Az EU, az ojró és a hiány – Utolsó utáni figyelmeztetések II.
2014. május 04. írta: Redakció

Az EU, az ojró és a hiány – Utolsó utáni figyelmeztetések II.

ufi_cicus.jpg2014 az I. világháború századik, a rendszerváltás huszonötödik, valamint korszakalkotóan legendás és mértékadóan befolyásos lap-ősünk, az Utolsó Figyelmeztetés születésének tizenötödik évfordulója. Az 1999-es indulás körülményeiről és az első évekről ebben a cikkünkben olvashatnak. Az UFi emléke szívünkben él – de egyébként az interneten is, hiszen az egy évtizeddel ezelőtti cikkeink nagy része most is elérhető a régi archívumban. A napokban beleolvastunk.

Idén alkalmanként szemlézni fogunk az évtizedes cikkeinkből, hátha kiderül belőlük valami tartós tanulság. Ment-e az évek által az ország elébb? Vagy maradtunk ott, ahol voltunk? Talán van értelme visszanéznünk és újra beszélgetnünk, vitatkoznunk – ha kell, egymással, ha kell, önmagunkkal. Kis magyar tükör, UFi módra.

*

Kompország kiköt? (UFi; 2004 május)
So­ha nem ér­tet­tem azo­kat, akik az éji ho­mály­ban ké­ső di­cső­sé­günk­re, meg a ma­gyar nem­zet fenn­ma­ra­dá­sá­ra hi­vat­koz­va nem akar­tak be­lép­ni az Eu­ró­pai Uni­ó­ba.

Az in­te­ger re­ví­zi­ó­ban gon­dol­ko­dó értelmiségiek már ré­gen rá­jöt­tek ar­ra, hogy Ma­gyar­or­szág ha­tá­rát im­már nem há­rom ten­ger mos­sa, ha­nem jó­val több, te­hát igen­is elő­nyös az unió. Nem­ze­ti ér­de­ke­in­ket a le­he­tő leg­el­szán­tab­ban kép­vi­se­lő pánmagyar mi­nisz­ter­el­nö­künk csak rö­hög ma­gá­ban sze­gény Nagy La­jo­son…
Má­jus el­se­jén, a ma­gyar bi­ro­da­lom szü­le­tés­nap­ján volt min­den, mint a bú­csú­ban: tű­zi­já­ték, ins­tal­lá­ci­ók, nép­ün­ne­pély, mó­ka, ka­ca­gás és gör­csös kor­mány­za­ti igye­ke­zet, hogy né­hány na­pig ne sár­ga csek­kek­ről meg ro­ha­mo­zó pi­ro­sak­ról, ha­nem kék zász­ló­ról meg rózsaszín vat­ta­cu­kor­ról be­szél­jen az is­ten­ad­ta nép. Amúgy a szo­ron­gás, a fé­le­lem vagy a le­mon­dó te­he­tet­len­ség jel­lem­ző köz­ál­la­po­ta­ink­ra, meg egy-egy dü­hödt ve­zér­cikk, ami­kor uni­ós ki­ad­vány­ok os­to­ba ös­­sze­vis­­sza­ság­gal ír­nak tör­té­nel­münk­ről, kul­tú­ránk­ról. Ti­pi­kus fo­gyasz­tói na­ci­o­na­liz­mus­sal ilyen­kor még a szebb na­po­kat lá­tott mun­kás­lap is fel­há­bo­ro­dik rossz kül­föl­di meg­íté­lé­sün­kön, szű­kebb tár­sa­ság­ban pe­dig vé­get nem érő so­pán­ko­dá­sokat hal­lunk ar­ról, hogy bar­bár­nak te­kin­te­nek min­ket a Laj­tá­tól Nyu­gat­ra. Hal­kan kér­de­zem: nagy ös­­sze­bo­ru­lá­sunk más­nap­ján men­­nyit tu­dunk a lit­vá­nok­ról, ész­tek­ről, mál­ta­i­ak­ról vagy akár a szom­széd­ban élő hor­vá­tok­ról, uk­rá­nok­ról? Ki be­szé­li nyel­vü­ket, ki is­me­ri vi­szo­nya­i­kat, kul­tú­rá­ju­kat? Fél­re­ér­tés ne es­sék, nem azt ál­lí­tom, hogy nincs szük­ség az or­szág ar­cu­la­tát ja­ví­tó lé­pé­sek­re, csak a tonikörtisz-kam­pá­nyok ér­tel­mét nem lá­tom, mi­kor a leg­ne­ve­sebb nyu­ga­ti egye­te­mek pol­ca­i­ra év­ti­ze­dek óta nem bí­runk ép­kéz­láb szak­köny­ve­ket el­jut­tat­ni. Nem tü­zes fo­gad­ko­zá­sok­ra, si­rán­ko­zás­ra van szük­ség, ha­nem ko­moly, át­gon­dolt mun­ká­ra, sok kul­tú­rá­ra, meg né­hány em­ber­re, akik azon­nal re­a­gál­nak a nyu­ga­ti saj­tó­ban le­írt, ha­mi­sí­tá­sok­tól hem­zse­gő ri­por­tok­ra, vé­le­mé­nyek­re. Ne hig­­gyük azt, hogy min­den nyu­ga­ti szer­kesz­tő­ség­ben né­hány meg­átal­ko­dott kis­an­tant-bé­renc meg sza­bad­kő­mű­ves fel­ügye­li a Ma­gyar­or­szág­ról szó­ló tu­dó­sí­tá­so­kat; ha ugyan­azon szer­ző há­rom egy­mást kö­ve­tő ba­rom­sá­gá­ra ér­ke­zik hely­re­i­ga­zí­tó le­vél, el­gon­dol­kod­nak az il­le­tő al­kal­mas­sá­gán (meg­tör­tént eset).
De lép­jünk csak vis­­sza a kály­há­hoz! Ugyan­is nem csak az baj, hogy a busz­so­főr, rend­őr vagy fagyis bun­kó mó­don vi­sel­ke­dik a hoz­zánk lá­to­ga­tó kül­föl­di­vel (ne adj' Isten, az ural­munk alá ke­rült több száz­mil­lió uni­ós pol­gár egyi­ké­vel), ha­nem az, hogy ve­lünk, hon­fi­tár­sa­i­val is ugyan­ezt te­szi. Nem ér sem­mit ugyan­is az ön­gya­lá­zás, ha ön­kor­mány­za­ti iro­dá­tól a mi­nisz­ter­el­nö­ki szo­bá­ig a bra­tyi­zás, a te­ge­ző­dés, a szá­nal­mas­sá­gá­ban is gyo­mor­for­ga­tó, kádárista fél­ho­mály­ból itt ma­radt ös­­sze­ka­csin­tás, az üvöl­tő lá­ger rá­dió ha­tá­roz­za meg min­den­nap­ja­in­kat. Amíg ez nem vál­to­zik meg, hi­á­ba örü­lünk an­nak, hogy be­tel­je­sült a ma­gyar álom, és Bulcsúék, Nagy La­jos, Má­tyás, Pus­kás Öcsi bá­csi to­to­já­zá­sa után vég­re meg­hó­dí­tot­tuk Európát…

Ablonczy Bálint

*

Verseny & Európa (UFi; 2004 április)

Már csak né­há­nyat kell alud­ni és ün­ne­pel­het­jük, hogy uni­ós pol­gá­rok let­tünk, vagy ép­pen si­rat­hat­juk Ma­gyar­or­szág füg­get­len­sé­gét, eset­leg kö­zöm­bö­sen vál­lat von­ha­tunk – ki­nek me­lyik meg­ol­dás áll kö­ze­lebb a szí­vé­hez. EU-csatlakozásunk nem je­lent ugyan a rend­szer­vál­toz­ta­tás­hoz ha­son­lít­ha­tó pa­ra­dig­ma­vál­tást min­den­nap­ja­ink­ban, de nem is hagy­ja érin­tet­le­nül éle­tün­ket.

