Sajnos sok anyaországi magyarnak Erdélyről kizárólag a Székelyföld (esetleg mellette még Kolozsvár, a körösfői és a korondi vásár) jut eszébe. Ha Erdélybe megy, székelyezni indul, a közbülső részen befogja az orrát, míg át nem jut a „románokon”, és mondjuk Marosvásárhelyre nem ér. Székelyföld nagyszerű hely, magyar szó, lenyűgöző hegyek, kellemes idő akkor is, amikor Budapesten épp negyven fok van (Tusnádfürdőn ekkor épp esős évszakba illő, frissítő napi monszunok hűsítik Tusványos résztvevőinek kedélyét). Erdély azonban ennél sokkal több: a határtól a Székelyföldig ott a szórványmagyarság. Kalotaszegi képriportunk némi mezőségi kitekintéssel.

Tusványos után utam a kalotaszentkirályi néptánctáborba vezetett, amely a legrégebbi és legnépesebb ilyesfajta rendezvény Erdélyben, idén már a 23. alkalommal invitálták rá az érdeklődőket (szorosan nyomában a válaszúti táborral, amelyből idén volt a 22., és a résztvevők számát tekintve vetekszik Szentkirállyal).

Senki nem mondhatja, hogy nincs öniróniája a táncházmozgalomnak:

Kalotaszeg jelenleg a Királyhágó és Kolozsvár közt található (a középkorban sokkal nagyobb területet hívtak így), körülbelül negyven falu tartozik hozzá. Nevét a Kalota-nemzetségről kapta, de a falvak közt kanyarog egy ilyen néven futó patak is. A Kalota-patak Kalotaszentkirályon:

Kalotaszeg központja Bánffyhunyad, ami a cigánypalotáiról híresült el (kedvenc Erdély-útikönyvem eufemisztikus fogalmazásában „indiai paloták”, bár első ránézésre van benne valami...). Nem sokban laknak, ellenben a tetődíszek közt felbukkan a Mercedes-lógó és a dollárjel is.

Bánffyhunyad református temploma viszont megérdemli a figyelmet. Ellenben a kedd reggeli piaccal, ahova mi valamilyen perverz indíttatásból kifolyólag ellátogattunk. Sok minden esik le Hunyadnál a kamionról, legyenek azok cipők, ávós utánérzésű bőrkabátok, kilencvenes évekbeli automata fényképezők, plazmatévék vagy csillagászati távcsövek.

Vannak ugyanakkor megkapó sarkai is a városkának.

A tánctábor jóság: nappal tánctanítás, éjjel mulatozás. Volt például, hogy a zene és az ének csak reggel fél nyolc és nyolc közt szünetelt. Kalotaszentkirályon, ami a kalotaszegi faluturizmus központja, a tábor együtt él a faluval.

Kalotaszentkirály:

Fürdőzés a Kalotában:

Húzza a zenekar az éjszakai műszakban:

De nem magában, hanem nekik:

Szomjas is lesz az ember:

Halmos Béla emlékére emlékfát állítottak a táborban. Hátborzongató, amikor ötven zenész húzza egyszerre, itt az egyik legismertebb kalotaszegi prímás, Varga István Kiscsipás vezetésével.

Vagy itt:

Van legényesverseny:

Legényesből volt japán különdíjas, nem is egy:

Vásár is van:

A kalotaszegi (ünnepi) népviselet híresen díszes:

A nénik többnyire családi örökséget kínálnak megvételre.

Kalapot is lehet kapni, csak hogy a sörön kívül a férfiaknak is jusson valami.

Érdemes sétálgatni egyet a református temetőben is.

Kutyasors:

Ha az új kerítésnek útban van a tábla:

Modern lóca:

Vita contemplativa:

Külföldi zenészkülönítmény jött kalotaszegit tanulni:

Érdemes elnézni a felduzzasztott patakból lett Bélesi-tóhoz is.

Ahol egykoron mintha nagyobb fürdőélet folyt volna:

Aztán vissza a faluba és a buliba, ahol hajszárítóval izzítják a miccs alatt a parazsat.

És lehet nótázni helyiekkel a művelődési ház előtt.

Igen szépek a hagyományos stílusú házak, csak sajnos a Romániában szokásos rengeteg drót, amely várostervezési stílus Erdélyen belül Kolozsváron kulminál, kicsit nehezíti a fotózást és a gyönyörködést.

Az egyik leghíresebb kalotaszegi tánc a mérai, így nem hagyhattuk ki a mérai látogatást.

A Nagyvárad–Kolozsvár országút mentén fekszik Jegenye.

A Körös forrásáról elnevezett Körösfőn az országút mentén jól ismert kirakodóvásár van: akik először járnak Erdélyben, azok még megállnak itt. Úgyhogy mi nem álltunk, de egy érdekes, modern körösfői építészeti megoldást azért sikerült lefotózni. Akik kiszállnak a kocsiból, azok inkább a református templomot nézzék meg, ne ezt a minifelhőkarcolót.

Bánffyhunyad, Körösfő, Korond azonban mind elbújhat a feketetói vásár mögött. Ilyet ritkán rendeznek, de azért a feketetói pihenőnél van belőle egy kis ízelítő, valószínű azt árulják, ami a nagy vásáron nem kelt el. De a miccsük jó. A kép jobboldalán látható, színes óriáslabdacsok mostanában népszerűek arrafelé, szinte mindenhol lehet kapni.

Hogy mégse giccsel zárjuk a posztot, menjünk vissza, és Kolozsváron át vegyük az útirányt Válaszútnak. Egy kastély Válaszúton:

És egy másik, a híres Bánffy-kastély Bonchidán, ami elég közel van ahhoz, hogy egyrészt szemrevételezze az ember Válaszútról, másrészt átkirándulni is igen alkalmatos. Mondjuk útakadály a Szamos, de láthatóan van rajta híd. Valószínűleg nem ez az, amit beleírták az ismert népdalba, miszerint Bonchidai híd alatt leány a legény alatt.

És így köszöntik Kallós Zoltán néprajztudóst, a válaszúti tábor vendéglátóját. Feláll az egész válaszúti művelődési ház, a románok is. Úgy zeng a Fordulj kedves lovam, mint egy himnusz.

Fordulj kedves lovam napszentület felé
Úgyse jövünk többet soha visszafelé
Messze földre megyek elbujdosom innen
Szép szülőhazámat nem látom meg többet

Fúdd el jó szél fúdd el hosszú útnak porát
Hosszú útnak porát fakó lovam nyomát
Jó ló volt a fakó jó a viselete
Áldja meg az isten aki fölnevelte

Porladozik csontja fekete főd nyomja
Az én bús szívem is csak a bú rongálja
Árva vagyok árva mint réten a tarló
Kinek ékességét elvette a sarló

Az idegen földön olyan beteg vagyok
Szomszédim házáig alig elámbolygok
Szomszédim azt mondják talán meg is halok
Én is azt gondolom meg nem is maradok

Idegen városba idegen emberek
Járok az utcákon senkit sem ismerek
Szólanék hozzájuk de ők nem értenek
Ezen az én szívem de nagyon kesereg