Kommentszűrés
’12 okt
7
08:01

Kóborlások Indiában, Shejlától Srinagárig

Írta: sebok bastardo

i1.jpg

Shejla

Kedves naplóm, két cimbora és egy döglött jak társaságában falat rakunk. De végre ettünk valami finomat is, jakszarban sült krumplit, nyami, sóval és vajjal. Egy doxa (közösségi karám) működik kies dombtetőkön, taposóaknához hasonló szarpalacsinták száradnak mindenfelé. Innét loptuk a tűzrevalót az ebédünk elkészítéséhez. A zanglai vidám napjaink után levezetésként bevállaltunk a Pádumtól öt kilométerre levő Shejlában egy kis tetőszigetelést, édeshármasban, én, Mirócs meg Bálint. Utóbbi, bár egyetemet végzett ember, rengeteg hasznos  dologhoz is ért: Szonámmal együtt dolgozva fúr-farag-gyalul, illesztőcsapokat készít, kőművesként, sőt ipari alpinistaként is megállja a helyét. Erről a csávóról még én sem tudok rosszat mondani, aminek eredményeképpen, önmagam is meglepve, önkéntesnek jelentkeztem a shejlai munkára. Ja, még egy kis adalék házi kedvencünk  személyiségrajzához: vegetáriánus, nehogy már megöljenek miatta mindenféle kis boldogtalan állatot. Mint már említettem, igen jó csapatot fútt össze a szél a világ minden tájáról, ide, Zanglába.

Persze, mint várható volt, a beharangozott vidám kis tetőfedésünk kemény kőművesmunkába torkollott, a falu melletti, Gellérthegy méretű dombocska tetején hordtuk a vizet, kalakot, követ a falazó Bálintnak, aki dagadó erekkel („Az Ember, Aki Kívül Viseli Az Ereit”, anatómiai tanulmányként is értékesíthető ez a Bálintgyerök) és sűrűn szitkozódva kénytelen volt újrarakni az előző, helyi versenyző falát, mivel az illető semmilyen habarcsot nem használt; emiatt félő volt, hogy beomlik a néhai gompa (kolostor) egyetlen megmaradt helysége, a szentély is. Csak a legszükségesebb kárelhárítás elvégzésére maradt idő, a hó lehullása előtt feltétlenül szükséges aládúcolásokról lelkiismeretesen és ismételten tájékoztattuk a helyi elöljárót, akinél laktunk amúgy. Tehát a szentély nagy valószínűséggel mégis össze fog omlani a tél folyamán, annyi a sok száz éves falfestményeknek és a csendben penészedő szent kéziratoknak. Meghökkentő a helyiek közönye a saját kincseik romlása ügyében – bezzeg az ingyen dolgozó csapatról igyekeztek minél több bőrt lehúzni, szállást és kaja-piát itt is pénzért kaptunk, sőt a fogadásunkra kiküldött taxis, (aki a mátrixos Laurence Fishburne korai reinkarnációja és feltűnően hasonlít az ugyancsak szétálló szemű háziasszonyunkhoz) 350 rúpit számított fel az öt kilométeres útért (közben a helyiekkel tömött terepjáróban még Bálint ölében is ült egy szurtos kisiskolás, szaga alapján táskájában valószínűleg még a zánszkári királyság fénykorában becsomagolt uzsimaradvánnyal). Na mindegy, itt is szeretik a pénzt, a korszellemhez igazodnak ezek a zanszkáriak is, valószínűleg az elkóborolt hét törzs egyikének a leszármazottai. Esetleg a balatoni vendéglátósok is erről a vidékről származnak, a mentalitás hasonló, éljen a tibeti-magyar örök és megbonthatatlan vértestvériség.

A néhány tucat házból álló faluban duumvirátus van, megérkezésünk napján mind a két választott vezető a hagyományos, nyakba akasztott műanyag sálakkal, valamint a nemesen rohasztott csanggal meg a pángalaktikus gégepukkasztó tibeti megfelelőjével, a csangból párolt arakkal üdvözölt minket (utóbbi kettő tisztelettel visszautasítva, akkor még, nehogy már első nap hullafoltosak legyünk). Szobánkban egy helyi villanyszerelői bravúrnak köszönhetően állandóan égett a mennyezeti lámpánk (már ha volt áram), nem lehetett az áramkört megszakítani, mert akkor az egész ház elsötétült. Házigazdánk irántunk való figyelmességében egy tíz wattos, piros égőre cserélte a fényforrásunkat, hogy az ne zavarjon elalváskor (pontosabban: az esti ágybazuhanáskor). A földre fektetett három matrac közepén én feküdtem, minden adva volt egy kellemes szendvicshez, de a kupivilágítás sajnálatosan nélkülözte a kupikban folyó helytelenkedéseket, úgyhogy kezeket a paplan fölé. Estére gondosan bezárta a szomszéd helyiségekben elszállásolt kecskéit, gyerekeit és egyéb ingóságait, reggelente erős dörömböléssel jelezték a csemeték, hogy eljött az ideje a vécélátogatásnak (errefelé eltekintettek a tisztálkodókamra létesítésétől, kaptunk egy vödröt, tessék).

A gompa melletti döglött jak meg csak büdösödött, büdösödött, arra az elhatározásra bírva minket, hogy a magunk számára indiai módra hamvasztást kérünk, ha esetleg úgy adódna, pl. éhen halnánk a tibeti koszton. A szag áthatolt a pormaszkon, bekúszott a ruhánkba, próbálta a reggelinket előcsalogatni, bőséggel hullott a szőr az orrlikainkból. De legalább megszabadított a száradó marhaszar által odacsalogatott légylégiótól: minden tettrekész, vállalkozókedvű, teljesítmény-centrikus, a lehetőségeket reálisan felmérő, menedzserszemléletű döglégy a szarpalacsintáknál nagyságrenddel nagyobb hozammal kecsegtető jak környékén tüsténkedett. A falusiak és a karám környékén lakók meg semmit sem tettek az életünket megkeserítő megboldogult szarvasmarha eltüntetéséért, mivel nem shejlai illetékességű volt az elhunyt. Egyszerűen nem érezték magukat illetékesnek az ügybe, elmehettünk a részükről Szlovákiába. Teljesen kiakadtunk a falusiak bürokratikus hozzáállásán, sirámainkat hallva házigazdánk végül megígérte, hogy a döglött jak ügyét a halaszthatatlanul szükséges aládúcolási javaslatainkkal együtt az éppen esedékes falugyűlés elé tárja. Nagy reményekkel hallgattuk az össznépi megbeszélés helyszínéről idehangzó, hajnalig tartó dobolást és kurjongatásokat, majd a házigazdánk megérkezését jelző csörömpölést, huppanásokkal megszakított, el-elakadó dünnyögést, amit a hazamászásnál asszisztáló feleség fülsértő kereplése kísért – mindhiába. A spanyolok azt mondják, hogy manana, a tibetiek viszont esetenként meg sem értik a problémát, ebből bizony nehezen lesz Free Tibet.