A na­pok­ban Csil­lag Ist­ván mond­ta, hogy Ma­gyar­or­szág­nak pozicionálnia kell ma­gát Eu­ró­pa gaz­da­sá­gi tér­ké­pén, ki kell ta­lál­nia, mi­ben tud ki­emel­ked­ni és mi­lyen ké­pet sze­ret­ne mu­tat­ni ma­gá­ról. A ma­gunk ré­szé­ről nem túl gyak­ran ér­tünk egyet a Nagy Ki­lo­mé­ter­má­gus­sal, de je­len eset­ben iga­za van. Újabb, a gulyás-pálinka-Halászbástya há­rom­szög­ön tú­li te­rü­le­te­ken kell meg­vet­nünk a lá­bun­kat, hogy si­ke­res or­szág le­hes­sünk. Egy ide­je ugyan por­nó-nagy­ha­ta­lom­ként is em­le­get­nek min­ket (el­ső­sor­ban Kovi mes­ter ál­do­za­tos té­rí­tő te­vé­keny­sé­gé­nek kö­szön­he­tő­en), de er­re még­sem ala­poz­hat­juk imázsunkat a kö­vet­ke­ző száz év­ben.

Una­lo­mig is­mé­telt, de tény­leg jó pél­da Ír­or­szág uni­ós tör­té­ne­te: az ír sztepp és a füs­tös pubok, mint ha­gyo­má­nyos ar­cu­la­ti ele­mek mel­lett si­ke­re­sen tet­ték (fi­gye­lem, lo­ká­lis szi­tok­szó kö­vet­ke­zik!) országimázsuk ré­szé­vé a high-tech ipart és a szol­gál­ta­tó szek­tort. Ha­son­ló ered­mé­nye­ket az uni­ós for­rá­sok okos és nagy ha­tás­fo­kú ki­hasz­ná­lá­sá­val ér­he­tünk el, ami­nek alap­ve­tő fel­tét­elei a jól mű­kö­dő in­téz­mé­nyi hát­tér (en­nek meg­lét­ét il­le­tő­en, Ko­vács Lász­ló­val el­len­tét­ben, erő­sen szkep­ti­ku­sak va­gyunk), a kor­mány­za­ti szin­tű, át­fo­gó fej­lesz­té­si kon­cep­ció (nem, nem Eu­ró­pa-terv szin­tű ad hoc izé), va­la­mint a ver­seny- és a ci­vil szfé­ra kez­de­mé­nye­ző­kés­zsé­ge, be­fek­te­té­se­ket von­zó ere­de­ti öt­le­tei.

Ha mind­ez nem is fog egyik pil­la­nat­ról a má­sik­ra meg­va­ló­sul­ni, a csat­la­ko­zás né­hány po­zi­tív ho­za­dé­ká­ban ak­kor is re­mény­ked­he­tünk. Pél­dá­ul ab­ban, hogy azon be­fek­te­tők, akik­nek a sze­mé­ben ed­dig Ázsia, vagy leg­alább­is Bal­kán vol­tunk, má­jus­tól leg­alább Európa-Külsőként tar­ta­nak szá­mon min­ket, és en­nek meg­fe­le­lő­en szá­mol­nak Ma­gyar­or­szág­gal, mint be­fek­te­té­si cél­pont­tal.

„Eu­ró­pa nagy erő­for­rá­sa és áram­te­le­pe min­dig az itt élő né­pek ön­tu­da­tos, egy­más el­len és egy­más mel­lett foly­ta­tott ver­se­nyé­ből táp­lál­ko­zik majd. Eu­ró­pa, mely­nek la­ko­sai kö­zös nyel­vet be­szél­nek, mely­nek né­pei el­vesz­tet­ték tör­té­nel­mi ön­tu­da­tu­kat, né­pi becs­vá­gyu­kat, meg­szűn­ne Eu­ró­pa len­ni a szó­nak ab­ban az ér­tel­mé­ben, aho­gyan az volt, az utol­só há­rom­száz esz­ten­dő­ben, mi­kor va­ló­sá­go­san az em­be­ri aka­rat áram­te­le­pe volt az egész vi­lág szá­má­ra. Eu­ró­pa ere­je a sok­szí­nű­ség, az el­len­tét, a vi­ta, az em­lé­ke­zés, a bi­zo­nyí­tás és a kü­lön­bö­zés.” – mind­ezt Márai Sán­dor ve­tet­te pa­pír­ra 1942-ben. Eh­hez túl sok okos­sá­got mi sem tu­dunk hoz­zá­ten­ni, így csak an­­nyit fűz­nénk még a ma­gyar gaz­da­ság uni­ós ver­se­nyé­hez: haj­rá!

*

Ojró jönni Magyarország? (UFi; 2004 május)
Medgyessy Pé­ter mi­nisz­ter­el­nök leg­utób­bi, a nyil­vá­nos­ság­gal is meg­osz­tott meg­ér­zé­se sze­rint 2009 le­het az az év, ami­kor Ma­gyar­or­szá­gon a jó öreg fo­rin­tot fel­vált­hat­ja az Eu­ró­pai Unió kö­zös fi­ze­tő­esz­kö­ze.
Kel­lő­en mes­­sze van az idő­pont ah­hoz, hogy akár meg is va­ló­sul­has­son, ám az uni­ós csat­la­ko­zás kap­csán ta­nul­sá­gos vé­gig­gon­dol­ni, mi­lyen úton ju­tot­tunk el ed­dig a cél­dá­tu­mig. A tör­té­net va­la­mi­kor 2001 ké­ső őszén kez­dő­dött, ami­kor a Ma­gyar Nem­ze­ti Bank köz­zé­tet­te A fo­rint út­ja az euróhoz cí­mű ta­nul­mányt, amely­ben a bank szak­ér­tői a kö­zös eu­ró­pai va­lu­ta mi­ha­ma­rab­bi be­ve­ze­té­se mel­lett ér­vel­tek. Az elem­zés­ben az állt, hogy bi­zo­nyos fel­té­te­lek meg­va­ló­su­lá­sa mel­lett el­kép­zel­he­tő az euró 2006-os be­ve­ze­té­se, és mi­vel ér­dem­ben sen­ki nem he­lyez­ke­dett szem­be ez­zel az ál­lás­pont­tal, ez lett az el­ső, fél­hi­va­ta­los be­ve­ze­té­si cél­dá­tum. A fo­rint an­nak ide­jén el­ső­sor­ban lát­vá­nyos erő­sö­dé­se kap­csán ke­rült a po­li­ti­kai ér­dek­lő­dés hom­lok­te­ré­be. Az ak­ko­ri el­len­zék kam­pány­té­mát kre­ált az erős fo­rint ál­tal tönk­re­vá­gott ex­port-szek­tor­ból, a kor­mány­zó jobb­ol­dal pe­dig egy­faj­ta „erős fo­rint” re­to­ri­ká­val vá­la­szolt, el­nyer­ve ez­zel a ma­gyar ál­lam­pa­pí­ro­kat vá­sár­ló kül­föl­di be­fek­te­tők szim­pá­ti­á­ját. A kor­mány­vál­tást kö­ve­tő­en kez­dő­dött el a ter­ve­zett be­ve­ze­té­si dá­tum má­ig tar­tó las­sú csú­szá­sa. Az idő­pont vál­to­zá­sá­ban el­ső­sor­ban nem szak­mai meg­fon­to­lá­sok, ha­nem po­li­ti­kai ér­de­kek ját­szot­ták a meg­ha­tá­ro­zó sze­re­pet. Rá­adá­sul a Pénz­ügy­mi­nisz­té­ri­um meg­le­he­tő­sen sze­ren­csét­len mó­don ke­zel­te a ki­to­ló­dást. Utó­lag lát­ha­tó: a Lász­ló Csa­ba ve­zet­te tár­ca stra­té­gi­á­ja az volt, hogy meg­pró­bál­tak nyil­vá­no­san „ki­mon­dat­ni” Medgyessy Pé­ter mi­nisz­ter­el­nök­kel né­hány sa­rok­szá­mot, majd er­re hi­vat­koz­va pró­bál­ták kor­dá­ban tar­ta­ni a gaz­da­ság­po­li­ti­kai hi­te­les­ség­re mér­sé­kel­ten ér­zé­keny szak­mai és po­li­ti­kai lobbicsoportokat. Be­ve­tet­ték ezt a cso­da­fegy­vert pél­dá­ul a 2003-as költ­ség­ve­tés tár­gya­lá­sa so­rán a 4,5 szá­za­lé­kos hi­ány­pla­fon vé­del­mé­ben is, ám az iga­zi nagy do­bás az volt, ami­kor 2003 nya­rán Medgyessy Dr. Csernus pá­ci­en­se­it meg­szé­gye­ní­tő mó­don vál­lal­ta be az euró 2008-as be­ve­ze­té­sét, mint ma­gyar stra­té­gi­át. Lász­ló Csa­ba úgy érez­het­te, hogy ez­zel a hú­zás­sal egész cik­lus­ra biz­to­sí­tot­ta az ál­ta­la kí­vá­na­tos­nak tar­tott mak­ro­gaz­da­sá­gi pá­lya meg­va­ló­su­lá­sát. A trükk meg­ér­té­sé­hez ér­de­mes rö­vi­den is­mer­tet­ni az euró be­ve­ze­té­sé­nek el­vi me­ne­tét. A maastrichti kri­té­ri­u­mok tel­je­sü­lé­sét az EU il­le­té­kes dön­tés­ho­zó szer­vei vizs­gál­ják, ám mi­vel egy adott év­ről ál­ta­lá­ban csak a kö­vet­ke­ző év el­ső né­hány hó­nap­ja után áll ren­del­ke­zés­re min­den in­for­má­ció (fő­ként a de­fi­cit ala­ku­lá­sa kap­csán), ezért egy 2008 ja­nu­á­ri be­ve­ze­tés­hez 2005 má­so­dik fe­lé­ben, il­let­ve 2006-ban kell tel­je­sí­te­ni a fel­té­te­le­ket. Ez pe­dig azt je­len­tet­te vol­na, hogy a kor­mány­nak a 2003-ban 6 szá­za­lék kö­rü­li­re várt ál­lam­ház­tar­tá­si hi­ányt a 2006-os vá­lasz­tást meg­elő­ző leg­ér­zé­ke­nyebb idő­szak­ban kel­lett vol­na – sta­bil és fenn­tart­ha­tó mó­don – 3 szá­za­lék alá szo­rí­ta­nia. A Lász­ló Csa­ba le­vál­tá­sát kö­ve­tő idő­szak ese­mé­nyei ar­ra utal­nak, hogy a mi­nisz­ter­el­nök nem fel­tét­le­nül a tel­jes in­for­mált­ság ál­la­po­tá­ban dön­tött, hi­szen az új pénz­ügy­mi­nisz­ter, Draskovics Ti­bor ki­ne­ve­zé­sét a kor­mány­za­ti kom­mu­ni­ká­ció egyút­tal a 2008-as cél­dá­tum el­en­ge­dé­sé­re is fel­hasz­nál­ta. For­má­li­san ugyan csu­pán új­ra­gon­do­lás­ról volt szó, de ne­héz len­ne olyan gaz­da­sá­gi fej­le­ményt idéz­ni em­lé­ke­ze­tünk­be 2003 má­so­dik fe­lé­ből, ami ön­ma­gá­ban ér­vény­te­le­ní­tet­te vol­na a 2008-as dá­tum ki­je­lö­lé­se mö­gött (re­mél­he­tő­leg) meg­hú­zó­dó elem­zé­se­ket. Így nem tel­je­sen alap­ta­lan a gya­nú, hogy az előb­bi­ek­ben is­mer­te­tett po­li­ti­kai koc­ká­za­tok sú­lyá­ra csak a be­je­len­tés után fi­gyelt fel a mi­nisz­ter­el­nök és kör­nye­ze­te, majd az el­ső adan­dó al­kal­mat meg­ra­gad­va ki is búj­t a fis­ká­lis kény­szer­zub­bony­ból.

