„A kialakult helyzet miatt lehet haragudni arra, aki kimondja, de arra is, aki alapot ad a zsidókkal szembeni ellenérzés erősödésére. Mert a XIII. kerületben igenis régóta beszédtéma, hogy egyes önkormányzati irodákban olykor héber nyelvre váltanak a vezetők, ha nem akarják a környezetükkel is tudatni mondanivalójukat.″ – el tudjuk képzelni, hogy ez a két mondat a magyar sajtóban a kuruc.infón kívül bárhol is megjelenjen? A Hogy mondják a nepotizmust héberül? címet talán még a Barikád szerkesztői is túlzásnak éreznék.
„A kialakult helyzet miatt lehet haragudni arra, aki kimondja, de arra is, aki alapot ad a külhoni magyarokkal szembeni ellenérzés erősödésére. Mert Miskolcon igenis régóta beszédtéma, hogy egyes önkormányzati irodákban olykor román nyelvre váltanak a vezetők, ha nem akarják a környezetükkel is tudatni mondanivalójukat.″ – ez viszont minden további nélkül megjelenhetett Hogy mondják a nepotizmust románul? címmel a hazai progresszió egyik utolsó bástyájánál, a Magyar Narancsnál.
A cikk a városi intézmények kinevezési gyakorlatát kéri számon az erdélyi származású miskolci polgármesteren, Kriza Ákoson. Meglehet, joggal, de akkor is érdekes jelenség, ha a származást magyarázó szempontként használja egy olyan orgánum, ami egyébként kínosan ügyel a kisebbségek politikailag maximálisan korrekt bemutatására. Persze láttunk már ilyet, a közelmúltban a HVG is helyre kis listát tett közzé a tankerületi igazgatók felekezeti hovatartozásáról.
A Narancs írásából különösen az „A kialakult helyzet miatt lehet haragudni arra, aki kimondja, de arra is, aki alapot ad a külhoni magyarokkal szembeni ellenérzés erősödésére.” mondat ízléses és szívet melengető, ha tetszőleges nemzeti, vallási vagy szexuális kisebbségre cseréljük a külhoni magyar részt. Mivel a közbeszédet sok esetben kilúgozó, kényes kérdéseket szinte kibeszélhetetlenné tevő politikai korrektséggel szemben komoly fenntartásaim vannak, nem gondolom, hogy eljön a világ vége, ha valaki leír egy ilyen mondatot (bármily' távol essen is személyes ízlésemtől). Viszont az biztos, hogy nem helyes, ha a különféle kisebbségek más-más elbírálás alá esnek. A múlt héten Schiffer Andrásra éppen amiatt mondta ki – sokadszorra – a fatvát a Narancs, mert olyan problémákat mert feszegetni, ami nem teljesen független a magyar cigányság mindennapjaitól. Eközben Schiffer beszéde politikailag jóval korrektebb volt, mint a mostani a Narancs-cikk.
De mi akkor a helyes eljárás? Mondjuk ki, hogy vannak védett (védendő) és vannak védtelen (nemvédendő) kisebbségek?