Végül a döglött jak melletti romok között egy ponyva alatt lakó, vidéki munkáról éppen hazatérő nepáli vendégmunkások is elviselhetetlennek találták az örök jakmezőkre távozott kérődzőnk földi maradványait, és küldöttséget menesztettek hozzánk, hogy segítsünk eltakarítani az eltakarítandót. Azt mondtuk, hogy nem. Nem. Man. Manman. Nemnem. Akkorsem. Csak. Mert finom, jakszarban sült krumplit ebédeltünk, és még nem kívánjuk viszontlátni. It is not our business. Egyétek meg. Nem kell segítség a falazáshoz. Nem, nem, soha. Úgyhogy a nyolc nepáli segedelmével és néhány ezer hűséges légy kíséretében sikerült a tehenet, öklendezve bár, több száz méterre elhúzni, ahol aztán a legesleghatározottabb fellépésünkre volt szükség megakadályozni, hogy bedobják a dögöt a Shejla vízszükségletét ellátó patakba. Nem mellesleg a shejlai elöljárónk tájékoztatott róla, hogy itt hagyományos eljárás az elhullott állatok tetemét a folyóba vetni, hadd sodorja a víz a dögöt szomszédolni. Ciános aranykitermelés Verespataknál. A Dunába ömlő szennyvizünk miatt meg fájjon a Duna-deltában vagy a Fekete tenger környékén élők feje.

A nepáli testvéreink viszont megtartották ígéretüket, nélkülük nem készültünk volna el a rendelkezésre álló pénzmennyiségből. Három deci arak, hulla leszel holnap.

Látnivalók: az Európai Unió által szponzorált titokzatos fészer, a húszméteres vízesés, egy döglött jak maradványai, a lavina által elsodort első gompa maradványai, a falubeliek nemtörődömsége miatt elpusztult második gompa egyetlen helyiségében levő, pusztulásra ítélt falfestmények, könyvek, valamint a még működő, harmadik gompa. A Nono vezetésével felbukkanó hópárducvédők képezik a turizmust errefelé.

i3_1.jpg

i4_1.jpg

*

Hírek: Elutazott Gábor aka Sid, vigyori építészünk; Zsófi, pénztárosunk, akinek ezúton köszönöm az elutazásakor ránk hagyott mindenféle hasznos holmit; Mónika, akinek senki sem sejtette a rémisztő szakmáját (pszichológus); Kira, táncosnőnk is el, aki reményeim szerint meglelte indiai guruját, mert a manali változat némi spirituális észosztás után rátért az igazi bizniszére: nagyon jó eladó füve van. És a többiek, a neveket már felejtem. Ügyvédünk is eltávozott, ő szorgos elsőéves joghallgatóként német nyelvoktatással összespórolt pénzéből vett egy igen ronda, de legalább 10 kilós festett réz démonszobrot, egyenesen az autentikus forrástól, egy lehi mestertől. Joghallgatónk a népművészeti termék áráról csak annyit volt hajlandó elárulni, hogy 8000 rúpit alkudott. Hazaküldés plusz 4000. Más: Barnabit hazafelé menet megharapta Delhiben egy kutya, az indiai és a magyar orvosok is szükségesnek találták védőoltani, szám szerint hét alkalommal. Utolsóként egy közgazdász-építész, saját bevallásuk szerint szerint munkanélküli magyar házaspár érkezett, Kínán keresztül, aminek infrastruktúrájáról nosztalgiázva meséltek, a seggnyomorítóan zötykölödös ladakhi ún. úthálózaton kibukva. Valamint egy három éve Delhiben lakó, ösztöndíjas csíkszeredai tudósféleség is jött, aki orosztanárnő létére folyékonyan beszéli a hindit.

További hírek:

Az indiai Legfelsőbb Bíróság jóváhagyta a mumbay-i, 177 halálos áldozattal járó terrortámadás(ok) egyik felelősének halálos ítéletét, noha az illető beismerő  vallomásának legalább egy része még ezen legeslegfelsőbb indiai bíróság szerint is kényszer alatt született. Ráadásul nem választhatott szabadon pakisztáni ügyvédet a feltételezett tömeggyilkos, ezért nem fogadta el a kirendelt indiaiakat. Pakisztán várhatóan tiltakozni fog a halálos ítélet ellen

Egyre gyakrabban esik az eső Zanszkárban is, átcsap a hegyeken a monszun. A helyiek nem örvendeznek az éghajlatváltozásnak, mert télen viszont kevesebb hó esik (kevesebb olvadékvíz a mezőgazdaságnak), az esőtől meg beáznak a lapostetejű házak (a padumi királyi rezidencia mennyezetét valószínűleg ezért ékesítette kék műanyagfólia). Mellesleg Zanglában külön embert foglalkoztattak vízbeosztási feladatra a falubeliek, az illetőnek feladata a bonyolult és kiterjedt vízvezető árkokban futó gleccservíz igazságos elosztása kis kavicsgátacskák segítségével.

*

Száni

Néhány kilométerre van Pádumtól, a helyi gompa is megér egy látogatást, bár én nem tudtam rávenni magam a bemenetelre. Szép, régi, bár nagyobbrészt lakatlan lakóházak, apró ablakocskák az üveg előtti időszakból fennmaradt fonott nyílászárókkal. A helyi, németek által épített szolársulit megnézni gyalogoltunk ide, összevetni a négyhelyiséges sajátunkkal meg a sheji campusszal. Egyszerű szerkezetek ezek, mint a kerék, fekete hőcsapdával felszerelt épület napkollektorral, ráadásul a praktikus németeknek sikerült a jótékonykodást és az üzletet összehangolni. Nyáron, mikor a hőség alkalmatlanná teszi az épületet az oktatásra, akkor a kevésbé felmelegedő hátsó szobákban egy tibeti gyógynövényeket tanulmányozó kis laboratórium működik. Hallod, magyar gyógyszeripar?

Amúgy Németország közpénzmilliárdokkal van jelen Indiában. Kulcsszavak: fenntartható fejlődés a világ második leggyorsabban fejlődő országában. Fenntartható szemétkezelés, ivóvízellátás, szennyvízkezelés, deponálók építése a veszélyes hulladék számára, öko-turizmus fejlesztése (pl. ökotudatos turistacsoportok már mobil vécével utaznak, az indiai tömegturizmus (zarándoklások) káros mellékhatásáról majd máskor írok, a globális felmelegedés által erősen érintett India mezőgazdaságának felkészítése a várható kedvezőtlen változásokra, stb.

Indiában jelenleg 5% körül van a zöld energia felhasználása, ennek jelentős része (akárcsak Magyarországon) a mezőgazdaságban képződő biomassza elégetése. Indiában 400 millió embernek egyáltalán nincsen hozzáférése az elektromos hálózathoz, de pl. Ladakhban csak részlegesen, csak az esti órákban. Mindeközben 2030-ra megduplázódik India energiaigénye. Az ambiciózus Javaharlal Nehru National Solar Mission a növekvő energiaigényt a széndioxid-kibocsátás növelése nélkül próbálja biztosítani napenergia felhasználásával, a mostani néhány száz megawattról néhány év alatt 20 gigawattra növelni a napkollektorok által termelt energiamennyiséget. Maharatsrában épül Ázsia legnagyobb, 125 megawattos naperőműve, nagyobbrészt német pénzből és segédlettel. A Zöld Elefánt indo-német közös cég a megújuló energiaforrásokra koncentrálva a cukornádtermelésekor keletkező hulladékból állít elő biogázt. Mindeközben, akárcsak Magyarországon, program indult a szörnyű hőszigetelésű (igen, Ladakhban is átfúj a szél a hézagokon) házak, épületek szigetelésére, ami ugyancsak csökkentené India energiaigényét (hűtés-fűtés). Figyelem, analógia: egyes számítások szerint csak a kelet-európai lakások nyílászáróinak cseréjével kiváltható lenne a Nabukodonozor gázvezeték, mely az Oroszországtól való európai függést lenne hivatott csökkenteni.