Gaz­da­sá­gi szem­pont­ból nincs olyan nagy el­té­rés 2008 és 2009 kö­zött, po­li­ti­kai szem­pont­ból azon­ban ég és föld a ket­tő: a 2009-es euró-bevezetés ese­tén ugyan­is a 2006-os vá­lasz­tá­sok után­ra eső idő­szak­ban kell tel­je­sí­te­ni a szi­go­rú maastrichti elvárásokat, az­az a vá­lasz­tá­si kam­pány­ra vár­ha­tó­an me­net­rend­sze­rű­en meg­ér­ke­ző osz­to­ga­tás­nak nem lesz kü­lö­nö­sebb gát­ja – le­szá­mít­va ta­lán egy kis mor­gást az Eu­ró­pai Bi­zott­ság fe­lől. Az is elő­for­dul­hat azon­ban, hogy a kor­mány­nak „sze­ren­csé­je lesz”, és 2006-ra szét­esik az euró-zóna tag­ál­la­ma­i­nak gaz­da­ság­po­li­ti­ká­ját sza­bá­lyo­zó Sta­bi­li­tá­si és Nö­ve­ke­dé­si Pak­tum, így a bi­zott­ság bü­rok­ra­tái sem aka­dé­kos­kod­hat­nak majd az adós­ság­ból fi­nan­szí­ro­zott vá­lasz­tá­si kam­pány lát­tán.

*

Light ünnep (UFi; 2004 május)

(...) A mai Ma­gyar­or­szá­gon nyo­ma sincs a fel­sza­ba­dult­ság­nak vagy va­la­mi­fé­le „EUfóriának”. A GfK Pi­ac­ku­ta­tó In­té­zet mind a tíz tag­je­lölt or­szág­ban el­vég­zett fel­mé­ré­se alap­ján az új tag­or­szág­ok la­kó­i­nak át­la­go­san 30 szá­za­lé­ka re­mény­ke­dik az uni­ós tag­ság­gal já­ró kön­­nyebb bol­do­gu­lás­ban. Ma­gyar­or­szá­gon a bi­za­ko­dók ará­nya csak 28 szá­za­lék. A ma­gyar vá­lasz­adók 77 szá­za­lé­ka biz­tos az uni­ós csat­la­ko­zás mi­att be­kö­vet­ke­ző ár­emel­ke­dés­ben. Az Eu­ró­pai Unió sta­tisz­ti­kai hi­va­ta­lá­nak fel­mé­ré­se sze­rint az unió pol­gá­ra­i­nak negy­ven szá­za­lé­ka a bő­ví­tés előtt né­hány hó­nap­pal egyet­len csat­la­ko­zás­ra vá­ró or­szág ne­vét sem tud­ta meg­mon­da­ni. Por­tu­gá­li­á­ban 67, Nagy Bri­tan­ni­á­ban pe­dig 60 szá­za­lék egyet­len csat­la­ko­zás­ra vá­ró or­szá­got sem tu­dott meg­ne­vez­ni. Ma­gyar­or­szá­got a csat­la­ko­zás­ra vá­rók egyi­ke­ként a meg­kér­de­zet­tek 12 szá­za­lé­ka em­lí­tet­te. A fel­mé­rés alap­ján a tag­or­szág­ok la­kó­i­nak het­ven szá­za­lé­ka úgy gon­dol­ta, hogy nem min­den je­lölt­nek kel­le­ne csat­la­koz­nia. Ugyan­ak­kor sa­ját or­szá­guk szem­pont­já­ból költ­sé­ges, ám még­is fon­tos és po­zi­tív lé­pés­ként ér­té­kel­ték az unió bő­ví­té­sét.

Má­sod­ran­gú tag­ság?
Üröm az öröm­ben, nem ilyen uni­ós meny­as­­szony­ról ál­mod­tunk. Gaz­da­sá­gi szak­em­be­rek egy­be­hang­zó vé­le­mé­nye sze­rint kez­det­ben ár- és adó­eme­lé­sek­kel szá­mol­hat­nak az uni­ós bő­vü­lés után a csat­la­ko­zó or­szá­gok. Ke­vés ma­gyar fog cuk­rász­dát nyit­ni Bécs­ben. Oszt­rák gaz­da­ság­ku­ta­tók sze­rint Ma­gyar­or­szá­gon az inf­lá­ció 4.7-ről 6.9 szá­za­lék­ra emel­ke­dik 2004-ben. Ma­gyar­or­szág ele­in­te csak kor­lá­to­zott mér­ték­ben tud majd hoz­zá­jut­ni a ren­del­ke­zés­re ál­ló uni­ós pén­zek­hez is, mi­vel még ta­pasz­ta­lat­lan a pá­lyá­za­tok írá­sa te­rén. Így ko­moly a ve­szé­lye an­nak, hogy a tá­mo­ga­tás­ra szo­ru­ló új ta­gok kö­zül Ma­gyar­or­szág a 150-160 mil­li­árd fo­rin­tos uni­ós be­fi­ze­té­si kö­te­le­zett­sé­ge tel­je­sí­té­sé­vel az unió net­tó be­fi­ze­tő­jé­vé vá­lik. A ma­gyar kis- és kö­zép­vál­la­la­tok tő­ke­jut­ta­tás hí­ján még a Ma­gyar­or­szá­gon ki­írt ten­de­re­ken is fő­ként csak al­vál­lal­ko­zók­ként rúg­hat­nak majd lab­dá­ba. Egy an­gol­szász köz­mon­dás sze­rint a sza­bad­ság nem azo­nos az egyen­lő­ség­gel, az igaz­ság­gal és a jó­lét­tel. A sza­bad­ság ön­ma­gá­ban – az csak sza­bad­ság. Így van ez az uni­ós tag­ság nyúj­tot­ta le­he­tő­sé­gek­kel is.
A ma­gyar la­kos­ság túl­nyo­mó több­sé­ge mind a mai na­pig nem ér­tet­te meg, az Eu­ró­pai Unió nem egy egy­sé­ges köz­pon­to­sí­tott szu­per­ha­ta­lom, ha­nem a tag­ál­lam­ok ér­de­kei sze­rint mű­kö­dő el­ső­sor­ban gaz­da­sá­gi, és csak má­sod­la­go­san po­li­ti­kai szö­vet­ség. Az uni­ó­tól csak an­­nyi ked­vez­ményt, csak an­­nyi tá­mo­ga­tást kap­ha­tunk amen­­nyit si­ke­rül ki­har­col­nia a min­den­ko­ri ma­gyar kor­mány­nak. Saj­nos Medgyessy Pé­ter kor­má­nya nem kö­ve­tett el min­dent, hogy ne a le­he­tő leg­ke­ve­seb­bet har­col­ja ki Ma­gyar­or­szág szá­má­ra. Az újon­nan csat­la­ko­zók és így mi, ma­gya­rok is sok te­kin­tet­ben, egy ide­ig min­den­kép­pen, má­sod­ran­gú uni­ós ál­lam­pol­gár­ok­nak érez­het­jük ma­gun­kat.

