Megjelent a Kommentár folyóirat 2013. évi 3. száma, benne John Lukaccsal, népiekkel, a harmadik út harmadik útjával, a deficites baloldallal és a konzervatív esszé kialakulásával – többek között.
S idézzünk belőle egy Lukacs-idézetet: „A reakciós mérlegeli a jellemet, de gyanakvással tekint a propagandára; hazafi, de nem nacionalista; híve a tradícióknak és a konzerválásnak, vagyis a régi állapotok fenntartásának, de nem híve a konzervativizmusnak; őrzi és védi a föld ősi adományait, és fenntartásokkal fogadja a technológia „áldásait”; a történelemben hisz, nem pedig az evolúcióban. Aki a huszadik század második felében reakciós, az minden lehetséges szakmai és társadalmi szempontból hátrányban van. De elkönyvelhet néhány előnyt is, ami a nyugati civilizáció mostani szomorú hanyatlása mellett bizony Isten áldása. A reakciós példának okáért felismeri, hogy az „időszerűvé vált eszme” (Victor Hugo avítt, tizenkilencedik századi kifejezését idézve) sokszor fabatkát sem ér. Ez a fajta szkepticizmus persze reakció az eszmék nagyrészt mechanikus és közönséges propagandaeszközökkel való terjesztésére a huszadik században”.
Tartalom:
Ablonczy Bálint – Békés Márton: A Lukacs-óvoda és növendékei
Műhely
Hatos Pál: Szekfű Gyula és a nemzedék toposza
Mezei Balázs: Az Egyesült Államok-beli konzervatív esszé kialakulása [I.]
NÉPIEK-PARASZTPÁRTIAK-KONZERVATÍVOK
Bartha Ákos: A földkérdés mentén
Papp István: A harmadik út harmadik útja
Paár Ádám: „A néppel a népért”?
VENDÉGOLDAL
Böcskei Balázs: Deficitekkel küzdő baloldal, avagy csak az a jobboldal ne lenne
Szemle
Hahner Péter: Még mindig Camelot?
Máthé Áron: Kísértet járja be a történelemtudományt
Csunderlik Péter: Legyen vörös
Eőry Áron: „A közélet vizein is úszkáltam”