*

i5 padum_1.jpg

Pádum

Hivatalosan körzeti székhely, egy útkereszteződésből álló a falu. Azon helyek egyike, amiről a Lonely Planet sem tud semmi lelkesítőt mondani, innét minden út kifelé vezet. Talán nézzetek meg a járási kórházat, ha arra vet a balszerencse. Van egy nagy imamalma. Maggi levest felszolgáló autentikus tibeti éttermei. Boltok. Egy időszakosan nyitvatartó kocsmája, (Kailash Bar), részeg buddhistákkal és nepáli vendégmelósokkal (itt még lehet dohányozni Indiában, remote area). Időnként internetkapcsolat is előfordul. Félnapos járóföldre levő gleccserei. Szép gompák a környéken. Unalmukban ivó külföldiek, pletykálkodás, elvágyódás, bárhova. Radzsú, mindenki barátja, helyi nagymenő. Mivel végül itt kötött ki az elvetélt lehi bringakölcsönző 5 bringája, jövőre talán bringakölcsönzővel gazdagodik ez a ígéretesen fejlődő Padum. Húsz éve például csak az utca egyik felén voltak épületek.

Kora délután feltámad a szél, felkavarja a halott kősivatag homokját, eső helyett homok szitál a szálloda udvarán alkoholizáló külföldiek maroknyi csapatára. Egy rasztahajú cseh párocska érkezik, még nem hallottak Hrabalról.

Ha ennyire sivár a környezet, marad a befelé fordulás, a lelki élet, abból is a melodráma. Itt van például egy francia párocska, exei egymásnak, de valamilyen szadomazochista megfontolásból mégis együtt csavarognak. És lám-lám, mondja kárörömmel a bennem lakó szakadt ká-európai, a jólét sem garancia a boldogságra. Mondtam is a minap Lars von Trier mesternek, hogy az Antikrisztus után csinálhatna egy sok helyszínes, beteg, perverz útifilmet, melynek címe és témája a neves ukrán politikus, Sartre mondása lehetne: a pokol a másik ember.

Living together in harmony, community and loving cooperation.

Srinagárban három kézigránát robant, Dzsammuban kijárási tilalom van.

Padumban a legolcsóbb szálláshely a helyi J&K Government Guest House, általában tömve, ide Rádzsú protezsált be minket. Az igazgató egy angolul jól beszélő és a világ dolgaiban tájékozott helyi buddhista, ideális ivócimbora a Kailash Barban való komolyabb ivászathoz. Megérkezésünk napján éppen íjászverseny volt Padumban, mi Laurence Fishburne terepjáróján a sheji versenyzők társaságában érkeztünk, csanggal, arakkal, harci dobszoló kíséretében. Ha éppen Pádumban tör el a lábatok, ne hagyjátok ki az eseményt, a gyerekkorunk házi barkács íjaival versenyző csapatok hatalmas lelkesedéssel pótolják a technikai hiányosságokat. Külön izgalom forrása, hogy mikor sikerül végre egy nézőt vagy bírót eltalálni a sokméteres szórással dolgozó ladakhiaknak. A nyári melegre fittyet hányó téli díszöltözékben érkező zanszkáriak, kargili kissapis muszlimok, punkpólós fiatalok, európai módon kiöltözött piperkőcök, piros ruhás szerzetesek, alacsonyak és magasak, szegények és gazdagok, mindannyian rettentően felajzva. Nos, a táj és a hangulat kiváló, részemről meg az a csoda, hogy ilyen felszereléssel némelyek egyáltalán eltalálják a céltáblát. Itt láttam-fényképeztem az első kövér ladakhit, történetesen a rendezvény főszervezőjét. Nono királyfi és csapata a középmezőnyben végzett, de a helyi rendőrség számára sem termett errefelé koszorú. Közben szól a dob, és a mi tárogatónkhoz hasonlító nyekergés gondoskodik a harci szellem fenntartásáról. A buli jó, de első nap óvatosságból alkoholtilalmat rendeltek el Padumban, zárva volt a Kailash Bar, csak Bálint szimatának és kitartásának köszönhetően sikerült az életben maradásunkhoz szükséges alkoholmennyiséget beszerezni (először kiittuk az Ibex hotel teljes sörkészletét, majd Bálint életveszélyes rámenősséggel, egyórás utánajárással kivert valamelyik hoteltulajból két üveg Monkot).

Távozás: érdemes a helyi teherautó-sofőrökkel alkudozni, mi Kargilig fejenként 350 rúpiáért utaztunk (emlékeztető: ugyanez Contract Carriage feliratú taxikkal 1500 rúpia fejenként). Némi szerencsével Srinagárig 1000 rúpia alatt elintézhető ugyanez. Indiai sajátosság, hogy a teherautók és a buszok hatalmas vezetőfülkével rendelkeznek, ami extra pénzkeresethez juttatja az élelmes sofőröket. Figyelmeztetés: a szörnyű állapotban levő Padum-Kargil útvonalon már annyira fájt a seggem a zötykölődéstől, hogy az ülőgumóim elhalásától tartottam.

i2_1.jpg

*

i6 kargil.jpg

Kargil

Khomeini mindenhol.

Ki mondta, hogy Kargil egy anyaszomorító hely? Ja: én. Ezúton kérek elnézést az érintettektől, főként a kargiliaktól. Szomorú, ha valaki egy szaros-szemetes buszállomás és a  taxishiénák alapján alkot véleményt egy városról és lakóiról, én például már napok óta hamus fejjel vezekelek a helyszínen.

Például Kargil az idáig meglátogatott legtisztább indiai város, vannak köztisztasági alkalmazottjai, akik kis seprűvel és puszta kézzel gyűjtögetik napközben a szemetet. Kargilban a helyi bolttulajdonosok is lelkiismeretesen, kis kupacokban előkészítik a boltjuk előtti szemetet az elszállítóknak. Padumban, a buddhista városban minden lacafaca nélkül elégették az utcán futó árokba dobálva. Zangla már annyira koszlott (eldobált palackok, csomagolóanyag, csikkek), hogy kis közösségünkben felmerítettem egy közös, demonstratív szemétszedési akció ötletét, amely aztán  a sörözést-monkozást követően csendesen eltávozott a felejtősbe.

Kargilnak van csatornahálózata, ezáltal nem büdös. Kargilban majdnem egész nap van áramszolgáltatás, ez egy lakható hely. Kargilnak ugyanis saját vízierőműve van.

Kargilt is barátságos emberek lakják, ami persze Indiában nem csoda. Cserében sokkal visszafogottabbak, mint Delhi lakói, nem próbálnak mindenáron, rámenően, beszólogatva ránk sózni minden vackot. Kargilban némely boltban nők is dolgoznak, valószínűleg buddhisták. Kargilban nem láttam eltakart arcú nőt. A fiatalabb muzulmán nők derékban erősen szűkített viseletben vonzák a férfiszemeket, ahogyan kell, hajukat meg átlátszó kendővel fedik, a muzulmán hagyomány/dress code betűjének híven megfelelve. Autót vezetni azonban még buddhista nőt sem láttam széles Dzsammú és Kasmír államban, beleértve Ladakhot. Remote area. Bezzeg Amritszárban a sok tűzről pattant szikh fruska, sőt idősebb nők is szétvetett lábbal lovagolnak a robogókon.