*

Húsvét után (UFi; 2004 május)
Az utób­bi na­pok ol­vas­má­nya­i­val bí­be­lő­döm. Nem a ré­gi ko­rok mes­te­re­i­nek, s nem is ki­mű­velt kor­tár­sa­im okos és ne­mes gon­do­la­ta­i­val, ha­nem őse­im meg­ta­lált le­ve­le­i­vel. Hos­­szú évek óta gyűj­tö­ge­tett, több száz éves ira­to­kat, anya­köny­vi ki­vo­na­to­kat, ke­reszt­le­ve­le­ket, ob­si­to­kat, adás­vé­te­li szer­ző­dé­se­ket, bir­tok­ös­­sze­írá­so­kat, iga­zol­vá­nyo­kat, egye­te­mi in­de­xe­ket, tit­kos­szol­gá­la­ti fel­jegy­zé­se­ket ma­gá­ba fog­la­ló csa­lá­di do­ku­men­tá­ci­ós tá­ram nagy­anyám­nak kö­szön­he­tő­en né­hány egy­ér­tel­mű­en azo­no­sít­ha­tó fel­me­nőm, s pár, szá­mom­ra is­me­ret­len ro­ko­nom el­ső és má­so­dik vi­lág­há­bo­rús tá­bo­ri le­ve­le­i­vel gaz­da­go­dott.
Az egyik egér­rág­ta, 1916-ban szü­le­tett le­vél­ben a kö­vet­ke­ző­ket ol­va­som: „küld mi­ér­tünk a musz­ka elég fo­lya­mo­dást, de az is hasz­ta­lan, hi­szen olya­nok va­gyunk, mint az ál­la­tok, sem­mi­vel sem va­gyunk kü­lön­bek. Se ha­rang­szó, se imád­ság nincs itt az em­ber­nek, az esze nincs he­lyén, mert ma meg­bo­lon­dul min­den em­ber. Majd ta­lán szep­tem­ber­ben ha­za­me­gyek, ha élek, előbb nem le­het. Bol­dog hús­vé­ti ün­ne­pe­ket kí­vá­nok, is­ten ve­lük.”
Majd más­fél hó­nap­pal ké­sőbb, Hús­vét után: „Ked­ves Anyám, tu­da­tom ve­lük, hogy a sza­bad­ság meg­szűnt, ne is vár­ja­nak, nem me­het sen­ki, majd ta­lán ok­tó­ber­ben lesz, ha élek. Azért szűnt meg, mert Olasz­or­szág­ban tá­mad­nak a csa­pa­ta­ink, a fő­erő ott van. Itt csak annyi van, aki a fron­tot tart­ja, így nem ka­punk sza­bad­sá­got, mert vár­juk a tá­ma­dást. De hát azért jö­het a musz­ka, ha van ked­ve, majd el­ránt­juk a nó­tá­ját, an­­nyi az ágyú, hogy egy­mást érik. A há­bo­rú vé­gét ne is vár­ják, az idén nem lesz vé­ge, mert még Olasz­or­szág nincs meg­ver­ve. Pe­dig an­nak tönk­re kell men­nie, ad­dig nem szűn­nek [a har­cok], már szo­rít­ják őket, bár már Ró­má­nál vol­ná­nak, hadd szo­rul­na a pá­pa is, mert az is olasz. Most elég jól va­gyok, jú­ni­us 8-án lesz a temp­lom­szen­te­lő, már két hó­nap­ja csi­nál­juk, ak­ko­ra mint a [sümegprágai] temp­lom.”
Nagy­apá­ink és déd­apá­ink nagy há­bo­rúi óta fo­lya­ma­to­san a mo­dern és a mediatizált poszt­mo­dern há­bo­rúk za­já­tól han­go­sak a hét­köz­nap­ja­ink, az ün­ne­pe­ink. Sze­ren­csé­re ben­nün­ket egy ide­je el­ke­rül a fegy­ve­rek ro­po­gá­sa, de míg pél­dá­ul Er­dély­ben egy­re erő­tel­jes­eb­ben, a val­lás­há­bo­rúk ko­rát is meg­szé­gye­ní­tő­en zaj­lik a hagy­ma­ku­po­lás hon­fog­la­lás­nak ne­ve­zett val­lá­si-et­ni­kai tér­fog­la­lás, ad­dig ide­ha­za a po­li­ti­kai mar­ke­ting és kom­mu­ni­ká­ció zsol­do­sai hív­ják há­bo­rú­ba az uni­ós vá­lasz­tá­si küz­del­mek­re ké­szü­lő meg­bí­zó­ik be­osz­tott­ja­it és hí­ve­it. Ho­va me­ne­kül­he­tünk a töm­jén-, a tor­ma-, a son­ka- és a kölniillatú Hús­vét fel­tá­ma­dá­si örö­mét ha­mar fe­led­te­tő csa­ta­za­jos köz­éle­tünk min­den­na­pi ag­res­­szi­ó­ja elől? Ta­lán az ol­vas­má­nya­ink­hoz, az el­fe­le­dett köl­té­szet­hez, ta­lán ép­pen a fi­a­tal er­dé­lyi köl­tő, Lász­ló No­é­mi új kö­te­té­nek Tü­re­lem cí­mű ver­sé­hez: „Én uram egy kis gyön­géd­ség­re vá­gyom / száz­hat­van­ezer nap­ja e vi­lá­gon / va­la­mi máriakék égi méz­re / vagy mál­na­ízű szen­ve­dés­re // egyet­len ál­dott moz­du­lat­ra vá­rok / ko­pog­tas­sa­tok már, há­rom­ki­rá­lyok / hi­szen a csil­lag most is ott az égen / ha más meg­ér­te, uram, én mi­ért nem?”
L. Simon László

 

*

Klerikális reakció (UFi; 2004 április)
A Va­ti­kán Brüs­­szel hi­va­ta­la­in, ple­ná­ris és bi­zott­sá­gi ülé­se­in ke­resz­tül Prodistul és Strasbourgostul egész Eu­ró­pát le akar­ja nyúl­ni, és be akar­ja ke­be­lez­ni. Még­hoz­zá el­ké­pesz­tő gyor­sa­ság­gal és ag­res­­szi­vi­tás­sal. (Kósáné Ko­vács Mag­da szo­ci­a­lis­ta po­li­ti­kus a He­tek­ben)
Magdi néni megmongya a frankót.

