Pár perc csendes merengést követően úgy döntöttem, hogy megajándékozom a Mandiner közönségének Magyar Narancs-olvasástól megfosztott tagjait a friss szám Zsidó Világkongresszusról szóló vezércikkének legjobb mondataival. Kérem, hogy most nagyon kapaszkodjanak.

„Orbán azt mondja, hogy »a mi alkotmányunk valódi védelmet, valódi biztonságot, igazi és teljes emberi méltóságot, személyes és közösségi méltóságot ad a velünk élő zsidóságnak és persze minden más kisebbségnek.«

És tényleg nem az alaptörvény cinikus iderángatása a legproblematikusabb eleme ennek a mondatnak. De amikor Orbán „a zsidóságról” beszélt, vajon ki a bánatra gondolt? […] Kik alkotják a »velünk élő zsidóság« szófordulatban a »velünk”-et és kik a „zsidóságot«? […]

Azt a gyakorlatot, amikor egy személy valakinek vagy valakiknek – az illető megkérdezése és beleegyezése nélkül – zsidó identitást, zsidó származást, netán zsidó etnikai hovatartozást tulajdonít, zsidózásnak nevezzük, és zsidózni, kapaszkodjanak meg, még a zsidó világkongresszuson sem ildomos. [...]

És mivel a megjelölés gesztusa legalábbis magában hordozza a megjelöltek elpusztításának a lehetőségét, és mivel Magyarországon ez a folyamat a kezdetektől a szörnyű végig maradéktalanul lezajlott, Magyarországon különösen nagy óvatossággal és öntudattal kell elkerülnünk a zsidózást. [...]

…az etnikai világmagyarázat megtagadásától és a magyar állam bűnösségének (mármint a holokausztban való bűnösségének – p*) kimondásától finoman szólva is elég messze vagyunk. Éppenséggel távolodunk tőle. Évek óta, napról napra. Orbán és pártja évek óta, napról napra tágítják az elfogadhatóság határait: rossz irányba.”

*

Mindenkinek köszönöm a figyelmet, ismét csodás perceket tölthettünk együtt. A Magyar Narancs szerkesztőségének pedig a Gursin zenekar Voltak Békáim című nótájával szeretném meghálálni a szív-agy-harmóniáimat bizsergető olvasmányélményt.