Kargilban is minden olvasható, nyugatiak számára kényelmes módon az arab betűjelek helyett itt is minden cégtábla-tájékoztató főként angolul van kiírva (mellesleg Szerbiában is kiszorulóban a közterületről a cirill betűs felirat). Kargilban a helyieknek megfelelő áron vásárolhat az itt megrekedő néhány külföldi. Kargilban a helyi kozmopolita, nemzetietlen, konzumidióta ifjúság számára egy FCUK WAR feliratú pólóval hirdetnek egy főutcai ruhadivati boltot (New Era Fashion Point, a postahivatallal szemben). Kargilban találkoztunk Sid Vicious vágott szemű reinkarnációjával, talán Elvis is itt bujkál valahol. Kargilban jó a konyha, én például a ladakhi gasztronómiai hajótörés áldozataként napok óta tömöm magam mindenféle állati maradvánnyal. És ami a legfontosabb: nem látni turistákat. Ha mégis, hát messziről köszönünk egymásnak.

Kargil egy békés város, még nem láttam fegyveres rendőrt, hacsak az esti órákban viselt husángot nem tekintjük fegyvernek. A nagy létszámban jelen levő indiai hadsereg is szeretnivalóan békés jellegű, katonái gépkarabély helyett zöldségekkel tömött cekkerekkel közlekednek, vélhetően nem a legjobb a kantin konyhája. Békésen seftelgetnek a helybéliekkel, ma pl. két katona egy nyomtatót hurcolt gyalog végig több alkalommal a a főutcán, később három ideiglenesen itt tartózkodó sorstárs egy ötméteres műanyag csatornacsővel lépett be az egyik boltba. A helyi vásárlóerő jelentős részét képviselik, akárcsak Lehben, ilyen a békés egymás alatt élés közelnézetben. Tibeti szállodában lakunk, muzulmán étkezdéket látogatunk, egy szikh bácsikánál (főutca, Punjabi Janta Dhaba) teázgatunk: a jelek szerint békésen elvannak. Utoljára 1999-ben volt nagyobb balhé errefelé, mikor a pakisztáni hadsereg megneszelte, hogy az indiai hadsereg télen felhagy a magashegyi határ őrzésével és melegebb-alacsonyabb vidékre vonul vissza (pl. Leh). Átlépték a tényleges határként szolgáló tűzszűneti vonalat (Line of Control, LOC), hogy a frissen bemutatott atomerővel izmozva elfoglalja az egyetlen, Srinagar-Kargil-Leh útvonalat. Aztán persze visszavonultak.

Az egész városban dohányzási tilalom van, kívül-belül, cakkundpakk. Indiai katonák is csak ismerősök boltjaiba behúzódva gyújtanak rá. Internet: felejtős. Bővebben: 80 rúpiáért sikerült letöltenem egy 16 megás videolejátszót, hátha sikerül megnézni a Bálint gépéről elorzott filmeket. Talán majd Bangalore-ban, India számítástechnikai fővárosában lesz széles sáv.

Még egy hátrány: a Islamiya School-ból időnként apokaliptikus lárma hallatszik, vérfagylaló üvöltés, hörgés, zokogásba fulladó siránkozás. Valószínűleg vendégelőadó érkezett, oszt kierősítik a gondolatait, hogy a munkájuk miatt elfoglalt igazhívők is élvezni tudják a helyi retorikai és demagógiai ámokfutást. Az egésznek van valami fenyegető jellege, akár egy Schmuck Andor-dalolászásnak vagy egy Gyurcsány-Orbán szerelmi duettnek. Mi szívesen eltekintettünk volna a müezzinek rendszeres közterületi randalírozásától is, a keresztények általában kevesebb lármát csapnak.

Nem mellesleg: a töméntelen mennyiségű tea fogyasztásának mellékhatásaként két rend muzulmán ruházat boldog tulajdonosa lettem: egy feketének meg egy fehérnek. Most éppen a feketében (és fehér bugyogóban), szállásunk éttermében üldögélek, magányosan, mint egy bevetésen levő nindzsa, mert az útitársam nem hajlandó velem nyilvános helyen mutatkozni. Sebaj, majd ezt a ruházatot viselem a repülőúton hazafelé, mindig kíváncsi voltam, milyen is egy alapos testüregvizsgálat.

Szállás: Tibetan Foods 2, Hotel és Restaurant, főutca, Padum felől közelítve baloldalon, közvetlenül az Iszlám Központ mellett. Lealkudva 400 rúpia (1800 ft) egy szoba, pottyantóssal kombinált fürdőszoba a folyosón (a szokásos: fogd az edényt, töltsd meg vízzel, aztán a vizet meg magadra). Ágynemű, törülköző, tiszta falak, európai értelemben vett ágy felejtős: amennyit fizettél, annyit kaptál. Cserében az étterem plusz négy szoba komplexumot vezető négy siheder hatalmas lármást csapva késő éjszakáig csintalankodik, találgatni sem merek. Kargil egyirányú főutcájába este nyolcig nem hajthatnak be a teherautók, úgyhogy éjfélig hatalmas tülkölés és motorberregés hallatszik, nyitott ablaknál nem lehet aludni. Az étterem tibeti jellegű, erős kínai hatással: piros lampionok, valamint egy kínai városról készült gigantposzter. Útitársam mazochista módon kipróbálta a thukpát (leves): zacskósleves, helyi szlengben a Maggi. A hely ifjúsági jellegű közösségének igényeinek egy kis diszkólámpa, valamint egy tükör szolgál, ahol belövik a sérót. Első emeleti helyiség lévén az utcáról nem lehet belátni, talán ezért a kargili divatos ifjúság kanjainak és a merészebb helyi lányok találkozóhelye, utóbbiak általában csoportosan merészkednek be. Illetve tanúi voltunk egy szép arcú, egyedül érkező, öltözéke alapján muszlim lány és egy helyi, köldökig kigombolt macho randevújának, innét szurkolok a románcuk sikerének. Csúment ettek momóval az étterem legfélreesőbb sarkában, orruk közben egyre közelebb ért. Remélem, hogy a gasztronómiai megpróbáltatás megérte.

A férfiak közötti intimitás európai hűvösséggel mérve meglepő. Kézenfogva sétáló rendőrök és katonatisztek a városban mindenfelé, a köznép dettó. Közben persze a csajokat vizslatják, egy-egy fedetlen karú turistahölgy láttán félő, hogy halk cuppanó hang kíséretében kiesik a szemük, hogy aztán a látóidegen himbálózva mulattassa az arra járó kiscicákat. A nyugati, fehér bőrű csajoktól szimplán meghibbannak: egy vallási könyveket árusító bácsika például a sapiját emelgetve, ki-be mozgatott műfogsorával próbált egy randevúhoz kedvet csinálni. Egy másik almákat ajándékozott nekem, pedig csak óraszíjra volt szükségem: tessék, tessék, adjál belőle a feleségednek is. Szerencsére senki sem erőszakos, némileg komikus a lelkesedésük, sőt anyagilag is megérni a csajt küldeni fizetéshez,  bár itt szokás szerint ez a férfi feladata.

