Ehhez a bejegyzéshez még akkor kezdtem hozzá, amikor RMDSZ-es körökben felvetették egy külhoni magyar párt ötletét. Bence tegnapi posztja – amivel több ponton nem értek egyet – és az ahhoz született hozzászólások hatására rászántam magam, hogy be is fejezzem.

Már máshol is írtam, hogy a kérdéssel foglalkozó (kormánypárti/ellenzéki) politikusok és elemzők alighanem egyaránt messze túlbecsülik a külhoni, állampolgársággal rendelkező magyarok jelentőségét a következő magyarországi országgyűlési választáson.

„Emiatt pedig könnyen előfordulhat, hogy egy, az RMDSZ által alapított vagy támogatott magyarországi határon túli párt százezres támogatottságot szerez 2014-ben. (...) Mindezek alapján nem kell nagy merészség azt feltételezni, hogy egy ilyen »magyarországi RMDSZ« a Fidesz legesélyesebb baloldali kihívója mögé sorakozna majd fel.” – írta a Véleményvezér Fordulat: határon túliak váltják le a Fideszt? címmel tavaly nyáron. „Ha egyáltalán megalakulna egy ilyen párt, az meg tudná szólítani a magyar politikával egyébként nem foglalkozó határon túli magyarokat is, de a köztük lévő fidesz-szimpatizánsokat is elbizonytalaníthatja, így akár az 5%-os parlamenti küszöb elérésére is esélye lenne a választásokon″ – állt a Political Capital elemzésében.

Százezres támogatottság? 5%-os küszöb?! Sanyikám, normális vagy te? Hát legalább te tudhatnál számolni, áldjon meg a jóisten! 

Az elmúlt bő két év alatt 370 ezren kérvényezték egyszerűsített honosítási eljárásban a magyar állampolgárságot. Tegyük fel, hogy hasonló tempóban érkeznek a továbbiakban is az igények, és nagy részük meg is kapja az állampolgárságot, így körülbelül 500 ezer külhoni magyar állampolgárral számolhatunk egy év múlva, legyen ebből 450 ezer a 18 évnél idősebbek száma. 2014-ben tehát 8 millió magyarországi és mintegy 450 ezer nem magyarországi polgár lehet jogosult választani. A 450 ezer valamivel több, mint 5%-a a 8,45 milliónak – eddig tehát akár igaza is lehetne a Political Capitalnek.

Az itthoni és a külhoni választópolgárok választójoga azonban nem egyforma: előbbiek egyéni jelöltre és országos listára, utóbbiak csak országos listára szavazhatnak majd a dolgok jelen állása szerint. Az új, 199 fős Országgyűlésben 106-an rendelkeznek majd egyéni, 93-an pedig listás mandátummal. Az egyéni választókerületekben többségi, a listák versenyében arányos logikával zajlik majd a választás. Az egyéni voksoknak már emiatt is nagy jelentősége lenne, de ráadásul a mandátumot nem eredményező – vesztes jelöltre adott töredék-, vagy győztesre adott szuperkompenzációs – egyéni szavazatok is az országos listára kerülnek.

Nézzünk egy számszerű példát: egy egyéni választókerületben összesen 100 szavazatot adnak le A, B, C és D párt egyéni jelöltjére és listájára (az egyszerűség kedvéért tegyük fel, hogy az egyes pártok jelöltjei pont annyi szavazatot kapnak, mint a párt listája). A 40, B 30, C 20, D 10 egyéni és listás szavazatot kap. Ennek eredményeként A viszi az egyéni mandátumot, plusz 10 további, mandátumot nem eredményező (szuperkompenzációs) szavazatot az országos listájára, azaz 50 listás szavazatot írunk jóvá számára. B 30 töredék- és 30 direkt szavazattal összesen 60 voksot kap az országos listájára, C 40-et, D 20-at. Ez összesen 160 szavazat az országos listán – 100 magyarországi választótól.

Kérdés, milyen lesz a külhoni magyarok részvételi hajlandósága? Valószínűleg nem járunk messze az igazságtól, ha azt feltételezzük, hogy legfeljebb akkora, mint a magyarországi választóké. Miért lenne magasabb, ha például a romániai, az ott élők mindennapjaira jóval nagyobb hatással bíró választásokon is kisebb arányban mentek szavazni a magyarok, mint a nem magyarok?

Ez máris azt jelenti, hogy a külhoni választópolgárok szavazatainak súlya még az 5%-ot sem éri majd el 2014-ben az országos listákon. Ha a teljes választási rendszert, az egyéni és listás mandátumok összességét nézzük, akkor körülbelül 2%-os jelentőségű szavazattömegről beszélünk, ami talán 2-3 képviselői helyről dönthet. Vajon mekkora energiákat érdemes mozgósítani egy ekkora, ráadásul csak nagyon fragmentáltan (azaz drágán) elérhető választói réteg mozgósításáért?

Téved tehát a Fidesz, ha – és itt Martonyi professzorra nézünk – arra számít, húsz évre minden megoldódik a külhoniaknak adott választójoggal. És téved az is, aki valamiért attól tart, hogy a 2014-es választásokat nem a Magyarországon élő polgárok fogják eldönteni.

(A folytatásban arra keresem majd a választ, hogy RMDSZ- vagy Fidesz-szavazók-e a romániai magyarok.)