A magyar középkor épített öröksége meglehetősen csekély, a törökök tettek róla, hogy ne sok maradjon belőle. Ráadásul annak, ami maradt, jelentős része határon túl található, az egykori, kifli alakú Magyar Királyság és az Erdélyi Fejedelemség területén. A mai Magyarország nagy része ugyanis a hódoltsághoz tartozott, leginkább a nyugati területeket leszámítva (ez látszik is például Kőszegen és Sopronon). A középkori Pestről sem sok maradt meg, pár nagyszerű töredék van például az Erzsébet híd mellett, a belvárosi templom épületében.

A múlttöredékek alapján azonban, ha máshogy nem, hát virtuálisan rekonstruálni lehet középkori örökségünket. Mint a Múltbanéző blog írja: „a SziMe3D Kft, a Humansoft Kft. és a Pazirik Informatikai Kft. munkatársai – Balogh András és Fehér András projektvezetők és kollégái – egy külön örökségvédelmi program, a SziMe3DAR projekt keretében 3D-s szkennelési technológiával felmérik a megmaradt kőtöredékeket és azoknak alapján újrarajzolják a rég elpusztult épületeket”.

A székesfehérvári koronázótemplom, azaz a Szűz Mária-prépostság eredetileg Szent István magánegyháza volt, ami a maga 60-szor 30 méteres alapterületével és 30 méteres belmagasságával a korabeli Európa egyik legnagyobb temploma volt. a királyi temetkezőhellyé váló épület háromhajós, négytornyos, kétszentélyes templom lehetett. A templom közepén volt István szarkofágja. 1426-ban Ozorai Pipó gótikus stílusban építette újjá a bazilika délnyugati tornyát. Hunyadi Mátyás lebontatta a keleti szentélyt, valamint a mögötte húzódó városfalat és 30 méterrel hosszabb, kápolnakoszorús szentélyt építtetett, saját családja temetkezési helyéül. Ezután a templom már száz méternél is hosszabb volt. 1543-ban török kézre került a város, ekkor kifosztották a királysírokat. 1601-gyel kezdődött a pusztulás: a sikeres keresztény ostrom miatt a törökök felrobbantották a Pipó-tornyot, amiben a lőpor volt, s így leégett az egész bazilika, a maradék földfelszín feletti részek pedig a 19. századra tűntek el. Ma a romkert nemzeti emlékhely. A fent említett projekt keretében rekonstruálták a boltozatot és a templombelsőt is, utóbbi a projekt honlapján tekinthető meg.

A pécsi székesegyházat is Szent István idejében alapították, az épületen minden kor otthagyta keze nyomát, mígnem a 19. század második felében azon cél érdekében, hogy az Árpád-kori állapotokat állítsák vissza, tulajdonképpen szinte földig rombolták a meglévő templomot, és felépítették a mai neoromán épületet. Az akciónak áldozatul esett a későgótikus hálóboltozat, valamint számos barokk műalkotás is.

Pécsről amúgy készült már (nem a projekt keretében) a középkori város legjelentősebb épületeit bemutató videó is, valamint egy animáció az egykori domonkos apátságról, amelynek nyoma sincs már.

A középkori zirci ciszterci apátságot III. Béla alapította 1182-ben. A templom és a monostor több évtizeden át épült, román stílusban. A török hódítás során az apátság javai, könyv- és levéltára megsemmisült, és az épületek is romlásnak indultak. Zirc másfél évszázadon át teljesen lakatlan volt. A XVIII. században a sziléziai Heinrichau ciszterci apátságából jött szerzetesek új monostor és templom építésére szánták el magukat, noha a középkori templom és monostor falai még álltak, és az ablakok mérművei is megvoltak. Boltozata azonban beomlott. A régi stílus sajnos nem tetszett a barokk kor szerzeteseinek. Az új építkezéshez csaknem maradéktalanul felhasználták a régi köveket. Utoljára a templom gyönyörű nyugati oromfalát robbantották fel, 1738. december 19-én. A templomból csupán egy pillér alsó szakaszát hagyták meg emlékként, és Szent Imre szobrát helyezték el rajta. A középkori apátság 3D-s rekonstrukciója a Pazirik Kft. honlapján tekinthető meg.

Óbuda kisvárosából sem sok maradt meg. Buzás Gergely, építész és régész, a visegrádi múzeum igazgatója, egy rövid videón mutatja be a 14. századi Óbuda legfontosabb épületeinek virtuális rekonstrukcióját.

A templomok mellett egy rakat érdekes váranimáció is található a neten.

A füzéri várnak például össze tudjuk hasonlítani az Árpád-kori és a 17. századi állapotát.

Külön köszönet a Múltbanéző blog szerzőjének a poszt elkészítéséhez nyújtott segítségéért.