További, megvizsgált szállási lehetőségek: Hotel Paradise, tetőtér, tv, 500 rúpia, Padum felé haladva a hídhoz vezető utcánál balra fordulni hegymenetben. A J&K Government Guest House-ban 200 rúpi egy szoba, de éppen nem volt kiadó, hiába foglaltunk Padumból. Nem is akárki bonyolította: a padumi kormányzati vendégszállás  testvérintézmény főnöke. Nagy arcraesés megérkezéskor, cserében felajánlották a már említett Paradise szolgáltatásait. Bűzlött a dolog, de éppen felújítás alatt van az intézmény, úgyhogy előfordulhatott, hogy nem ideérkezésünk örömére romlott el a vízszolgáltatásuk.

Étkezés: a Kék Hold Völgye c. realista-szentimentalista alapmű kedvelői számára itt is van a Shangrilla (Shangri La) étterem. Akik meg egy ún. jót akarnak enni, azoknak ajánlom a városka Pádumtól tekintve túlsó végén levő kifőzdét (M.S. Restaurant, wazwan and fast food, etc.), ahol esténként 30 rúpiért lehet nyársas-húsos mutton jellegű izét enni, háromfajta öntettel: retkes, hagymás és uborkás, joghurtos, csilis izé. A csirkéset nem ajánlom, mert egyrészt 120 rúpi egy félnek mondott csirke (összeaszott madárhulla), másrészt valszeg éhenhalás után távozott köreinkből. Amúgy finoman fűszerezett és az öntet ugyanaz, mint a nyársonsültnél. Rádzsú öccse (a Popular bolt mellett, a hídhoz vezető forduló és a rendőri ellenőrzőbódé mellett, csigalépcső mögött, főutca, Grand Bazaar) is megfelelő, ha olcsón és gyorsan akarsz bekapni valamit. Tőlünk például nem fogadott pénzt. Kár, hogy nem beszél angolul. Vagy magyarul. Meg mi sem urdu vagy kargili nyelven (utóbbi az egyik legrégibb tibeti nyelvjárás). A hídhoz vezető út jobboldalán van egy noname kifőzde (a Sagar Cafe restaurant alatt, kék színű portál), ahol 5 rúpi a fekete tea, 10 rúpi a maton szamosza, darált hússal és zöldségekkel töltött, sült táska. Finom. A tulaj balti muzulmán  („szálám vagy dzsulé, nekem mindegy, balti vagyok”), sokadik látogatásunk után a közös fotózkodás elkerülhetetlen volt.

A legalja, egyben a legolcsóbb étkezési lehetőség a hídhoz vezető út és a Main Bazar (főutca) sarkánál található gázlángos-serpenyős srácok 2 rúpiáért (max 10 forintért) osztogatott virsliszerű izé. Íze érdekes, lngon sült virslié, a zanszkári megpróbáltatások után Bálint, a vega is jó kedvvel meg bőséggel ette. A megkérdezettek fele húsra (vágóhídi összesepert hulladék?), másik fele vega alapanyagra tippelt, az illetékes eladók meg nem tudnak angolul. Egyszeri kipróbálásra megteszi. Azt sem akarod tudni, hogy miből készül a hazai virsli vagy párizsi.

Siachen Bar, a városkapu mellett, a szálloda földszintjén. Megtört szívek, magányos faszok, itt a helyem. Buddhista dekoráció, külön dohányzóhelység, barátságos, együttérző arcok, helyi deviánsok, akik megengedhetik maguknak a 110 rúpiába kerülő Godfather-t. Két fiatal közösen egy sert. Hindu és nepáli küllemű emberkék. Kezd erősen homok lenni a hangulat, sehol egy nő.

*

Tiksze (Thiksey), a ladakhi végállomás

Helyi buszon 40 perc és 30 rúpia az út, Sej (Shey), az ősi fővárostól néhány kilométerre fekvő falucska Tikszé. Legnagyobb vonzereje a kolostor, amit Őszentsége, a Dalai Láma egyenesen a lhasszai Potalához hasonlított. Másik nevezetessége Namgyal cimboránk, önkéntes melósunk, őhozzá utaztam a nagyváros nyüzsgését kipihenni. Úgyhogy megnéztem Namgyal kézikamerás, kalóz dvd-it, bollywoodi filmajánló következik.

Agneepath
(A Tűz Ösvénye)

34 milla dollárral minden indiai idők legsikeresebb bollywood-i filmje. Egy 1990-es indiai, kultikusnak mondott film ugyancsak indiai újraforgatása, a Volt egyszer egy Amerikához vagy a Volt egyszer egy Vadnyugathoz mérhető, komor film, sorsdráma, a jó és rossz örök küzdelme, végzet, dharmapath, ilyenek. A gonosz bevonulása (9. perc) szerintem a filmtörténet néhány legjobb másodperce között mély tisztelettel emlegetendő, alaposan odabasz, akárcsak a brutális akasztásos jelenetek (zene: Ajay-Atul). No, és a hidzsrák, női ruhás férfikurvák hősi csatájára mondják az ameriakaiak azt, hogy epic, akárcsak az egész film. A Gonoszt alakító zseniális színész (Sanjay Dutt) viszi a hátán a filmet, én odaadnám neki azt a fránya Oszkárt, megdolgozott érte. Megjelenésében zavarba ejtően hasonlít a hajagosszemű Bayer Zsoltra, az ugyancsak barna svábgyerekre, csak éppen magasabb, erősebb, okosabb, sőt megkockáztatom, gonoszabb is, Bollywoodban minden lehetséges. Aztán kötélen végzi a főgonosz.

Chalis 84

Sitcom. Alkesz, hindu és keresztény, csetlő-botló balfaszok a rendőrség és a gengszterek utolsó emberig tartó összecsapását túlélve meglépnek sok-sok bőröndnyi rabolt pénzzel, lúzereknek is lehet egyszer szerencséje.

Players

Bollywoodi sztárparádé, hatalmas költségvetés, hatalmas bukás. Az első indiai film, melynek egyes jeleneteit az Északi-sarkon vették filmre. Kissé hosszúra sikeredett, kissé gyermeteg a forgatókönyv és a kiagyalt trükkök többsége, de egy letöltést megér. A hagyományos orosz-román örök és megbonthatatlan barátság okán vissza kívánják juttatni az első világháborúban Oroszországba került aranykészletet, no, ezt az aranyvonatot rabolja ki néhány elszánt hindu, hogy egy árvaház felépítését segítsék belőle, szem nem marad szárazon. Közben meghal néhány orosz katona, de oda se neki, van még belőlük. Aztán a film közepén következik az Olasz melóból ismert árulás, innét kezd izgalmassá és csavarossá válni a film. Rejtő perelhet a 24 karátos autók ötletének ellopásáért.