 

*

Az álszentség és a tartalom hiánya jellemzi a magyar politikát (Interjú Török Gáborral; UFi, 2004 május)

– Sza­va­zó­tá­bo­rá­nak nagy­sá­gát te­kint­ve va­ló­ban a nyu­ga­ti nép­pár­tok­hoz ha­son­ló a két fő po­li­ti­kai erő, a tag­lét­szá­muk­ról azon­ban már ke­vés­bé mond­hat­juk el ugyan­ezt. A szé­les tag­sá­gi bá­zis fel­té­te­le-e an­nak, hogy nép­párt­nak te­kint­hes­sünk egy pár­tot?
– A kér­dés el­dön­té­sé­hez ér­de­mes meg­kü­lön­böz­tet­ni két fo­gal­mat, a tö­meg­pár­tot és a nép­pár­tot. Előb­bi­re azt mond­hat­juk, hogy „mé­lyül”, az­az igyek­szik mi­nél szo­ro­sabb­ra fűz­ni a kap­cso­la­tot sa­ját bá­zi­sá­val, nö­vel­ni tag­jai szá­mát és erős kö­té­se­ket ki­ala­kí­ta­ni. Az MSZP ele­ve tö­meg­párt­ként in­dult a rend­szer­vál­toz­ta­tást kö­ve­tő­en (egypárti elő­é­let­ének kö­szön­he­tő­en), míg a Fi­desz ese­té­ben a 2002-es vá­lasz­tá­so­kat kö­ve­tő idő­szak­ra, il­let­ve a 2003-as év­re te­he­tő a tö­meg­pár­to­so­dás. A nép­pár­tok­ra a „mé­lyü­lés­sel” el­len­tét­ben a „bő­vü­lés” jel­lem­ző, ho­ri­zon­tá­li­san igye­kez­nek nyit­ni, bő­ví­te­ni tá­mo­ga­tó­ik kö­rét. A ke­vés erős kö­tés he­lyett sok gyen­gé­re tö­re­ked­nek. Az MSZP az 1994-es vá­lasz­tá­sok­kal vált nép­párt­tá, ami­kor egy­ma­ga több­sé­get szer­zett az Or­szág­gyű­lés­ben, a Fi­desz ese­té­ben 2002-re kö­vet­ke­zett be ugyan­ez, il­let­ve 2004-ben már po­li­ti­kai-stra­té­gi­ai cél­ként is hang­sú­lyos­sá vált. (...)

– Men­­nyi­re tud­ják elhelyezni a pol­gá­rok az EP-választást és mi a vok­so­lás tét­je a pár­tok szá­má­ra?

– Az em­be­rek nagy ré­sze ter­mé­sze­te­sen nem tud­ja, mi az Eu­ró­pai Par­la­ment lé­nye­ge, a vá­lasz­tá­son részt­ve­vők dön­tő több­sé­ge bel­po­li­ti­kai okok­ból megy majd el sza­vaz­ni, ha vá­lasz­tott párt­ja meg tud­ja győz­ni ar­ról, hogy van je­len­tő­sé­ge a sza­va­za­tá­nak. A pár­tok szem­pont­já­ból sem ön­ma­gá­ban, az el­nyer­he­tő man­dá­tu­mok mi­att van el­ső­sor­ban je­len­tő­sé­ge a mos­ta­ni vá­lasz­tás­nak, ha­nem a kö­vet­ke­ző par­la­men­ti vá­lasz­tás, 2006 fé­nyé­ben. Az EP-választás után min­den párt kap­hat egy-egy epo­szi jel­zőt, mint pél­dá­ul „aki 2004-ben sem ér­te el az 5%-ot”, „aki meg­nyer­te” és „aki el­vesz­tet­te”. Néz­zük az egyes pár­to­kat! Az SZDSZ ese­té­ben tű­nik a hely­zet a leg­tisz­tább­nak, Kuncze párt­el­nök be­je­len­tet­te, le­mond, ha nem érik el az 5%-ot. Az MDF 3% alat­ti ered­mé­nye szin­te biz­to­san Dá­vid bu­ká­sát je­len­ti, a 3 és 5% kö­zöt­ti sze­rep­lés ta­lán még meg­ma­gya­ráz­ha­tó, a kü­szöb át­lé­pé­se pe­dig egy­ér­tel­mű si­ker len­ne és önál­ló MDF-lis­tát je­len­te­ne 2006-ra. Az MSZP pil­la­nat­nyi­lag nem túl va­ló­szí­nű győ­zel­me Medgyessy meg­erő­sö­dé­sét ered­mé­nyez­né, a vi­szony­lag va­ló­szí­nű dön­tet­len/cse­kély ve­re­ség meg­ma­gya­ráz­ha­tó len­ne és va­ló­szí­nű­leg nem in­dí­ta­na el azon­nal er­je­dé­si fo­lya­ma­to­kat. Az elő­ző al­ter­na­tí­vá­nál va­la­mi­vel ki­sebb, de nem cse­kély esélyt lá­tok a je­len­tős ve­re­ség­re, eb­ben az eset­ben ko­mo­lyan fel­me­rül­het akár még a mi­nisz­ter­el­nök le­vál­tá­sa is a szo­ci­a­lis­ta pár­ton be­lül. A vá­lasz­tás ered­mé­nyé­nek a Fi­desz­re lesz ta­lán a leg­ki­sebb ha­tá­sa, egy eset­le­ges és nem túl va­ló­szí­nű ve­re­ség rö­vid tá­von fel­te­he­tő­en nem in­gat­ná meg Or­bán párt­el­nöki po­zí­ci­ó­ját, leg­fel­jebb an­­nyi­ban le­het­ne ér­de­kes, hogy fel­szín­re ke­rül­het­né­nek a Fi­desz ed­dig lát­ha­tat­lan bel­ső tö­rés­vo­na­lai – ha lé­tez­nek egy­ál­ta­lán ilye­nek.″

*

Oli bácsi a szocializmusról (UFi; 2004 május)

El­ma­gya­ráz­zuk, hogy a tisz­tes­sé­ges, nem­ze­ti ér­zel­mű vi­dé­ki szoci olyan mint a gruppenszex: min­den­ki ál­mo­dik ró­la, de nem akadt be­le még sen­ki. Mi­u­tán gyor­san vé­gig­sza­la­dunk a ha­zai szo­ci­ál­de­mok­rá­cia tör­té­ne­tén, Ga­ra­mi, Kéthly, Peyer, Mónus, Szé­lig. Épp csak meg­ál­lunk az ér­ték­több­let-el­mé­let­nél meg a Takács-Bresztovszky-csoport te­vé­keny­sé­gé­nél, majd oda konk­lu­dá­lunk, hogy a ma­gyar szo­ci­ál­de­mok­rá­cia nem lé­te­zik. Gyu­la szom­széd ha­boz­va fel­hoz­za Szű­rös Má­tyást. Úgy te­szünk, mint­ha nem hal­la­nánk. A ma­gyar szo­ci­a­liz­mus szűk kö­rű szub­kul­tú­ra volt 1945-ig, s ami­kor meg va­ló­di tö­meg­párt lett, a komancsok gyor­san le­nya­kaz­ták. Ez­zel a ko­rai szo­ci­ál­de­mok­rá­ci­á­val is van­nak ba­ja­ink, pusz­tán el­mé­le­ti sí­kon, a nagy kö­zös­sé­gi he­pa­jok­ról, ahol fel­ol­dó­dik az egyén, az osz­tály­harc­ról meg az erős köz­pon­ti ha­ta­lom­ról, ter­ve­zés­ről ne­künk min­dig a tor­na­öl­tö­ző jut eszünk­be; ám ez a kis­sé vo­lun­ta­ris­ta esz­me­rend­szer is jobb volt an­nál, ami­vel ma fut a szo­ci­a­lis­ta párt. A Ká­dár-rend­szer­ből ki­me­ne­kí­tet­tek né­hány em­be­ri moz­za­na­tot, amely­re sta­bi­lan tá­masz­kod­ni tud­nak: az irigy­ség, a ma­ga­te­he­tet­len­ség, az ön­zés, a ma­gán- és a köz­tu­laj­don ha­tá­ra­i­nak le­zser át­há­gá­sa, egy kis xenofóbia (de spé­ci ma­gyar faj­ta ám, el­ső­sor­ban a határontúli ma­gya­rok­ra fó­ku­szál) és vá­lasz­tó­ik je­len­tős ré­sze ezt eszi, mint ka­csa a no­ked­lit. Az ál­lam fi­zes­sen, in­téz­ze el, ad­jon. Fi­zes­se ki, amit last minute úton, pecán, kár­tyán, ka­pa­rós sors­je­gyen, pi­ra­mis­já­té­kon (ld. még: in­gat­lan­szö­vet­ke­zet) buk­tam. Jó szoci nincs. A ke­vés jószándékút már rég fél­re­ál­lí­tot­ták, ki­rug­dal­ták, aki meg benn­ma­radt, an­nak sú­lyo­san meg­ron­gál­ták az eti­kai ér­zé­két. Hosszú éve­kig nem le­het bün­tet­le­nül ci­pel­ni Ko­vács Lász­ló ak­ta­tás­ká­ját.

