Az én egészségügyi döntésem

(Angelina Jolie New York Times-ban megjelent cikke a mellrák árnyékáról és a rák megelőzésének fontosságáról)

Az édesanyám majdnem egy évtizeden át küzdött a rákkal, míg bele nem halt 56 évesen. Annyi ideje még volt, hogy az első unokáját a karjába vehesse, de a többi gyermekem már soha nem fogja megtudni, hogy milyen csodálatos és szeretetre méltó nő volt a nagymamájuk.

A gyerekekkel gyakran emlegetjük „Anyu anyukáját”, és ilyenkor azon kapom magam, hogy próbálok nekik beszélni a betegségről, ami miatt ő már nem lehet közöttünk. Többször kérdezték már, hogy velem is ez fog-e történni. Általában megnyugtatom őket, de az igazság az, hogy örököltem a mellrák és a petefészekrák kialakulásáért felelős „hibás” BRCA1 gént.

Az orvosaim úgy becsülték, hogy 87% esélyem van arra, hogy emlőrákot kapok, a petefészekrákra pedig 50%, bár a százalékos arányok minden nő esetében mások.

A mellrákos megbetegedéseknek csak egy töredékéért felelősek az öröklött génmutációk. A BRCA1 gén meghibásodása esetén egy nőnek átlagosan 65% esélye van arra, hogy mellrákot kapjon.

Amikor szembesültem a tényekkel, elhatároztam, hogy megpróbálom a lehető legkisebbre csökkenteni a mellrák kialakulásának esélyét, ezért a megelőző dupla masztektómia mellett döntöttem. A melleimmel kezdtem, mivel a mellrák kialakulásának esélye nálam nagyobb, mint a petefészekráké, és maga a beavatkozás is sokkal összetettebb.

Április 27-én zárult le a masztektómia. A kezelés három hónapja alatt sikerült mindezt a legnagyobb titokban tartani, és képes voltam dolgozni is.

Most mégis írok erről, mert remélem, hogy a tapasztalataim segítséget nyújthatnak más nőknek is. A rák szó a mai napig félelmet kelt az emberekben, és a tehetetlenség érzésével párosul. De ma már egy egyszerű vérvizsgálattal meg tudják állapítani a mellrákra és a petefészekrákra való hajlamot.

A kezelésem február 2-án mellbimbóműtéttel kezdődött, hogy kizárják a mellbimbó mögött található tejcsatornák megbetegedéseit, és extra véráramot juttassanak erre a területre. Ez némi fájdalommal és sok zúzódással jár, de növeli a mellbimbó megmentésének esélyét.

Két héttel később megtörtént a komolyabb műtét, amikor sor került a mellszövetek eltávolítására, amik helyére ideiglenes töltőanyag került. Az operáció összesen 8 órán át tartott, ami után lefolyócsövekkel és expanderekkel a mellkasomban ébredtem. Úgy éreztem magam, mint egy science fiction film egyik jelenetében. Azonban néhány nappal később már elhagyhattam a klinikát, és visszatérhettem a hétköznapi életbe.

Kilenc héttel később megtörtént az utolsó, rekonstrukciós műtét, amikor megkaptam a mellimplantátumaimat. Az eljárás sokat fejlődött az elmúlt évek során, ezért a végeredmény nagyon szépen sikerült.

Azért akartam mindezt leírni, hogy elmondjam nőtársaimnak: nem egyszerű meghozni a döntést a masztektómia mellett, de örülök, hogy képes voltam rá. Így 87%-ról 5%-ra csökkent az esélyem arra, hogy mellrákos leszek, és el tudom mondani a gyermekeimnek, hogy nem kell félniük attól, hogy a mellrák miatt elveszítenek.

Megnyugtató a tudat, hogy a gyerekeim semmi ijesztőt nem látnak rajtam. Látnak kisebb hegeket, de ez minden. Anyu ugyanolyan, mint eddig is volt. Tudják, hogy szeretem őket, és bármit megtennék azért, hogy velük legyek, amíg csak lehet. Erősnek érzem magam, hogy képes voltam meghozni ezt a komoly döntést, ami a legkevésbé sem csökkentette a nőiességemet.

Szerencsés vagyok, hogy olyan párom van, mint Brad Pitt, aki szeret, és mindenben támogat. Bárki, akinek a felesége vagy a barátnője keresztülmegy ezen, legyen tudatában annak, hogy a jelenléte rendkívül fontos a nő számára ebben az átmenetben. Brad végig mellettem volt a kezelésem helyszínén, a Pink Lotus Breast Centerben, ahol voltak vidám pillanataink is. Tisztában voltunk vele, hogy helyesen cselekszünk a családunk érdekében. Tudtuk, hogy ez közelebb fog hozni egymáshoz bennünket: és ez így is történt.

Azoknak a nőknek, akik ezt most olvassák: ne feledjétek, hogy mindig ott áll előttünk a választás lehetősége. Arra biztatok minden nőt, különösen azokat, akiknek a családjában előfordult mellrák, vagy petefészekrák: kutassanak föl minden információt, és keressenek meg szakértőket, akik segíthetnek felelősségteljes döntést hozni.

Tudom, hogy sok csodálatos holisztikus gyógyító dolgozik azon, hogy különböző alternatívákat találjon a műtéttel szemben. A kezelésemet kísérő étrend és napirend hamarosan fölkerül a Pink Lotus Breast Center honlapjára, hogy segítséget nyújtson más nőknek.

Évente mintegy 485 ezer nő hal meg csak a mellrák következtében az Egészségügyi Világszervezet (WHO) jelentései szerint, főként a kevésbé jómódú országokban. Mindennél fontosabb lenne, hogy a mellrák kialakulásának esélyét kimutató genetikai vizsgálat elérhetővé váljon minden nő számára anyagi háttértől és lakóhelytől függetlenül. A BRCA1 és BRCA2 géntesztek költsége az USA-ban jelenleg 3000 dollár, ami a legtöbb nőnek megfizethetetlen.

Azért akartam megosztani a történetemet, mert sok nő nem is tudja magáról, hogy a rák árnyékában él. Remélem, hogy minél többek élhetnek majd a génteszt lehetőségeivel, és ha kiderül, hogy ők is veszélyeztetettek, tudni fogják, hogy van választásuk.

Sok nehézség adódik az életben: de van köztük bőven, amit legyőzhetünk, ezért nem kell tőlük félni.