Don 2

A tökéletes bűntény India egyik legnagyobb sztárjával (Shahrukh Khan), akinek minden tévéreklámból visszaköszön az arca. Az első részben megismert halálos ellenségével és más súlyos arcokkal szövetkezve a sármos rosszfiú, egyben Ázsia drogcsászára elrabolja az euró nyomómintáit, de társainak árulása miatt sok-sok izgalomban lesz még részünk. Végül kiderül, hogy az árulássorozat is a zseniális duplagondol terv részét képezte, melynek célja az európai drogvezérek kiiktatása és a piac megszerzése volt. A csupa jó szándékból elkövetett bankrablás közben meghal egy-két tucat teljesen ártatlan biztonsági őr is, for a greater good, things happen, collateral damage. Az Angyal típusú félvilági főhősünk megtalálja a számítását, mindnek szentnek maga felé hajlik a keze: övé lesz az euró nyomómintája meg Európa drogpiaca! A harmadik részben talán az USA az úticél, ezt az indiai csávót nem lehet megállítani.

Dirty Picture

Ha esetleg kíváncsi vagy az indiai szexszimbólumra, hát itt megteheted. Kerekded, ártatlan főhősnőnk szexi vonaglásaival bekerül Bollywoodba, ahol aztán egykettőre elmúlik az ártatlansága, családja kitagadja, közönyösen hagyja az érdekmentes, őszinte szerelem, hogy aztán alkoholista, lecsúszott pornófilmesként, sőt, öngyilkosként végezze. Tanmese vége.

Az indiai filmek technikailag utolérték Nyugatot, talán csak nyugati ízlésnek megfelelő szövegkönyvírókra lenne szükség Bollywood nemzetközi sikeréhez. A filmek feltűnő sajátossága az angollal kevert hindi, talán egy központi, nemzeti program miatt keverik a filmekben az angolt a hindivel, az istenadta nép motiválása céljából, hogy megtanulják a Nyugat közvetítőnyelvét. Addig jó nekünk, ameddig nem a kínaival keverik. India a világok/civilizációk harcát a Nyugattal vállvetve kívánja megvívni, sok választása nincsen: az iszlám Pakisztán és Banglades, valamint az igazi kihívás, Kína határolja.

Tikszében egy étterem-vendégház is előfordul (Chamba Hotel, a kolostor tulajdonában), természetesen alkoholmentes. Sört a helyi boltban 35 rupis felárral lehet vásárolni, fizessen az istentelen külföldi, ha már a Vatikán területén akar inni. És itt van a kolostor híres épületegyüttese, anarchisztikus összevisszaságban, de mégis harmóniában a különböző korokban épült részleteivel. Ha éppen volt pénz a bővítésre, akkor építettek. Mostanra túlméretes lett, sok épületrész üresen omladozik. Mióta a szekularizált országban nem kötelező a család egyik fiútagját szerzetesnek adni, azóta akut a lámahiány, kevesen szeretnék örök cölibátusban, piros ruhás kanokkal leélni az életüket. A pletykák szerint sok a kiugrás a nők miatt, a lámák is férfiból vannak, ráadásul a megtévedt báránykák idővel, utódnemzés után visszatérhetnek a közösségbe (így fordulhatott elő, hogy Csoma barátjának, Puncog lámának ma is élnek leszármazottai). A lámák között is megindult a konzumálás, beszivárgott a divat: a hagyományos viselet helyett mindenféle márkás cuccokban nyomulnak, csak a kötelező piros szín maradt. Láma G-Raw pólóban és piros Levi's sapkában. Láma piros North Face széldzsekiben és Adidas pólóban, stb, haladni kell a korral, Lobzang barátunk ezt kihasználva piros ruhában szokott a motorjával száguldozni, mert így nem állítják meg a rendőrök.

A kolostor határozottan megér egy látogatást, erősen csodálkozom, hogy a nyugdíjas amerikai turisták mellett hogy nem fedezték fel maguknak a goth ifjak, a szimpla sátánisták meg a megértésre és önigazolásra vágyó pszichopaták. A kolostor némely falfestményétől a Hellraiser és a Saw látványtervezői haladéktalanul visszavonulnának vidéki birtokukra, hogy hátralevő életüket biozöldségek termesztésével töltsék: az emberfejekbe öltözött, megcsonkított embereken ugráló, álló faszú démonok, a lángtengerben nőkkel közösülő disznófejű nagyurak, a fejjel lefelé lógó, kivájt szemű és kizsigerelt hullák látványától Chuck Norris is megállna a fejlődésben.

„A vész kitört, emberfejekkel labdázott az égre.” Mindez csak azt bizonyítja, hogy nemcsak Jézus és Tolkien, de Hieronymus Bosch is járt Ladakhban.

Vajrabhaivara dühe mindannyiunkat, mindent, sőt önmagát is elemészti. Az üresség a pusztítóvágyban nyilvánul meg, ő az a nagy piros kapcsológomb a stratégiai fegyverek indítópultján. Vajrabhaivara az agyag géppuska kezelője.

*

k7 srinagar.jpg

i8 srinagar.jpg

Srinagar

Az állami busszal 350 rúpia és 20 óra az utazás, ha semmi gebasz nem jön közbe. Persze, hogy közbejött, 27 óra alatt kúsztunk el Srinagárig, elmosta az eső az utat és kényszerűen a hegyekben éjszakáztunk, ami meglehetősen hűvös helyszín a pihentető alváshoz. A busz szerencsére a „super deluxe” kategóriába tartozott, ami küllemét tekintve ugyanolyan ütött-kopott, mint a többi indiai, vagy akár a BKV harminc éves buszparkja, viszont sokkal tágasabb az alsó „semi-deluxe” kategóriánál, ahol 5 sor szék van egy sorban és combközéptől érdemes a csomagtartóban szállítani a lábakat, mert számukra nem terveztek helyet. A semi-deluxe kategóriánál a gyaloglás is vonzóbb opciónak tűnik: felállni sem lehet, mert a széksorok közötti folyosón, sőt a tetőtéri csomagtartóban is nepáli vagy bihari vendégmunkások heverésznek, ennél már csak a marhavagon lehet alacsonyabb komfortfokozatú. A semi-deluxe buszokon beszerezhető mélyvénás trombózis és teljes végtagelhalás veszélyéért a beépített képernyő sem kárpótol, a vetített filmek inkább plusz lelki megpróbáltatást jelentenek a fizikai mellé. Szóval, bár nincs a super-deluxe kategóriás buszon filmvetítés, de legalább nem a nyakadban kell viselned a térdeidet. A Srinagárba vezető hadiúton ráadásul örömteli meglepetéssel láttam-éreztem, hogy a seggsanyargatóan döcögős út jelentős részét frissen leaszfaltoztatta a hadsereg, köszönet nekik.

Kargilban és egész Ladakhban nem látni fegyveres rendfenntartókat, sem katonákat? Itt pótolhatod. Golyóálló mellényes, géppisztolyos katonák olyan mennyiségben, hogy az ember biztonságérzete a béka segge alatt. Húszméterenként az út szélén, kertekben, mindenfelé figyelőállásban: rejtély, hogy mit figyelnek. A felszerelése a világ legnépesebb hadseregének erősen kopott, feslik a golyóálló mellény, lyukas a bakancs, ócska hullámlemezes barakkok szögesdrótján kincstári alsó szárad.