*

A hiány (UFi; 2004 május)
Elvitték őket. El a gyerekeket, az öregeket, az asszonyokat, a terheseket, a rokkantakat, a rabbikat, az ügyvédeket, a pálinkamérőket, a tiszai faúsztatókat és a falusi rőfösöket.
El a fel­ta­lá­ló­kat, a há­bo­rús hő­sö­ket, az olim­pi­ai baj­no­ko­kat, a bő­ke­zű me­cé­ná­so­kat és a szív­te­len uzso­rá­so­kat, a könnyű szí­nész­nő­ket és a tisz­ta szí­vű kon­ver­ti­tá­kat, min­den­kit. A fel­nőtt fér­fi­a­kat nem mind, ők ak­kor már mun­ka­szol­gá­lat­ban vol­tak: so­kuk­nak ez lett a sze­ren­csé­je. Ők ma­guk sem hit­ték vol­na, s ami­kor az utol­só tég­la­gyár, az utol­só paj­ta, és az utol­só vas­úti pe­ron is ki­ürült, ami­kor csak a for­ró nyá­ri szel­lő csap­kod­ta az üres zsi­na­gó­ga ab­la­ka­it – az aj­tó­kat le­pe­csé­tel­ték, hi­szen az már kincs­tá­ri tu­laj­don lett –, és csak egy bu­ta kis csir­ke sza­lad­gált az üres ba­rom­fi­ud­va­ron a Weiszéknél, na ak­kor egy pil­la­nat­ra csönd lett. Ak­kor, 1944 jú­li­u­sá­ban, az Úr­is­ten le­ve­gőt vett és la­po­zott egyet. Vé­get ért Ady korroborija, a zsi­dó–ma­gyar nász, az as­­szi­mi­lá­ció, nem vol­tak már vi­dé­ki zsi­dók Ma­gyar­or­szá­gon. Nem vol­tak már zsi­dó kocs­má­ro­sok, aki­ket Pe­tő­fi an­­nyi­ra utált, nem vol­tak élel­mes skrib­le­rek, bölcs ta­ní­tók és jó­szí­vű mo­zi­sok. Az ő em­lé­ke­ik kö­zött já­runk, gyom­ver­te te­me­tők­ben, va­ko­lat alól ki­buk­ka­nó, ko­pott fel­irat­ok alatt. Ittmaradtak a caddikok (tu­dom, a többesszám he­lye­sen: caddikim) sír­jai, az üres zsi­na­gó­gák: va­la­me­lyik­ből mo­zi lett, va­la­me­lyik­ből kép­tár vagy rom. Azok a ke­ve­sek, akik vis­­sza­jöt­tek, csontsoványan, be­süp­pedt szem­göd­rök­kel, te­to­vá­lás­sal a kar­ju­kon, nem szí­ve­sen ma­rad­tak e kí­sér­tet­jár­ta he­lye­ken. A fő­vá­ros sze­ren­csé­sebb volt, mert az a kor­lá­tolt öreg­úr, akit Ma­gyar­or­szág kor­mány­zó­já­nak ne­vez­tek – és most tény­leg mind­egy, mi­lyen ok­ból –, már nem en­ged­te el a bu­da­pes­ti zsi­dó­sá­got.

 

Hat­van év telt el az­óta. Nem mi de­por­tál­tuk őket, de ma­gya­rok tet­ték ezt 437 600 má­sik ma­gyar­ral. Ha kell ne­künk a ma­gyar tör­té­ne­lem, a múlt, a ha­gyo­mány, a kö­zös­ség (kell), ak­kor er­ről is kö­te­les­sé­günk be­szél­ni. Az em­lé­ke­zés mind­an­­nyi­un­ké, és az em­lé­ke­zés egye­te­mes. Mert az úgy nem megy, hogy azt mond­juk: az 1910-es nép­szám­lá­lá­son mért 54% ma­gyar­ba be­le­fér­nek a zsi­dók, meg ha büszkülni kell a No­bel-dí­ja­sok­kal, ak­kor üs­töl­lést ma­gya­rok lesz­nek ők mind, egyéb­ként meg nem mink vol­tunk, ha­nem az Eichmann meg a Szálasi. A bu­ta öreg­úr ál­tal jog­sze­rű­en ki­ne­ve­zett ma­gyar ki­rá­lyi kor­mány tet­te, az erő­sen meg­ros­tált m. kir. tiszt­vi­se­lői kar és m. kir. csend­őr­ség il­let­ve a thj. vá­ro­sok ve­ze­té­sé­nek ak­tív együtt­mű­kö­dé­sé­vel. Nem tu­dom, le­he­tett vol­na-e más­képp, meg­me­ne­kül­het­tek vol­na-e, de a tény et­től tény ma­rad.

És vol­tak egyéb­ként virtigli an­ti­sze­mi­ták, akik zsi­dó­kat men­tet­tek, mint pél­dá­ul Mes­ter Mik­lós imrédysta kép­vi­se­lő, kul­tusz­mi­nisz­té­ri­u­mi ál­lam­tit­kár vagy az az is­me­ret­len kö­zép­osz­tály­be­li úri­asszony, aki Fe­nyő Mik­sát búj­tat­ta, Az el­so­dort or­szág ta­nú­sá­ga sze­rint. És vol­tak olya­nok, mint Jaross An­dor, aki a szá­mos zsi­dó kö­zép­osz­tály­be­li sza­va­za­tát be­gyűj­tő fel­vi­dé­ki Ma­gyar Nem­ze­ti Párt ügy­ve­ze­tő el­nö­ke volt, s az­tán bel­ügy­mi­nisz­ter­ként szer­vez­te a de­por­tá­lást. A-ból (an­ti­sze­mi­tiz­mus) el le­het jut­ni B-ig (holokauszt), de van út C-be (em­ber­men­tés) és D-be (pas­­szi­vi­tás) is, ez em­pi­ri­ku­san kvá­zi iga­zol­va van. El­tűnt 420-600 ezer ma­gyar ál­lam­pol­gár: ez szá­mít. A lét­szám nem lé­nye­ges, a vi­ta mél­tat­lan.

A „szem­be­né­zés”, meg a „szám­ve­tés”, amit fon­tos­ko­dó bá­csik szok­tak kö­ve­tel­ni, így bo­tor­ság. Ha az or­szág la­kos­sá­ga ki­cső­dül a Ló­ver­seny­tér­re, s a szél­be ki­ált­ja: „Bű­nös va­gyok”, at­tól sem­mi nem fog vál­toz­ni, hü­lye új­évi fo­ga­da­lom lesz be­lő­le, ér­vé­nye há­rom per­cig tart. El­len­ben, ha min­den­ki, ma­gá­ban, az­zal a mazochisztikus őszin­te­ség­gel, amely a XX. szá­za­di ma­gyar iro­da­lom és po­li­ti­ka leg­jobb­ja­i­nak sa­ját­ja volt, szem­be mer néz­ni csa­lád­ja, kör­nye­ze­te za­va­ros tör­té­ne­te­i­vel, s föl­te­szi a kér­dést: va­jon he­lyes-e be­ül­ni egy zsi­dó­bolt­ba / más­fe­lé néz­ni mi­kor le­vél­kül­dés­re kér­ték az em­bert / le­nyúl­ni a Rosenfeldék ét­kész­let­ét, nos, ak­kor elő­rébb le­szünk. Egyéb­ként a vá­la­szunk: nem, nem he­lyes. El­íté­len­dő, vis­­sza­ta­szí­tó, un­do­rí­tó. És mi­vel eb­ben a ki­csi or­szág­ban so­kan csak az ana­ló­gi­ák­ból ér­te­nek, mon­dok egy kur­va ana­ló­gi­át: el­íté­len­dő, vis­­sza­ta­szí­tó, un­do­rí­tó, ha va­la­ki ki­te­le­pí­tet­tek la­ká­sát lop­ta el an­nak ide­jén, s ma is ott la­kik. És ne­hogy va­la­ki az­zal jöj­jön, hogy a ket­tő nem ös­­sze­vet­he­tő: a jog­tip­rás a jog­tip­rás­sal hadd le­gyen ös­­sze­vet­he­tő, csak itt, csak most. Csen­des em­lé­ke­zet­mun­ka (szno­bok­nak: travail de mémoire) szük­sé­gel­te­tik, az ex­hi­bi­ci­o­nis­ták meg­ír­hat­ják az ered­ményt va­la­me­lyik na­pi­lap­ba. Már csak azért is, hogy ki­mász­has­sunk ab­ból a dzsuvából, ami a je­len­le­gi ma­gyar szel­le­mi élet meg­ha­tá­ro­zó­ja.

