Évek óta zajlik a lassú, de biztos leépítés a felsőoktatásban: a nyugdíjba vonuló egyetemi tanárok helyét nem töltik be, a kormány pedig folyamatosan vonja ki a forrásokat a felsőoktatásból. A ELTE bölcsészettudományi karának hallgatói fórumán többek között az is szóba került, mit tehetnek a diákok azért, hogy megállítsák a folyamatot, és megmentsék a szerintük nélkülözhetetlen tanárokat.

„Most tegye föl a kezét, aki a bölcsészkarra jár!” A felszólításra azonnal több száz kéz lendül a magasba az ELTE bölcsészkarának 16 napja elfoglalt 47-es számú előadójában az egyetemet bekerítő Élőlánc utáni kedd délutáni fórumon. A kérés folytatódik: „Most tegye föl a kezét, aki más egyetem, vagy kar hallgatója!” – a jóval kevesebb jelentkezőt nagy tapssal köszöntik a bölcsészek. Az igazán nagy tapsvihar azonban akkor tör ki a zsúfolásig megtelt teremben, amikor kiderül, hogy a jelenlévők közel egynegyede az ELTE BTK oktatója. Mellettem jobbra egy elkeseredett tanszékvezető arról panaszkodik, hogy egy ideje elvették a tanszékvezetői pótlékokat, de ez a legkisebb baj ahhoz képest, hogy az elmúlt években mennyi értékes tanárt kellett a forrásmegvonások miatt a tanszékről elbocsátani. Most, hogy nyugdíjba ment a tanszék egyetlen anyanyelvi lektora, aki helyett a megszorítások miatt nem lehet újat fölvenni, kérdéses, hogy ki fog a hallgatóknak nyelvet oktatni. Arról nem is beszélve, hogy ha a három 19. századi irodalmat oktató tanárból egyedül ő marad, képtelen lesz minden kurzust átvállalni három, kb. 40 fős évfolyamon az alapképzésben, a mesterképzésről nem is beszélve. Elmondása szerint a legaggasztóbb, hogy hiába ír levelet a dékánnak és tiltakozik a leépítések ellen, nincs szakmai párbeszéd a karon és az egyetemen belül.

Hercsel Adél tudósítását híroldalunkon olvashatják.