nem nagyon érdeklődő – magyarok előtt. Kapott persze hideget-meleget jobbról és balról egyaránt, de a magyar reakciók csak a legritkább esetben vették le, hogy az akciója poén akart lenni. A Gyurcsány-párt például vérkomolyan érdemi kérdésnek tartja, hogy Navracsics kötelező tananyaggá tenné-e a Mein Kampfot. A jobboldali sajtó, például a Magyar Nemzet azon van kiakadva, hogy hogyan vehette magának a bátorságot a német politikus egy ilyen kérdésre, és mekkora „cirkusz” van az EP-ben a meghallgatásokon. Bár a Magyar Hírlapnál arra már rájöttek, hogy egy viccpolitikusról van szó, Máté T. Gyula szerint ez – mármint, hogy Sonneborn bejutott az EP-be – „a német választók szellemi színvonalát, demokratikus elkötelezettségét és az európai értékekhez való komoly hozzáállását jelzi ”.
Ja, kérem, akkor a magyar választók szellemi színvonalát, demokratikus elkötelezettségét és európai értékekhez való komoly hozzáállását a magyar politikum jelenlegi állapota jelzi. Sőt, a magyar bíróságok színvonalát meg az, hogy véletlenül épp úgy jegyezték be a Kétfarkú Kutya Pártot, hogy még az önkormányzati választáson se tudjon elindulni. A lesajnált német demokratikus kultúrában a cikk téves megállapításával szemben a Die Partei elindult volna a német parlamenti választásokon, csak nem jutott be a Bundestagba az öt százalékos küszöb miatt. Az EP-választásra vonatkozóan viszont a német alkotmánybíróság az év elején eltörölte a küszöböt, így a viccpárton kívül bejutottak például az állatvédők és a neonácik is. Persze akkor már jobb lett volna, ha inkább még egy-két viccpárti jut be, de hát nem mi döntünk erről.
Érdemes hozzátenni, hogy számszerűen Németországban küszöb nélkül is nagyjából annyi szavazat kell egy EP-mandátumhoz, amennyi szavazat nálunk az 5 százalékos küszöb eléréséhez szükséges. A Die Partei például 186 ezer szavazattal 0,6 százalékot szerzett és így jutott egy mandátumhoz. Ehhez képest Magyarországon, ahol van 5 százalékos küszöb, az ezt épp hogy elérő LMP ennél kevesebb, 116 ezer szavazatot kapott, és ezzel szintén egy EP-mandátumot szerzett. A két ország mérete közti különbség abból a szempontból nem releváns, hogy az Európai Parlamentben nem országok képviseltetik magukat, hanem az európai polgárok összessége, az „európai nép” – elvileg, de a nagy országok polgárainak szavazatai így is sokkal kevesebbet érnek az EP-választáson.
Végezetül: miért lenne a direktben viccelő Sonneborn komolytalanabb, mint a rasszizmussal és diktatúrával riogató kérdéseket nap mint nap halál-komolyan feltevő magyar liberális és baloldali aggódók, vagy például a Gój Motorosokkal fogadást kötő Szanyi? Könnyen lehet az is, hogy Sonneborn már megbánta a képviselőséget, ugyanis jól menő szatirikus showműsorát kellett otthagynia a ZDF német köztévében. A deklarált eredeti terv az volt, hogy egy hónap után lemond, és átadja a helyét egy párttársának, majd ő is lemond egy harmadik javára és így tovább, hogy így jó sokan lehúzzák az EU-t egyrészt fizetéssel, másrészt a képviselőség után hat hónapig járó juttatásokkal. Aztán ez nem jött össze, kiderült, hogy nem így működik, és legkorábban egy év múlva tud majd lemondani: jövő nyárig tehát még biztosan láthatunk Sonneborntól vicces – vagy legalábbis annak szánt – megnyilvánulásokat.