Úgy­sem, sen­ki és sem­mi nem hoz­hat­ja már vis­­sza azt a 437 ezer lel­ket. A me­leg­bar­na sze­mű gye­re­ke­ket, az öre­ge­ket, akik na­po­kig hal­do­kol­tak áll­va a vo­na­ton, ürü­lék­ben és mo­csok­ban, az Is­tent el­át­ko­zó anyá­kat, a ko­nok ka­ma­szo­kat: ár­tat­la­nok szen­ve­dé­sét nem il­lik mé­re­get­ni. És mi­e­lőtt a XX. szá­za­di nagy ma­gyar jel­kép, a va­gon más ál­do­za­ta­it em­le­get­né va­la­ki, meg­je­gyez­zük: most er­ről be­szé­lünk.

Ez volt hat­van éve.

Ablonczy Balázs

*

A bejegyzés trackback címe:

https://mandiner.blog.hu/api/trackback/id/tr736116725

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Veridicus76 2014.05.04. 12:37:38

"Amíg ez nem vál­to­zik meg, hi­á­ba örü­lünk an­nak, hogy be­tel­je­sült a ma­gyar álom, és Bulcsúék, Nagy La­jos, Má­tyás, Pus­kás Öcsi bá­csi to­to­já­zá­sa után vég­re meg­hó­dí­tot­tuk Európát…"

Bravó, Ablonczy, ezt Seres László is leírhatta volna... Kb. az a lényege, hogy ezek a büdös lábú, zsíros magyar nacionalisták itt ugatnak, miközben bunkók. Ha ennyire utálsz minket, miért nem költözöl el számodra kedvesebb országba?

Amúgy meg ezekből a szövegekből is látszik az az ostoba utópisztikus álom, ami az EU-t körülvette éve a széplelkek körében. Közben meg elég megnézni a számokat, évente a GDP majdnem százaléka megy ki tulajdonosi kifizetések meg hasonlók címén az EU-ba, miközben bejön a GDP kb. százaléka. Ennyit arról hogy mi minden épül EU-s pénzből. Igen, és még mennyi minden épülhetne ha a magyar munka álal termelt javak nem folynának kifelé mértéktelenül az országból!

Messzi Vetek 2014.05.04. 21:35:25

@Veridicus76: nem o vezeti most a parizsi Balassit?
mert akkor elkoltozott szamara szimpatikusabb orszagba.

___________________________ (törölt) 2014.05.05. 11:09:05

@Veridicus76: nos, ez pont olyan dolog, amit jó lenne végre kibeszélni, ez jó alkalom is rá:

szerintem a magyar jobboldal egy része - nem egésze, mert én pl. nem - _túl sértődős_ . Valahányszor egy magyar ember a magyar viszonyokat vagy a magyarság lelki és erkölcsi állapotát kritizálja, úgy veszik, mintha egy kívülálló, nemmagyar, valami rasszista megjegyzést tenne. Mintha kb. egy fehér ember niggerezne. És persze ugye akkor rögtön jönnek a gyanúsítgatások, hogy biztos zsidó (mintha nem lenne a kettő között egy csomó átfedés), mert rendes ember a sajátját nem bántja.

Pedig ez nem bántás. Hanem arról van szó, hogy kritika nélkül nem lehet változtatni, fejlődni.

Mivel minden népnek, így a magyarságnak is vannak hibái, a magyar viszonyokban pedig tényleg bőven akad kritizálnivaló, ezért nem kellene megsértődni és nem kellene próbálni a kritikust valahogy kívülállónak beállítani, mert akkor soha semmin nem lehet változtatni.

Mivel nyilvánvaló, hogy nem minden problémáról idegenek tehetnek. Mivel pont a posztkádári mutyivilág az, ami jellegzetesen nem idegen dolog, hanem magyar és káeurópai (amit persze a nyugatiak is jól kihasználnak, nyilván, ha egyszer adott a lehetőség). Pont az ilyen dolgok kritizálásával lehet fejlődni és ez nem bántás és nem kívülálló dolog.

Mondok egy másik példát. Emlékszik rá valaki, hogy mi volt, amikor a fitness-Norbi panaszkodott, hogy túl sok magyar ember irigykedik? Ez például PONT olyan probléma, amit tényleg szerintem mindenki tapasztalt már, és ki kellene beszélni, hogy miért. Ehhez képest túl sok ilyen sértődős reakció volt, hogy ez itten bántja a magyart, mintha nem lenne ő is magyar ember (miért ne lenne, a vezetékneve miatt?), mintha nem tett volna sokat azért, hogy a magyarság egészségesebb legyen... tényleg sokan úgy reagálták le, mintha kívülálló lenne, mintha egy fehér ember niggerezne kb...

Ezt szerintem nagyon abba kéne hagyni, mert a sértődősség sehova sem vezet. Legyünk olyanok, mint a magabiztos sportoló, aki kimondottan kívánja, akarja akár a durva, sértő kritikát is, mert ha megvan rá az esély, hogy tanulhat valamit belőle és ettől sikeresebb lehet, és a siker jobban érdekli, minthogy érzelmileg jól esik-e.

Counter · http://goo.gl/EXkKH9 2014.05.05. 12:11:24

@Shenpen: Lehetetlen.

A magyar nemzettudatnak ui. meghatározó része, hogy "minket mindig bántanak és minden bántás külső és igaztalan; ez kovácsolja össze a magyar nemzetet, amely belső viták esetén elvész, belső egység esetén felvirágzik".

Ebbe a zárt rendszerbe nem illeszthető be az elképzelésed, amint komolyan megpróbálod, a rendszert önigazolod: igaztalanul és kívülről bántalmazó leszel.

(Vö. freudizmus: "tagadod az ödipális komplexus létezését? persze, mert kasztrációs szorongásod van" – zárt rendszert nem lehet belülről reformálni, s a hivatalos magyar nemzettudat az bizony virtigli zárt rendszer. Az csak megbukni tud, mint a kommunizmus.)

gyalog.galopp 2014.05.05. 14:43:22

@Shenpen:
Volt egyszer egy Sváby András nevű TV-s izé. Ő is nagyon szeretett a magyar lelkületben búvárkodni, egyszer azt vizsgálta , mennyire udvariasak a magyarok a tömegközlekedésben.
" Bejárt" néhány nagyvárost majd megállapította, hogy az emberek úgy általában nem udvariasak sehol , de mi magyarok azért lehetnénk udvariasabbak, hogy legalább ezzel tűnjünk ki, valamiből, nem tudom miből.

A műsor azért maradt meg bennem , mert pont abban az időben szereztem néhány európai fővárosban személyes tapasztalatokat a tömegközlekedésről.
Én a hazait kifejezetten családiasnak éreztem a többihez képest.

Ez az egész, " az a baj velünk magyarokkal " megközelítés egy marhaság, azt jó lenne már leszokni róla, mert nincs semmi értelme. Számtalan idiótával, bunkóval, szuper inteligenssel, bűbály kedves , toleráns magyarral lehet találkozni, nehogymá egy Norbi határozza meg a magyar nemzetkarakterológiát, ez azért elég siralmas lenne. Visszatérve Svábyra, az USA-ban, ha egy nőnek átadod a helyed feljelenthet zaklatásért, na szevasz.

Az irigységgel kapcsolatban meg ne felejtsük el, hogy a kommunista rendszerben a gazdagság bűn volt, mi több szégyen, ezért mindenki titkolni igyekezett a jövedelmét.
Úgy szocializáltak bennünket, hogy a tehetség nem ad alapot a többlet jövedelemre, ami nyilvánvaló marhaság, senki nem vette komolyan, de a politikai és kulturális narratíva még bőszen ezen rugózik.

gyalog.galopp 2014.05.05. 16:12:58

@Counter:
Te most kikről beszélsz, arról a népről, amelyik egy külön intézményt tart fent arra, hogy a nap 24 órájában szondázza a világot az őt ért negatív tartalmú megnyilvánulások begyűjtésére?

