Gondolta volna, hogy ezeknek az indiai-óceáni szigeteknek a lakói is voksolhatnak május végén az EP-választáson? Pedig igen. Mayotte is azon „külső területek” közé tartozik, amelyek egy EU-tagállamhoz – nevezetesen Franciaországhoz – tartoznak, ekként pedig lakói is részt vehetnek a közelgő EP-választáson. Összesen több mint 4,5 millió uniós polgár él ilyen külső területeken: atlanti-óceáni, indiai-óceáni, és karib-tengeri szigeteken, sőt, Dél-Amerikában is, akik a francia, a portugál vagy épp a spanyol EP-listákra szavazhatnak majd.

Az Európai Unió Működéséről szóló szerződés különbséget tesz „külső” és „tengerentúli” területek közt. Ezek közül az előbbiek – mivel valamely tagállamhoz tartozó autonóm területek – jóval szorosabban kötődnek az EU-hoz: részesülhetnek az európai strukturális alapokból, a polgárai pedig szavazhatnak az EP-választásokon. Az utóbbi, „tengerentúli” területek lakói csak „társultak” az EU-hoz, de bizonyos kedvezményeket így is élveznek az EU négy alapszabadságával összefüggésben. Ilyen tengerentúli területe például Dániának Grönland, vagy Nagy-Britanniának a Falkland-szigetek. Egyes francia csendes-óceáni szigetek viszont tengerentúli státuszuk ellenére eurót használnak és szavaznak az EP-be is.

Az indiai-óceáni Mayotte szigete abból a szempontból is különleges, hogy 2009-ben népszavazáson – a szavazatok 95,5%-ával – döntött arról, hogy francia „tengerentúli közösség” helyett a szorosabb kötődést jelentő „francia körzetre”, azaz „külső területre” változzon a státusza. Ez azt is jelenti, hogy a szigeten addig alkalmazott iszlám jog helyett bevezették a francia polgári törvénykönyvet, és a nők jogait is erősítik a szinte teljesen muszlim vallású szigeten. Mayotte az új státusza alapján pénzügyi támogatást kaphat nem csak a francia büdzsétől, de az EU-tól is. Franciaországnak egyébként már a jelenlegi ciklusban is ült három (egy néppárti, egy szocialista és egy zöld-baloldali frakcióban helyet foglaló) tengerentúli képviselője az Európai Parlamentben, akik aktívan részt vettek az EP külső területekre vonatkozó munkájában. Az indiai óceáni Mayotte-on és Réunion-on kívül franciaként küldenek képviselőt az EP-be a több karib-tengeri és csendes-óceáni sziget, valamint a dél-amerikai Francia Guyana lakói is.

Franciaországon kívül Spanyolországnak és Portugáliának is vannak olyan „külső területei”, ahol az urnákhoz járulnak az EP-választások alkalmával. Az Atlanti-óceán közepén, a Portugáliához tartozó Madeirán és az Azori szigeteken lakók is szavazhatnak az EP-listára. Mivel a portugál EP-választás országos listás szavazás – szemben a francia regionális listás rendszerrel –, így kifejezetten mondjuk a madeiraiakat nem fogja senki képviselni az EP-ben, csak a portugálokat általában. A két szigeten 2009-ben a legtöbben a szociáldemokratákra szavaztak. A – szintén országos – spanyol listára szavazhatnak a Kanári-szigetek lakói, akik legutóbb többségében a néppárti jelöltekre adták a voksukat.

Na de miért szavaznának EP-képviselőre a világ másik végéről így, hogy még nem is feltétlenül maguk közül küldenek valakit? Bár magáról a „külső terület”-státuszról egyedül a Tanács dönt, de a rendes jogalkotás keretében a Parlament is beleszólással bír az EU-politikák konkrét megvalósításába. Azonban ez attól is függ, hogy az érintett tagállamok képviselői mennyire tartják fontosnak a külső területeik fejlesztését. A külső területek közül egyedül a francia területek azok, amelyek – a regionális listáknak köszönhetően – helyi képviselőt küldenek az EP-be, vagyis ők valószínűleg többé-kevésbé elkötelezettek a képviselt terület iránt. A spanyol és portugál országos listáról bekerült képviselőknek viszont mostanában lehet, hogy inkább a saját gazdaságuk miatt fáj a feje, semmint, hogy a turistaparadicsomaik miatt aggódjanak. Bár a legtöbb külső terület közel sem olyan fejlett, mint az EU, vagy az „anyaország”, a spanyol és a portugál külső területek még egész jól teljesítenek a francia szigetekhez képest.

Az egy főre jutó GDP Madeirán még meg is haladja meg az EU-átlagot (és jóval túlszárnyalja Portugáliáét), viszont a többi külső területen – főleg a francia szigeteken – ez a mutató az EU-átlagnak töredéke. A most státuszt váltó Mayotte-on például az EU-átlag negyede a GDP – ennek fényében nem is csoda az említett népszavazás kimenetele.

A távolság percepcióját némileg csökkentheti az a tény is, hogy a külső területek számos EU-s támogatásból is részesülnek: 2007 és 2013 között – legnagyobbrészt az Európai Regionális Fejlesztési Alapból és az Európai Szociális Alapból – több mint 11 milliárd eurót költöttek a külső területek fejlesztésére. A mezőgazdasági támogatások terén a külső területekkel rendelkező három tagállam plusz pénzeket kap az úgynevezett „POSEI”-programból: összesen több mint hatszázmillió eurót.

Az EU jótéteményei tehát határtalanok: az Indiai- és a Csendes-óceán közepén lehet az EP-be szavazni és euróval fizetni; az Atlanti-óceán közepére, Madeirára pedig – Schengennek hála – még útlevél-ellenőrzés nélkül is utazhatunk.