Csernus Imre már öt éve elköltözött Budapestről. A pszichiáter időközben másodmagával borászatot alapított, amivel egy új szerepkörben próbálhatja ki magát. Neki a borászat munkát jelent, amit az öregedés ellenszerének tart. Az egri borvidéken lévő Almagyar-dombon található Almagyar-Érseki Szőlőbirtok borteraszán ő hozza ki a vendégeknek a kávét, ha ott van. A saját keverékéből főzik, mely Depresso névre hallgat. Csernus itt mindenkivel beszélget, mosolyog. Közben azt is tervezgeti, hogy a rendeléseinek egy részét a borteraszon tartja. Más kint a természetben, mondja. Csernus Imre pszichiáterrel beszélgettünk szőlőről és borról, Budapestről és vidékről, életről és annak értelméről.

„Korábban egy interjúban azt mondta: „Számomra Budapest rengeteg negatív energiát ad. Bármennyire is törekszem rá, nem jó itt élni.” Budapest Önnek egy idő után pokollá vált, ahonnan kiutat kellett keresnie? Vagy úgy érezte, nincs a megfelelő helyen?

A borász Csutorás Ferivel és a designer Mészáros Petivel közösen létrehoztunk valamit, a szőlőbirtokunkat. Ez az alkotás. Én az alkotásban találom meg a boldogságot. Az, hogy az alkotás az bor, könyv, emberek, talpraállás, bármi, az sokkal fontosabb, mert ezt működteti a hit. Ha nincsen hit, akkor nincsen semmi. Az, hogy a helyszínek változnak, az egy dolog, de az kétségtelen, hogy a Nagy-Eged, mint helyszín csodálatos. Peti mindig azt mondja, hogy ott van a bornak a csakrája. Budapest nem vált pokollá számomra. Budapest a világ egyik legszebb városa, az ott élő emberek negatív energiája viszont teljesen más. Ezt a kettőt szét kell választani. Az emberekben lévő agresszivitás, frusztráció, rosszindulat, búval béleltség – ez az, ami egy várost pokollá tehet. Ettől a környezet még nagyon szép. Ha ott vagyok és nézem a budai várat, a Gellért-hegyet, a Dunának a panorámáját, az csodálatos. Bármelyik turista odajön, a látványtól nagyon jól érzi magát, de mindegyik megjegyzi, hogy az emberek búval béleltek és rosszkedvűek. Mivel lelki problémákkal foglalkozom, érzem az emberekből jövő érzéseket. Távol tudom magamtól tartani ezeket, de tudom, hogy az élet rövid, ezért olyan helyszínt keresek, ahol én jól érzem magam. A helyszín az ráadás, többletet ad. Én a mai napig jól érzem magam Budapesten, amikor elvonatkoztatok az emberektől... Szomolyán találtam egy olyan házat, ami harmonikus volt. Ehhez hozzátettem még azt, amit én tudok, és így az lett az otthonom.”

Jenei Balázs interjúját Bor.mandiner oldalunkon olvashatják.