Rengeteg zsákutcája van a chillout, downtempo vagy más hasonló néven felcímkézett műfajoknak. Aki a legunalmasabb bár- és liftzenék, a közel húsz éve elindult, agyonutánzott Café del Mar-stílus és az egy ideig nagyon lerágott csontnak tűnő triphop világában akar valami újszerűt létrehozni, annak aztán fel kell kötnie a hallójáratait és csúcsra járatnia a kreativitását, hogy ne tűnjön el az ártalmatlanul unalmas downtempo-dömpingben. A Bonobo név alatt alkotó angol Simon Green a műfaj legjobbjai közé tartozik – amire garancia az is, hogy a jó öreg Ninja Tune kiadó istállójába tartozik, ahová nem vesznek fel akárkit. Az ezredforduló óta aktív brightoni zenész egyre kifinomultabb és egyre izgalmasabb zenéket rak össze, és immár negyedik lemeze a nemrég megjelent The North Borders.
A teljes lemez
Heaven For The Sinner
A nyitó First Fires a brooklyni Grey Reverend fátyolos énekhangjával felvett töredezett ballada: beszippant Bonobo világába, ahogy lassan kibontakoznak az egymásra hullámzó hangok, közöttük a vonósok. Az Emkay játékos garage ütemeket és a stílushoz passzoló rövid énekhangmintákat kever organikus ambienttel. A Cirrus csengő-bongó, lassan felépülő, kicsit trópusi hangulatot is behozó, egészen kifinomult house. A legendás és különc soul énekesnővel, Erykah Baduval készült el a Heaven For The Sinner: lélekteli, tört ütemű nu jazz ez a javából, ami a végén vonósok és hárfahangok között oldódik fel önmagában. Talán a lemez csúcspontja.
Az ezt követő Sapphire zaklatottabb, míg a Jets egykedvűbb, középtempós, broken beat-downtempo instrumentális track. A Towers újra egy dal, amit a jazz-pop énekesnő Szjerdene közreműködésével vettek fel. A Don't Wait a dubstep legminimalistább, minden harsányságtól mentes irányzatát idézi fel; míg a Know You garage-os tört ütemeivel újra a tánczenék felé viszi el az albumot. Az Antenna és a Ten Tigers kevésbé érdekes instrumentális darabok a lemez vége felé, amit végül két dal, a Szjerdenével felvett, nu jazz-es Transits és a svéd Cornelia énekével rögzített Pieces zár.
Bonobo új lemeze tehát a jobb híján downtempónak nevezett zenei világ számos alirányzatát megvillantja az egy óra hosszú, angolosan hűvös – és angolosan jó ízléssel összerakott lemezen. Mégis egységes hangulatot teremt énekes avagy instrumentális darabjaival, ahogy tört ütemeken zötyög az északi határok felé. Aláfestés ez esős, havas, szürke hétvégi délutánokhoz és mindenhez, amit ilyen délutánokon csinálni lehet.
