A választás előtti utolsó héten a Mandiner különböző irányultságú, meghatározó magyar véleményformálókhoz fordult; rövid, tömör válaszokat kérve tőlük egy kérdésre: hogyan értékelik a 2010-2014 közötti ciklust? Válaszaikat sorban közöljük.
*
Stumpf András: Négy év kétharmad
Két éve a Mandiner akkori, Mi a jobb? című körkérdésére válaszolva leírtam, mit gondolok az addig eltelt időszakról. Ma sem gondolom másképp. Az ott vázolt gondok a ciklus második felében sem oldódtak meg, annyi változott azóta, hogy a Fidesz megtalálta a politikai Wunderwaffét. Rezsicsökk. Tényleg ügyes: egyszerre illeszkedik a kormánypárt ideológiai arcélét meghatározó szuverenitásharcba, emellett pénzt hagy a polgár zsebében úgy, hogy a költségvetést sem terheli túl.
S amúgy milyen volt a ciklus? A párt és az állam szétválasztása sokszor gondot okozott (rögtön az elején: NENYI), a cinizmus (trafikügy) is ült tort, a gazdasági- és médiabefolyás kiépítése, annak módozatai messze voltak egy polgári demokrácia fejemben lévő eszményképétől; de arra legtöbbször ügyelt a hatalom, hogy miközben ő maga épp jól jár, azért az aktuális intézkedés kedvezményezettjei is többen legyenek, mint korábban (földügyek). Plusz szuverenitásharc, nem leszünk gyarmat, multiadók, bankadók, elég jó számok a gazdaságban.
A gyerekes kultúrharcra (itt a dohánybolt is nemzeti) sok szót nem vesztegetnék most. Legfeljebb kettőt: elég volt.
Ahogy egyébként a kétharmadból is. Elég kellett hogy legyen arra, amit gránitba kívánt önteni a Fidesz. Kormányozni – minden jel szerint – ők fognak tovább, más kormányképes erő pillanatnyilag nincs, de itt az idő, hogy a tiszta beszédre, az érvelésre, meggyőzésre legalább kétharmados ügyekben rá legyenek szorítva. Persze nem mindegy, kit kell majd meggyőzniük. Az Összefogás néven széteső régi kommer- és pc-baloldal kegyeit kár lenne keresni. Menthetetlenek. A Jobbik kegyeitől a magyarok istene mentsen meg. Kérdés, ott lesz-e az LMP.
Atomhisztijüktől ugyan hülyét kapok, zöldséget beszélnek eleget, de – ha a csíra szintjén is – felmutatják mindazokat az erényeket a baloldalon, amelyekért oly' sokat rítt a jobboldal. Négy éve még nem lehetett tudni, trójai falovai-e egy SZDSZ-átmentési hadműveletnek. Az árulók mára leléptek, ami maradt, az meg számomra hitelesen villantja fel egy nem utódpárti, nem internacionalista, nem pc és nem honkiárusító baloldal képét.
Kár lenne, ha kiesnének.
A szerző újságíró, a Heti Válasz munkatársa.
