Mit nekem, te zordon Kárpátoknak fenyvesekkel vadregényes tája; mit nekem, hogy tél van; csak azért is bevetem magam hegyeid közé – Petőfi meg szárnyaljon csak az Alföldön, amit keresztülfúj a szél. Volt szerencsém a szilvesztert Gyimesben tölteni, és ha már Csík Hargita megye legszéléig mentünk, az egyik legkisebb magyar tájegységre (Gyimes tulajdonképpen egy völgy), miért is ne ugorjunk át Moldvába? Főleg, ha medvefesztivál van Kománfalván, ami olyan, mintha Emir Kusturica épp Hieronymus Bosch festményeiből forgatna filmet, és harci készülődés folyna. Persze a medvefesztivál nem épp egy riói vagy velencei karnevál; de a genius loci avagy a helyi mágikus realizmus, mint a fenti, igen autentikus román népviselet is mutatja, szépen kibontakozik. Képek, plusz videó.

Hivatalos határok ide vagy oda, az egykori határellenőrzések miatti frászt is beleértve, azért a Kárpát-medencében élők csak megborzonganak valamelyest, amikor átmennek a hegyeken, kifelé a Kárpátokból. Nyugatra csak messze Ausztriában kezdődik az Alpok, így ilyen érzés sincs olyan erősen; észak felé lengyelek vannak Krakkóval; de azért csak valami kiszabadultság-érzés, végül is az ott a nagy kelet-európai alföld, azt is átfújja a szél az Uráltól a La Manche-csatornáig. A Felvidéken és Erdélyben még nem érzi magát annyira külföldön az ember, azon túl már igen, így van ez Moldvával is. Észak felé csak van egy szlovák-lengyel határ, azonban Kárpátalján és Romániában nincs. Ott vagy egy ország közepén, és úgy érzed magad, mintha két ország szélén lennél, az egyik széléről átbattyogsz a másik szélére. Moldva meg mégis csak Moldva, oda átmerészkedik az ember, kivéve ha csángó, és ott született, akkor neki megvan az a luxusa, hogy ő nem merészkedik. Krakkó, Bécs, Belgrád, Zágráb még a Monarchiát idézi, kelet felé azonban Gyimesbükk az utolsó Monarchia-korabeli vasútállomás, utána jön az igazi külföld, Moldva.

Mivel úgyis Gyimesbe mentünk jó páran óévet búcsúztatni és újévet köszönteni, akkor már úgy döntöttünk, hogy megnézzük a közeli Kománfalva, azaz rendes román nevén Comănești híres év végi fesztiválját, a medvefesztivált. Kománfalva amúgy nem falu, hanem kisváros.

Na de mi ez a medvefesztivál? Láttán még az olyan, összehasonlító tüntetéstudományi szakemberek is megnyalnák mind a tíz ujjukat, mint Kálmán és Tóni. Egy régi népszokás, amolyan óévbúcsúztató, amikor számos település képviselői medvének és más egyébnek öltözve felvonulnak Kománfalván. Medvének öltözni úgy lehet, hogy medvebőrt húz az ember. Igen, valódi medvebőrt, annyira, hogy helyi kalauzunk szerint minden évben lőnek egy medvét, hogy legyen egy új medvebőr; azt pedig, hogy az melyik, a színéről látja az ember. Innen már tudható, hogy habár a környék a természetszeretők és környezetvédők kedvelt paradicsoma lehetne, túlságosan széplelkű állatvédőknek nem ajánlatos a kománfalvi látványosság megtekintése.

A felvonuló medvék a bőr alatt többnyire egy darab pólót viselnek, a medvebőr nem mindenhol véd a zordon hideg ellen. Állítólag gyakran félmeztelenül veszik magukra a medvebőrt a felvonulók, ami a mostani mínusz egy, plusz két fok közti időben is figyelemre méltó teljesítmény; hát még akkor, amikor normál menetrend szerint mondjuk mínusz tíz fok van. A medvéket megtáncoltatják, az érdeklődőket pedig éktelen harci zaj fogadja, ugyanis a dobosok monoton módon végigdobolják az egész fesztivált, emellett ereszcsövek segítségével durrogtatnak a résztvevők; igen kellemes, amikor a gyanútlan érdeklődő mellett sül el egy ilyen izé. 

A gyimesiek és moldvaiak kemény emberek, és még hírből sem ismerik a politikai korrektséget. Így elmondták ugyan, hogy másnap az egész cirkusz megismétlődik Dormánfalván (Dărmănești); de hozzá is tették: senkinek nem ajánlják, hogy odamenjen, mivel ott a cigányok fesztiváloznak, és amit viszünk, azt nem hozzuk haza. Így mi is maradtunk a kománfalvi verziónál. De egyébként számos moldvai településen van ilyen show.

Mélyebb folklorisztikai kutatásokra nem volt lehetőségünk, de képekkel tudunk szolgálni. Mindenesetre én úgy éreztem magam, mintha Emir Kusturica Hieronymus Bosch festményeiből csinálna filmet, és a forgatásra látogattunk volna el. 

Nagy az érdeklődés:

Mintha egy pártvezetőség ácsorogna a tribünön:

Ha baj történne, nem szaroznak a mentővel:

Medvetáncoltatás:

Egy fáradt medve leveti bőrét:

Itt a népviseleten természetszerűleg a román nemzeti színek jelennek meg:

Vannak Johnny Depp-rajongók is:

Baj van, he?!

Konzílium:

Ha el akarsz vegyülni, vehet álarcot:

Ha mégis elugranál Dormánfalvára, itt egy hotel, nem tudom, hány csillagos:

Fontos a népi erotika:

A gyülekezés és felvonulás után színpadi fellépések jönnek, majd az egész társaság beveszi a kocsmákat, hogy felkészüljön a folytatásra.