Az önmagát konzervatívként aposztrofáló Bokros Lajos a baloldalinak tartott ATV-ben beszélget Kálmán Olgával a neoliberális gazdaságpolitika felemelkedéséről, a felelős kormányzás majdani eljöveteléről. Bár az elmúlt időszakban Bokros a legtöbbször azzal került be a hírekbe, hogy az őt delegáló, ám azóta megszűnt párt utódszervezete EP-mandátumának visszaadását követeli, erről és más, Bokros számára kevésbé hálás kérdésekről egy szó sem esik, inkább az IMF-tárgyalások menetére és a jól bevált orbánozásra koncentrálnak.
A bezzegkonzervatív állócsillag most ismét belpolitikai kezdeményezéssel jelentkezik: jobboldali pártot alapítana. Titkára, Kerék-Bárczy Szabolcs (egykori MDF-szóvivő, DK-konzervatív és a Demokratikus Újrakezdés Kormányának tagja) korainak tartja a nagy terv meghirdetését – ami, tekintve, hogy Bokros a következő választásokon is indulni akar, nyilván azt jelenti, hogy a következő hónapokban várható a színre lépés.
Bokros Lajos nem érti. Vagy helyebben mondva: Bokros nagyon is érti. Jól látja, hogy személye egyáltalán nem hiteles sem „fideszes”, sem „csalódottfideszes”, de még a „sosemvoltfideszes” jobboldali körökben sem; ám a balliberális oldal elfogadta őt mértékadó konzervatív közgazdászként, olyan politikusként, akiről példát vehetnének a a még a nacionalista-etatista bűvöletben élő orbánista szavazók is.
A baloldali és liberális véleményvezérek szemében mindig az képviseli hitelesen a konzervativizmust, aki önmagát konzervatívnak címkézve egy véleményre helyezkedik velük. Aki képes akár rájuk is kontrázni a nemzeti bezárkózás tarthatatlanságának ostorozásában. Aki minduntalan saját orgánumaikban fejtegeti nézeteit (emlékezzünk csak az Élet És Irodalomban meghirdetett „reformok kritikus tömegére”, népszabadságos tanulmányaira, ATV-s igehirdetésére, magyar narancsos interjúira). Aki sosem helyezkedik azokkal egy platformra. És akinél nem összpontosul jelentős hatalom – ha mégis, akkor az csak egy baloldali kormány szolgálatát jelentheti.
Így lesz a Horn-kormány egykori pénzügyminiszteréből az MDF listáján Brüsszelbe kijutó szakpolitikus, majd a Heller Ágnes által megálmodott Demokratikus Újrakezdés Kormányában agrárminiszter, miként Kerék-Bárczy is helyet kap a Külügyminisztérium vezetőjeként – így jelezve, hogy akadnak azért még a jobboldalon a baloldal számára is vállalható figurák.
De ne legyünk igazságtalanok: Bokros Lajosnak nyilván jó pár dologban igaza van. Szükség van reformokra; tényleg nem kuruckodhatunk és labanckodhatunk egyszerre; és tényleg felelős gazdaságpolitikát kell folytatnunk. Matolcsy Györgynél Bokros minden bizonnyal kiszámíthatóbban tudná végezni munkáját. Ám a felelősség- és áldozatvállalást hirdető közgazdászra az elmúlt húsz évben az is jellemző volt, hogy az égő házból mindig az elsők között menekült ki, hogy aztán a professzionalitás köpönyegébe bújva szakérthessen a tűzoltás mikéntjéről, a bent maradottakra háruló problémákról. Így lehet az, hogy bár pénzügyminiszterségéről való lemondása után külföldön vállalt kormánytanácsadói szerepet (valamint a Világbank Európáért és Közép-Ázsiáért felelős igazgatójaként is dolgozott), ma már ilyeneket nyilatkozik a Magyar Narancsban: „a demográfiai problémát nem is annyira az alacsony születésszám okozza, hanem az, hogy a társadalom fiatal, leginkább mozgékony, legképzettebb csoportjai egyszerűen nem vállalják a rendszer otthoni megújításához szükséges áldozatot”. Mindezt az Európai Parlamentből hazaüzenve. Neki persze már nem kell felelősséget vállalnia közösségéért – így lehetséges, hogy bár az utódszervezet Jólét és Szabadság (JESZ) rendszeresen szervez ellene tüntetéseket mandátumának visszaadásáért, ő még csak szóra sem méltatja a hátizsákos-túrabakancsos fiatalokat, akik közben itthon fizetik a legutóbbi milliós kampányának rájuk maradt adósságát.
De Bokros valódi célja persze nem is a jobboldali világnézetű szavazók képviselete, jóval inkább a képviselői állás megőrzése, adott esetben egy szakértői kormányban való szerepvállalás. A napnál is világosabb, hogy ha ma még Kerék-Bárczy szerint nincs itt az ideje a mozgalom-alapításnak, az csak egyet jelenthet: nincs szükség szerintük a hátralévő másfél év minden egyes percére ahhoz, hogy a választókat meg tudják győzni programjukról, legalább öt százalékkal bekerülve a Parlamentbe.
És ne legyünk naivak: hát hol akarnak Bokrosék ellenzéki szerepet vállalni? Főleg akkor, amikor úgy kell az Együtt 2014-nek a jobboldali legitimitás, mint egy falat kenyér. Ki más hozhatná ezt, ha nem Bokros, Kerék-Bárczy, adott esetben egy kis Herényi Károllyal, talán Dávid Ibolyával is megspékelve? Debreczeni József most nem játszik, őt már leigazolta a Demokratikus Koalíció; de kell egy önálló, önmagát jobboldaliként futtató kör is, akik segítő jobbot nyújtanak annak elhitetésében, hogy nemzeti konszenzus alakult ki az Orbán-kormány leváltásának szükségességében. Mert a bal kéznek most mindennél nagyobb szüksége van arra, hogy ő mondhassa meg, mit csináljon, mit képviseljen a jobb. Még ha ez a minden egyéb szempontot – például az LMP önállóságát – felülíró érdek továbbra is kizárólag a balliberális tábor az új közép érdeke marad.
