Észak és Dél, Kelet és Nyugat, nagyok és kicsik konfliktusáról is szó esett az Európa és az uniós integráció helyzetéről és jövőjéről folytatott vitán Schöpflin György fideszes néppárti EP-képviselő és John O'Sullivan brit publicista, író, Margaret Thatcher egykori tanácsadója között. A Central European Policy Centre budapesti vitáján térben is időben is bejártuk a zaklatott múltú kontinenst.
„Négy Európát tudok megkülönböztetni, amelyek egymással versenyeznek” – kezdett bele elméletének kifejtésébe a munkássága során mindvégig leginkább európai kérdésekkel foglalkozó Schöpflin György. Szerinte van egy technokrata Európa. Ez a brüsszeli Bizottság, az európai szervezetek és az azokkal kapcsolatban lévő tudományos, üzleti, hivatali körök bürokratikus, valódi víziók és elképzelések nélküli hálózata. „Nincs valódi politikai koncepciójuk, és csekély a politikai legitimációjuk is” – mondta róluk az EP-képviselő. A második csoport az emberi jogok Európája. „Ez a baloldal Európája, az én gyerekkorom óta jelentősen átalakult baloldalé.” Az emberi jogokat mindenek fölé helyező körök szerint egyedül a liberális demokrácia elfogadható, bármilyen más elképzelés, például a kereszténydemokrácia már nem. „Ez egy ideológia-vezérelt csoportosulás, akiket valójában nem is nagyon érdekel a nép. Szerintük, aki a nép hangja felé nyitott, az populista.” Schöpflin úgy fogalmazott: őket az elmélet és nem a valóság érdekli. Átdefiniálnák a valóságot, és világképükből kizárják a széles tömegeket. „Szerintem a demokrácia a legszélesebb népességen alapszik, s akik ezt kizárják, azok nem demokratikusak.” Schöpflin György szerint a harmadik Európa az „anti-Európa”, a radikális jobboldal és baloldal, a populisták Európája, szélsőjobbtól az antiglobalista, piacellenes szélsőbalig. „Egy francia EP-képviselő azt mondta egyszer nekem: az extrémek találkoznak” – mondta Schöpflin, utalva arra, hogy a politikai paletta két szélső vége valójában igen gyakran összeér, és még az Európai Parlamentben is előfordul, hogy együtt szavaznak. Schöpflin elitellenes, Brüsszel-ellenes és bevándorlás-ellenes erőkként jellemezte őket.
A politikus végül az „egyenlőség Európája” nevet adta a negyedik csoportnak: „hozzám ez áll a legközelebb” – tette hozzá. E felfogás szerint az EU fontos, mint konfliktuskezelő rendszer, ami a világháború óta sok évtizedes békét hozott a kontinensnek. Ugyanakkor az Európai Unió jelenleg egyrészt akadozik, másrészt pedig egyre inkább bele akar avatkozni a tagállamok belső ügyeibe. „Ez egy különös kontinens, egyre több országgal és uniós tagállammal. Az európai integráció nem oldotta meg rosszul a '45 utáni feszültségeket, de egyre erősödnek a kelet-nyugati, észak-déli törésvonnalak, ahogy a nagy és kis tagállamok közötti nézeteltérések is sokasodnak.” Schöpflin szerint még mindig érződik a kelet-európai tagállamok másodrendűsége: „Amikor 2004-ben Brüsszelbe érkeztem, optimista voltam: kompország révbe ér, gondoltam. De még mindig junior tagnak tartanak minket, külsősöknek, komolytalanoknak. Kulturálisan még nem vagyunk integrálva.” Az EP-képviselő szerint a Süddeutsche Zeitung magyar EU-elnökség kezdetére időzített karikatúrája is ezt jelképezi, amikor szőrös ősemberként ábrázolta az elnökségre készülő Magyarországot.
John O'Sullivan rögtön a kelet-nyugati törésvonalaknál vette fel a fonalat: „Nyugaton még mindig sokan nem fogadják be, fogják fel a kommunizmus bűneit, nem hajlandóak elfogadni a teljes igazságot.” O'Sullivan szerint még mindig túl sok aktív politikus van abból az időből, amikor a kommunizmus bűneit nem volt illő erélyesen elítélni. Az angol publicista úgy vélekedett: a '89 után csatlakozott országokra valóban még mindig sokan junior tagokként gondolnak, s a fő tengely még mindig a francia-német páros. Igaz, Franciaország már kezd kicsúszni az eddigi pozíciójából. Az euró válságát „extrém krízisként” értékelte O'Sullivan. Szerinte az eurót csak erős nyomásgyakorlások árán fogadtatták el az egyes országok politikai elitjével, establishmentjével. „Nagy-Britanniában viszont – másokkal szemben – őszinte vita zajlott a kérdésről.” Úgy vélte: az euró nem volt mindenki számára megfelelő. Magyarország kapcsán O'Sullivan úgy fogalmazott: Budapest valószínűleg végtelen ideig el fogja húzni az euróhoz való csatlakozást, mert soha nem lesznek ideálisak a csatlakozási körülmények. Az EU és az euró válságával kapcsolatban továbbra is szkeptikus O'Sullivan: „Vége van a válságnak? Nem. Most az optimisták úgy vélik, az Európai Központi Bank majd mindig beavatkozik, ha probléma van, és minden meg lesz oldva. De most is látható, hogy az euró rendszerében vannak olyanok, akik a mélyben ragadtak, recesszióval és magas munkanélküliséggel.” John O'Sullivan ugyan hisz a szabad, közös piacban, de szerinte meg kell erősíteni a nemzeti szuverenitást; és nem biztos, hogy mindenki bent fog maradni az eurózónában avagy az EU-ban.
Rajcsányi Gellért tudósítását híroldalunkon olvashatják.
