Az Európai Emberi Jogi Bíróság csütörtöki ítéletét – a bepereltetés és feljelentetés veszélyének tudatában írva mindezt – önérzetes Papcsák Ferenc bizonyára üdvözölné, mi azonban le vagyunk döbbenve. A döntés egy népszerű észt hírportál kérelme nyomán született, amelyet az észt bíróságok korábban kártérítés fizetésére köteleztek bizonyos sértő tartalmú kommentek miatt. A portál ezután fordult a Strasbourgi Bírósághoz, ahol azonban elutasították.
Az ügy még 2006-ban kezdődött, amikor a Delfi nevű észt híroldal arról közölt cikket, hogy egy komptársaság az útvonalainak átrendezése miatt meglévő jég-utakat fog feltörni a szárazföld és egyes szigetek közt, ennek köszönhetően pedig az ott lakók búcsút inthetnek a közlekedés eme legolcsóbb módjának. Természetesen erre a hírre sok kommentelő kiakadt, és nem feltétlenül szalonképes formában küldték melegebb éghajlatra a komptársaságot és annak vezetőjét.
Az oldal az egyik legnagyobb észt híroldal, ahová regisztráció nélkül lehet kommentelni és nincs is különösebb moderálás. A Mandinerhez hasonlóan ott is feltüntetésre került, hogy a hozzászólások nem szerkesztett tartalmak, és szerzőjük véleményét tükrözik, nem a szerkesztőségét. Az oldal nem moderálta egyenként a hozzászólásokat, csupán bizonyos obszcén kifejezésekre állítottak be egy szűrőt, de persze ezek mellőzésével is könnyedén lehet sértő tartalmú hozzászólást tenni. Emellett egyetlen kattintással jelenthette bármelyik olvasó, ha sértőnek talált egy kommentet, amit ezután a portál munkatársai megvizsgáltak, és eltávolítottak.
A komptársaság azonban csak hat hét elteltével vette észre ezeket a kommenteket, ekkor e-mailben kérte azok eltávolítását, amit a Delfi azonnal meg is tett. Ettől függetlenül mégis per lett az ügyből, aminek a végén az észt Legfelsőbb Bíróság nem vagyoni kártérítés fizetésére kötelezte a Delfit, személyiségi jogok és a jó hírnév megsértése miatt. Bár a kártérítés összege meglehetősen alacsony, mintegy 320 eurót tesz ki, azonban az ügy nyilvánvalóan elvi kérdés, így a portál kérelmet nyújtott be a Strasbourgi Bíróságon, hogy állapítsa meg: az ítélettel Észtország megsértette az Európai Emberi Jogi Egyezményben is deklarált véleménynyilvánítás szabadságát.
A Delfi azzal érvelt, hogy bár a kommentek kétségtelenül sértő tartalmúak, azonban – mivel a portál a tartalmakat nem szerkeszti, csak tárolja – ezért az okozott jogsértésért a kommentelők a felelősek (akik persze nem, vagy csak nehezen azonosíthatók). A komptársaságról szóló cikkük korrekt és kiegyensúlyozott volt, így a portál nem tehet arról, hogy a kommentelők a hírre esetleg eltúlzott és vulgáris formában reagáltak. Mivel a véleménynyilvánítás szabadságának törvényi korlátozása csak arra vonatkozik, hogy ők maguk nem tehetnek közzé sértő tartalmakat, így nem marasztalhatók el harmadik személyektől származó kommentek miatt, annál is inkább, hogy a napi több ezer komment tartalmi szűrése az egész üzleti modelljük átalakítását követelné meg.
Az észt kormány ezzel szemben azt hangsúlyozta, hogy az eddig is alkalmazott minimális automatikus szűrés arra utal, hogy a Delfi igenis tudatában volt a felelősségének. Emellett azzal érvelt, hogy a Delfi, mint profitorientált orgánum, érdekelt volt a kommentek minél nagyobb számában, hiszen a kattintások számával arányosan növekszik a hirdetőktől befolyt bevétele. (Ez az érvelés több okból is sántít: egyrészt a látogatók töredéke adja csak kommentelésre a fejét, így közvetlenül a kommentek és a reklámbevétel között aligha lehet nyilvánvaló és szabályszerű összefüggést kimutatni; másrészt sok hirdető kifejezetten ódzkodik az ellenőrizetlen, felhasználói tartalmaktól, és nem szívesen jelenik meg olyan helyen, ahol hozzá lehet szólni.) A kormány azt is vitatta, hogy a Delfi pusztán passzív, tárolási jellegű tevékenységet végezne a kommentekkel kapcsolatban, mert ez azt jelentené, hogy a hozzászólók utóbb szerkeszteni vagy törölni tudnák korábbi kommentjeiket, valójában azonban ezekkel a jogosultságokkal a hozzászólás mentése után már a Delfi rendelkezett, ami szintén a felelősségét támasztja alá.
Mindezek alapján a Strasbourgi Bíróság arra a megállapításra jutott, hogy a komptársaságról és a jég-utak megszűnéséről szóló hír megosztó természetének ismeretében a portálnak előre kellett volna látnia a vulgáris jellegű kommentek veszélyét, amelyek amúgy sem ritkák az oldalon. (Valószínűleg a strasbourgi bírák soha nem szoktak mondjuk hírekről, eseményekről vitatkozni az ismerőseikkel és nem tudják, hogy igenis szinte minden hír megosztó, ergo ezzel az érveléssel gyakorlatilag azt várják el, hogy az összes cikk alatt megjelenő összes kommentet folyamatosan ellenőrizze valaki.)
A bíróság rámutatott, hogy a Delfi által alkalmazott minimális szűrők nem voltak elég hatékonyak, mivel nem voltak képesek az összes sértő tartalmú komment kiszűrésére. Az pedig, hogy egyáltalán lehetővé tették a regisztráció nélküli névtelen kommentelést, a Delfi döntése volt, „úgy kell nekik” – vonta le a testület a következtetést. A bíróság az észt kormány azon álláspontját is elfogadta, miszerint a kommentek utólagos szerkesztésére már csak a portál munkatársainak volt módja, az eredeti szerzőknek nem, így megáll a Delfi felelőssége a hozzászólásokért, tehát a véleménynyilvánítás korlátozása ebben az esetben nem sértette az Egyezményt. Az észt bíróság által fizetni rendelt 320 eurós kártérítés pedig – arra is tekintettel, hogy Észtország egyik legnagyobb hírportáljáról van szó – egyáltalán nem mondható aránytalannak.
Összességében az ítéletből az tűnik ki, hogy egy hírportált simán kártérítésre lehet kötelezni az általa deklaráltan nem szerkesztett tartalmak miatt, mert úgyis kevés az a kártérítés, meg se kottyan neki. Akkor meg miért ne fizesse ki a kompvállalat milliomos vezetőjének, akinek még annyira se kottyan meg?
Ez nonszensz. Ha egyes érzékeny lelkű közszereplők és nem közszereplőkveszik a fáradtságot, és többször perelnek különböző sértő kommentek miatt, akkor sok kicsi kártérítéssel is a portálokat csődbe, az újságírókat meg idegbajba lehet kergetni, akik bár korrektül végzik a munkájukat, mégis kénytelenek elvinni a balhét a névtelen trollok helyett. Egyáltalán, miért is kéne bárkinek elvinnie a balhét, miért nem érdemli meg a közügyek szabad megvitatásához fűződő össztársadalmi érdek, hogy az érintett közszereplők félretegyék érzékenységüket? Az ítéletet elemző egyik blogger erre csak annyit felelt: ez itt Európa, nem Amerika.