Aztán Kargil után a csillagfényes éjszakában türelmesen megvártuk a hadsereg utászait, hogy eltakarítsák a földcsuszamlást. Reggel meg türelmesen megvártuk, hogy a hadsereg nem egészen önzetlen akciója után a négytengelyes Tatra teherautók elvontassák a tankokat titokzatos úticéljuk irányába (szép dolog a hazai ipar védelme, de az indiai Tata teherautók minősége már a hadsereg mobilitásának kárára lenne, ezért kegyeskedtek Tatra teherautókat beszerezni a keményebb munkákra).

A Srinagar előtti utolsó buszmegállásnál elkövettem azt a hibát, hogy a már itt megjelenő palifogó vendégfelhajtóra hallgatva bevállaltam a társaságomban utazó koreai csajjal egy 600 rúpiás hajófülkét. Persze, breakfast and dinner in price included. Hm. What do you like, mutton or chicken? My brother will cook for you what you want. Hm. And FREE WI-FI! Az utolsóként elhangzó ígéret homályosítota el ítélőképességemet, akár heroinistáét a betárazott fecskendő látványa: a padumi és lehi elvonókúra után melyik netfüggő ne dőlt volna be az ajánlatnak? Abban hiszünk, amiben hinni akarunk, ezt hozamvakságnak hívják a bróker ivócimboráim.

Mr. Shafri, a felhajtó állítólagos tesója már menet közben felszállt a buszra, nehogy sikerüljön meggondolnunk magunkat, aztán 50 rúpiért elszállíttatott bennünket egy csónakállomásig, onnét meg ingyen csónak várt a lakóhajóig. A szokásos lepukkantság várt, de meglepetésre fürdőkád is akadt a fürdőszobában, bár erősen koszlott. A hajó deszkázatán lelátni a mélybe, de kárpótlásként van melegvíz és áram (az indiai muszlimok az utcára mennek, ha elfogy az áram). Van szárazföldi összeköttetés, tehát a túszhelyzet, amire állítólag sokan panaszkodtak, nem fordulhatott elő.

Éppen általános sztrájk volt Srinagarban, amiből mi semmit sem érzékeltünk, mert a boltok nyitva voltak, az utcákon meg nyüzsgött a tömeg. Amint azt házigazdánk, Mr. Shafri elmondta, valami muzulmánellenes film meg valami Korán-égetés miatt állt a bál, illetve az állítólagos sztrájk (valami youtube-on fellelhető, muzulmánellenes amatőr film miatt, mint később kiderítettem). Mr. Shafri fel volt háborodva, én meg nem értettem a felháborodását. Mr. Shaffri  nem érti, hogy miért provokálja őket a világ. „Mi sohasem mondtuk, hogy Jézus egy buzi”. Persze, kimondta, megint kimondta, mi vagyunk azok, akik azt mondják, hogy „ni”.  Erre felvetettem, hogy egy izraeli képviselő meg Újszövetséget tépdes nyilvánosan, de ez egy szabad világ, szólás-, sajtó meg véleményszabadság van, mindenki úgy szerez közfigyelmet, ahogyan tud. De fölöslegesen fárasztottam magam, Mr. Shaffri legkedvesebb gyermekeként dajkálja sérelmét, úgyhogy kényelmi-gyáva megfontolásból annyit mondtam, hogy „sorry, man, not in my name”, aztán kibontottam a sörömet.

Ezek a muzulmánok teljes aránytévesztésben élnek, égrekiáltó sérelemként élnek meg egy vacak kis videót, a magyarokkal vetekszik a paranoiájuk: szerintük az egész világ, de legalábbis a Nyugat a vesztüket akarja. Teszem azt, az USA és Izrael politikája bármikor vitatható, de a youtube-os videóval kapcsolatos hisztériakeltés erősen emlékeztet arra a lelkes fogadtatásra, amikor a seggrészeg Barangó a rádiózás perifériáján (Tilos) benyögte, hogy karácsonykor kiirtaná az összes keresztényt. Ugyan azonnal bocsánatot kért a polgárpukkasztó punkkövületünk, de a sérelmekre oly fogékony országban nyomban elkezdődött az országos hisztériakeltés, Barangót be sem engedték a Magyar Nemzet szerkesztőségébe, mikor a bocsánatkérő levelével házalt, valakiknek jól jött a balhé, a fenyegetettség látszatának fenntartása manipulálhatóvá teszi a tömeget. Mellesleg a kúrinfón és társain, sőt egyenesen a parlamentben gyakran hallani hasonlóan kedves uszításokat, más irányba, de azokért senki sem kér bocsánatot, sőt senki sem szervez tüntetést a közismert üzemeltetők háza előtt. Megtanultunk együtt élni a barmokkal, esetleg megnőtt a közvélemény toleranciaszintje, netalántán a kettős mérce esete forog fent?

Ha a srinagári, úgy általában az indiai muzulmánokat sérelmek érték, akkor azt a hindu többség részéről érték. És vice versa, a Proféta hitének terjesztése bizony sok fájdalommal járt. De ki ütött először? Muhammad bin Qasim, aki elsőként rombolt hindu templomot, hogy mecsetet építsen a helyén? Az afgán Mahmud Ghazni szultán, aki a 11. században 50 ezer hindu lemészárlásával, Shiva szent lingamjának és templomok lerombolásával tett-vett a vallási megbékélés jegyében?  Delhi első mecsete, a Quwwat al-Islam is hindu templom romjaira épült. Shams-ud-din Iltutmish, Varanasi leigázója, a bálványok rombolója. Firuz Shah Tughlaq az áttérni nem hajlandó bráhminokat élve égettette el, de fontolva haladva, a lábuknál kezdve. Firuz Shah Tughlaq, 12 ezer lemészárolt hindu aszkéta és tudós. Malik Kafur, templomrabló és templomromboló. A mongol Timur és csapata, akik a modern korunkban megszokott nagyipari mészárlással újítottak: A Hit Bajnoka olyan sikeresen fürdette az Iszlám Kardját a politeisták vérében, hogy aztán tornyot építtetett a halottak koponyájából. Nizam Shah, Bezenger dekonstruktivistája. Aurangzeb, templomok tízezreinek megrongálója vagy lerombolója a bálványtalanítás jegyében, a romokon mecseteket emelő, mellesleg a kilencedik szikh guru meggyilkolója. Az iráni Nadir Shah az ugyancsak muzulmán  Muhammad Shah, Delhi uralkodója ellen vívott háborúja a szokásos műsorszámokkal: inventív mészárlások, nemi erőszak, nők mellének levágása, rablás, etc, sikerült megszereznie a Koh-i-Noor and Darya-ye Noor gyémántokat, egyik azóta az angol koronát, a másik meg az iránit díszíti. A szikh Dózsa György, a Mughalok ellen lázadó Baba Banda Singh Bahadur torkán letolták fia földi maradványait. Tipu szultán 27 keresztény templom lerombolásával és keresztények tízezreinek lemészárlásával vélte az igaz hit védelmét biztosítani, egyúttal az ellenállóknak és a rabságából megszökőknek levágatta orrát, fülét, egyik kezét és egyik lábát, valamint kiszúratta a szemüket. Persze, ha már hajtotta a hitbuzgalom, akkor a hinduk tízezreit is lemészároltatta. És a nevezetes Partíció, a brit gyarmati uralom alóli felszabadulás után India felosztása muzulmán és hindu részre mindkét részről megindította az etnikai tisztogatást, mely közepes becslések szerint is félmillió halottat eredményezett, hinduk és szikhek vállvetve mészárolták a muzulmánokat, muzulmánok meg viszont. A Partíció egyik legundorítóbb részlete a meztelen nők felvonultatása, csoportos erőszakkal és végül tömeggyilkossággal végezve.