Egyébként igazad van a jelenség valóban pszichiátriai eset.:)

Counter · http://goo.gl/EXkKH9 2014.05.05. 17:50:11

@gyalog.galopp: Őszintén mondom, ha nem látnám, hogy megérdemled, sajnálnám, hogy a szocializmus jóvátehetetlenül elhülyített.

tesz-vesz · http://kkbk.blog.hu 2014.05.05. 20:58:38

bloncikám, te ne írj, hanem növessz csak olyan hasat, mint ami a vezérnek is van, ahhoz értesz

hoplita 2014.05.06. 07:27:26

"...Una­lo­mig is­mé­telt, de tény­leg jó pél­da Ír­or­szág uni­ós tör­té­ne­te: az ír sztepp és a füs­tös pubok, mint ha­gyo­má­nyos ar­cu­la­ti ele­mek mel­lett si­ke­re­sen tet­ték (fi­gye­lem, lo­ká­lis szi­tok­szó kö­vet­ke­zik!) országimázsuk ré­szé­vé a high-tech ipart és a szol­gál­ta­tó szek­tort. Ha­son­ló ered­mé­nye­ket az uni­ós for­rá­sok okos és nagy ha­tás­fo­kú ki­hasz­ná­lá­sá­val ér­he­tünk el, ami­nek alap­ve­tő fel­tét­elei a jól mű­kö­dő in­téz­mé­nyi hát­tér (en­nek meg­lét­ét il­le­tő­en, Ko­vács Lász­ló­val el­len­tét­ben, erő­sen szkep­ti­ku­sak va­gyunk), a kor­mány­za­ti szin­tű, át­fo­gó fej­lesz­té­si kon­cep­ció (nem, nem Eu­ró­pa-terv szin­tű ad hoc izé), va­la­mint a ver­seny- és a ci­vil szfé­ra kez­de­mé­nye­ző­kés­zsé­ge, be­fek­te­té­se­ket von­zó ere­de­ti öt­le­tei...."

Nyihahahahahamuhahahahahihihihi...!

(Sírva röhög és fetreng)

Ennyit rólatok, faszfejek.

hoplita 2014.05.06. 07:33:57

@tesz-vesz:
De csinálhatna olyat is, mint a ló.
Magába húzhatná a faszát.:(

___________________________ (törölt) 2014.05.06. 12:38:54

@Counter:

Na ez meg a másik véglet, a túlzott általánosítás (tényleg rasszista szagú lenne, ha nem magyar ember mondaná).

Nem a magyarság általában ilyen. Még csak nem is a jobboldal, hiszen egy konzervatív szerző és Fidesz által kineveztt kultúrdiplomata cikkéről van szó egy kb. ex-Fidelitasos weboldalon.

Egyszerűen csak annyi, hogy vannak ilyen emberek is, főleg a jobboldal Fidesztől jobbra álló részén.

Mindez tükrözni egyébként, hogy ugyanannak megvan szintén a baloldal belül egy része, ott sem mindenki (például a Fent és Lent és a Fotelforradalmár blog nem és ezt becsülöm bennük, hogy valahol patrióta balosok) akik meg tényleg túlkritikusak, az általáan magyarugarozók, észak-balkánozók. Például hallottam olyan véleményeket, hogy mivel a magyar kormányok kevésbé megbízhatóak, mint "a nyugat", ezért jó lenne, ha az euró bevezetése csökkentené a mozgásterüket. Na ha ezt valaki lefordítaná görög nyelvre, mit kapna :-))) azért ma már elég nyilvánvaló példái vannak lent délen, hogy miért nem jó a csökkent mozgástér.

Az igazság az, hogy mind a két véglet egyfajta kollektív önbizalomhiány tünete.

A magyarugarozóknál ez eléggé közvetlenül és nyilvánvalóan az, a sértődősöknél meg túlkompenzálás - a sértődősség végül is azt a véleményt tükrözi, hogy az illető szerint olyan sérülékenyek és gyengék lennénk, hogy egy-két kritikától eltörünk.

___________________________ (törölt) 2014.05.06. 12:49:01

@hoplita: erről az jut eszembe, hogy egyszer megpróbáltam utánajárni, hogy miért ment a Google Európa pont Irországba. Röviden, valószínűleg nem az adókulcs miatt, mert úgyis Bermudán adóznak okosba', végeredményben kb. az jött ki, hogy mert olyan ország kellett, ahol abszolút mindenki beszél angolul és e téren válogatni se kelljen, de elég korrektül tanulnak más nyelveket is. A másik opció ilyen téren ugye Anglia, ott meg sokkal kevésbé erőltetik a más nyelvek tanítását.

A másik, kapcsolódó adat, amit találtam, hogy az összes európai ország között Írországban a legalacsonyabb az átlagéletkor, vagyis más szavakkal a legtöbb gyereket vállalták az előző generációk. Ennek nyilván sok köze van a technikai képzettséghez tehát hogy mekkora arányban vannak az álláskeresők között technikailag nyilván jobban képzett fiatalok.

Ez mind a kettő olyasmi, amin nemigen tudunk változtatni.

___________________________ (törölt) 2014.05.06. 12:56:21

@gyalog.galopp:

alapvetően én úgy látom, hogy a vidéki magyar emberekkel semmi baj nincs. Hősiesen helytállnak nagyon rossz körülmények között.

Van egy tipikus pesti csibész-bunkó, akit nagyon nem bírok, de az nyilván a pesti rétegnek is csak egy része, elvégre én is pesti volnék, de van egy aszfaltproli típus, aki hatszor tahóbb bármelyik tanyasinál, na azzal azért van baj.

Őket leszámítva a néppel talán nem lenne baj.

Viszont nagyon mocsok elitünk van, ezt el kell ismerni, mindegy, hogy úgy fogalmazzuk meg, hogy korrupt vagy hazaáruló, az eredmény kb. ugyanaz. Nem is csak politikai elit, pl. nagyon sok vállalkozó is teljesen elképesztően embertelen módon bánik az embereivel és nem is a piaci verseny kényszere hanem pl. olyasmi miatt, hogy átköltözteti az irodát a háza mellé, mert lusta bejárni, és pont letojja, hogy mindneki másnak ez mekkora plusz terhet jelent.

Iszonyú nagyot tudna alakítani ez az ország, ha mindenkiben, akinek bármennyi hatalom van a kezében, a hentesmestertől a miniszterig, buzogna valamiféle közösségi szellem - mert az energia megvan, csak egyelőre egymás ellen használjuk.

Counter · http://goo.gl/EXkKH9 2014.05.06. 12:58:26

@Shenpen: Pedig adót optimalizálnak, kb. max. 3 éve bukott ki a dolog. A többi európai leány hasznát terelik át Írországba, ahonnan egyszerűbb Bermudába vinni – nem emlékszem a részletekre.
A megoldással a google kevesebb adót fizet az unióban, mint egy sarki bolt.

---

Nem a magyarokról, hanem a magyar nemzettudatról beszélek. Annak kétségtelenül van egy ilyen alapvetése úgy 4-500 éve.

Az is kétségtelen, hogy a görög kormány sokkal kevésbé megbízható, mint az észak-nyugatiak ;-)

Alfőmérnök 2014.05.06. 13:21:07

@Shenpen: "Iszonyú nagyot tudna alakítani ez az ország..."

Melyik? Ausztria?
Mert te ott élsz, ha jól, tudom, balfaszkám.

___________________________ (törölt) 2014.05.06. 15:36:32

@Alfőmérnök: inkább úgy fogalmaznék, hogy ott dolgozom átmenetileg, amíg anyagilag összeszedjük magunkat.

Counter · http://goo.gl/EXkKH9 2014.05.06. 16:19:23

@Shenpen: Mi, köztiborcok, ganézzuk ki az országot, mire a kegyelmes úréknak kedvük támad hazajönni? ;-)

Alfőmérnök 2014.05.06. 16:31:56

@Counter: Számból vetted ki a szót. :)

Doomhammer · http://tirpakbokretas-migrations.blogspot.com/ 2014.05.06. 16:37:12

@Counter:
Úgy tekinthetjük, hogy a külföldre megpattanó frontlógósok voltaképpen a nemzetstratégiát aláásó hazaárulók.

tirpakbokretas-migrations.blogspot.nl/2013/11/nemzetstrategiai-szovetseg.html

A túl sok szabadság az oka, hogy az ilyenek vigéckedhetnek.
süti beállítások módosítása