Hatszáz cigányt tanítanak a szalézi rend kazincbarcikai iskolájában, olyanokat, „akiket máshol a fejkvótáért sem tartanak meg”. Innen azonban szakmával a kezükben sokuk nyugaton köt ki. A rend nemrég vett át két középiskolát Budapesten, ahol indiai misszionáriusaik tanítják az etikát. Október közepén avatják boldoggá a magyar szalézi vértanút, Sándor Istvánt, akinek a bűne az volt, hogy a pártőrségbe besorozott fiatalokkal foglalkozott Újpesten. Ábrahám Béla tartományfőnökkel beszélgettünk a száz éves fennállását ünneplő magyar rendtartomány életéről, munkájáról.
„A szalézi rend 132 országban van jelen, és az egyik legnépesebb szalézi ország India. Azt hiszem, a tanulóink sokat tanulhatnak az indiaiaktól. Mi, magyarok hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a világ úgy működik, ahogy mi látjuk. Nem kéne félnünk kilépni a sarki zöldségesen túlra. A világ sokkal izgalmasabb.
Van a rendnek Kazincbarcikán egy szakmunkásképző és szakközépiskolája. Az sem hétköznapi iskola.
Igen, ott hatszáz, főként cigány származású fiatal tanul, de persze magyarok is vannak. Ez egy utolsó esélyt adó iskola, ami tele van olyanokkal, akiknek máshol azt mondták: még a miattad kapott fejkvóta sem kell, csak menj el innen. Már mindenhol eljátszották a lehetőségüket, valószínűleg nálunk is hamar el fogják játszani, de maradhatnak. Itt láttam például pár éve egy 21 éves nyolcadikost. Az itteni tanulóknak közös jellemzője, hogy a manuális munka sokkal jobban leköti őket és sokkal több sikerélményük van benne. Arra nincsenek felkészülve, hogy ülnek a padban napi hat órát. Gyakran halljuk, hogy mi itt belekényszerítenénk valami szakmába a diákokat, és így állandósítjuk a hátrányos helyzetüket – pedig tanulhatnak utána mást is, és mit tegyünk, ha nekik ehhez van tehetségük. Egyébként egyáltalán nem biztos, hogy anyagilag rosszul járnak később, sokan dolgoznak a volt diákjaink közül Nyugat-Európában. A legsikeresebb szakmánk a hegesztő. Mivel a fiatalok jelentős része nehezen illeszkedik be a munkahelyeken, ezért létrehoztunk egy saját céget, a Szalézi Művek Kft-t; itt piaci körülmények közt, teljesítményre kényszerítve, de mégis védett háttérrel dolgozhatnak, a főnökeik tudják, hogy kell bánni velük. Egyébként, hadd jegyezzem meg, hogy borzalmas káosz van a szakképzésben.
Mindennek fényében milyennek látja a szegregáció-integráció vitáját?
Mi mindenkit felveszünk, aki jelentkezik, nem mi tehetünk róla, hogy a jelentkezők 80-85 százaléka cigány, vagy ha úgy tetszik roma származású. Amúgy az egészet álvitának tartom. Ha bárki lejönne és köztük élne két hétig, hogy lássa, mint élnek, hogy viselkednek a tanteremben, a műhelyben, az ebédlőben, akkor megtudná, hogy ez szegregált iskola-e vagy sem. Nem dokumentumok alapján kellene, számszakilag eldönteni, hogy szegregált-e egy intézmény. Mindenhol lehet találni tíz családot, aki panaszkodik. Bennünket is időnként feljelentenek olyanok, akiknek segítünk, kenyeret adunk. Egyest kap egy diák, és rögtön mondja, hogy azért, mert cigány, holott pusztán nem tanult. Ezen a mondaton egyébként már ők is nevetnek. Minden helyzetet külön kell megítélni, oda kell állni és érezni egymás leheletét. Nem írjuk ki az iskolára, hogy integrált vagy nem, hanem dolgozunk és szakmát tanítunk. Sokan úgy jönnek el reggel, hogy a szülei otthon még alszanak, és soha nem látta őket dolgozni. De legalább ő már eljön az iskolába.”
Szilvay Gergely interjúját Keresztény.mandiner oldalunkon olvashatják.