A hinduk muzulmánok elleni pogromlistája ugyancsak hosszadalmas, talán a 430 éves Babri mecset lerombolását érdemes megemlíteni, mikor politikusok uszítására, a rendfenntartók cinkos közreműködésével hindu szélsőségesek törlesztettek történelmi sérelmekért. Utána persze muzulmánok hindukat mészároltak Pakisztánban és Bangladeshben, hinduk meg muzulmánokat Mumbay-ban, a bosszú spiráljának sosincs vége. A játékelmélet szerint egy-egy véletlenszerű megbocsátással (kooperálással) meg lehetne szakítani a kilátástalan eseményláncot.

Dzsammú-Kasmír (Jammu-Kasmir) esetében egyértelmű a helyzet: a muzulmánok akár saját ország alakításával, akár a Pakisztánhoz való csatlakozással, de mennének Indiától elfele. Egy ENSZ határozat népszavazással határozná meg a terület hovatartózását, de India Dzsammu-Kasmír területi megosztása (egy részét Pakisztán és Kína foglalta el a Partíció után) és az etnikai tisztogatások miatt (1947 óta csak az indiai területekről félmillió hindu panditot űztek el a kasmíriak) fütyül az ENSZ-re (mellesleg a hindu elűzöttek nagy száma nem sokat számít ebben a hagyományosan és túlnyomó többségében muzulmán állam esetében). Patt. Félmillió indiai katona gondoskodik a kasmíriak marasztalásáról, a költségek presztízsokok miatt nem számítanak: Kashmír India Koszovója, ősi hindu föld.

Itt a legmagasabb az országban a munkanélküliség és az írni-olvasni nem tudok aránya és ezen az sem segít, hogy mostanában egy főre számítva ebbe az államban a legmagasabb az indiai központi kormány segélyeinek aránya is. A muzulmánok elnyomott, másodrendű állampolgárnak érzik magukat, pedig az ellentmondások országában volt már (dísz)muzulmán elnöke az országnak (Zakir Hussain, 1967-1969). A világ legnagyobb demokráciájában errefelé hagyományosan elcsalják a választásokat, égig ér a korrupció, de fegyveres ellenállásra csak 1987 után került sor, egy komolyabb választási balhé és Pakisztán, mint fegyverellátó-támogató hátország beszállása után. Húsz éve még ágyúval lőtte a hadsereg Srinagárt, naponta több alkalommal is felugattak a géppuskák, néhány turista is elvesztette a fejét, az ellenállók és a hadsereg túlkapásainak listája hosszú és változatos. Az egyik legcifrább eset 1991-ben Kunan Poshpora helységben történt, ahol a 4. Rajputana Lövészegység a vádak szerint több tucat, 13 és 70 közötti nőt erőszakolt meg. Bár a kiküldött kormánybizottság alaptalannak találta a vádakat, ellenben az International Commission of Jurists (Nemzetközi Jogászbizottság) megalapozottnak véli, és az Állami Emberjogi Bizottság 2011-ben az ügy újravizsgálatát kezdeményezte.

Hétezer indiai katona és rendőr, húszezer lázadó és százezer civillel később megindult egy lassú békefolyamat India és Pakisztán között, ez a terroristák-szabadságharcosok támogatásának csökkentésével járt. 2000 óta a fegyveres ellenállást a köztéri tüntetések váltották fel, legyen szó akár politikai szabadságjogokról vagy egy kiadós áramszünetről. A csökkenő támogatás miatt kasmíri fegyveres csoportok kétszer is megpróbálták meggyilkolni az ügy árulójának tartott pakisztáni elnököt, Pervez Musharraf-ot (áthallás az Algírt az ígéretei ellenére feladó De Gaulle és az OAS háborújára). A pakisztáni kormány és az ellenőrizhetetlenné vált kasmíri lázadok viszonya annyira elmérgesedett, hogy az új elnök, Asif Ali Zardari egyenesen „terroristáknak” bélyegezte a lázadókat. A kasmíri fegyveres ellenállás annak ellenére véget ért, hogy az állam-az-államban működő pakisztáni titkosszolgálat a gyanú szerint titokban a mai napig finanszírozza India destabilizálását (lásd. a mumbay-i gyilkosságsorozat, 177 halott). Utoljára 2010-ben lőttek errefelé, kődobáló fiatalokra, idén kézigránát robbant.

*

Ha nővel vetődtök errefelé, az Indiában szokásos bámulásnál, közös fényképezkedésnél, ismerkedésnél súlyosabb inzultus valószínűleg itt sem érhet. A helyiek barátságosak, bár a szokásos indiai erőszakossággal próbálnak mindenfélét a balfaszokra rálőcsölni. Srinagár J&K állam nyári fővárosa, télen Dzsammúba költözik a bürokrácia, kerül, amibe kerül, vannak egyenlőek és még egyenlőbbek. Innét hódította meg a szikhek (Dogra dinasztia) által uralt Srinagárból Golub Szingh uralkodása idején Zorawar Singh Ladakhot. A Dal tavon lakóhajók százai (1400), „Kelet Velencéje” hagyományosan az indiai nászutasok célpontja. Az angolok fedezték fel maguknak az 1700 méter magasságban levő, nyáron is kellemes éghajlatú vidéket, és miután a briteknek tilos volt Indiában földet birtokolni, hát praktikus gondolkodásúak lévén lakóhajókat építettek maguknak.

A Dal tó és a kisebbik, a Nagin tó mára a feltöltések, a mocsarasodás, a környezetpusztító tömegturizmus és a környezetre állapotára oly közönyös indiai hozzáállás miatt elvesztette vízfelülete kétharmadát, ma már tilos új lakóhajók építése, valamint fenékkotró is működik. Néhány (éppen nem működő) tóba szerelt szölőkút teszi otthonosabbá a genfi tó környékéről származó turisták számára a környezetet. Hajnalban érdemes a tavi piacra kievezni, addig, ameddig még létezik. Turisták hada fotózza a turistacsalógatónak megmaradt néhány árust meg egymást, Nyugat hanyatlása itt a túlnyomórészt ázsiai turisták számbeli fölényéből lemérhető. Elli, koreai utitársam az elmúlt napokban egyre fásultabban reagált a helyi kanok szokásos ismerkedős indítására („where are you from”), kénytelen voltam intézkedni. Én? Európa. Ő is európai. Hogyhogy nem néz ki európainak?!!! Hogy kell egy európainak kinéznie? Te sem tűnsz kasmírinak, inkább hindunak látszol, esetleg buddhistának. Az épületes párbeszédeken Elli mindig jót mulatott, a tolakodó kanok meg zavartan lekoptak. 880 nő jut errefelé ezer hímre, az országos átlag 940.

Végül, ha már piacon jártunk, üres kézzel ne jöjjünk el, lótuszvirágmagokat vásároltam, csípős, de ehető csemege. A sikarát (shikara: kényelmes, fedett, laposfenekű bárka) érdemes előző nap megrendelni, mert hajnalban sokáig bolyongtunk a parton, míg sikerült egyet találni. Hatósági áras, az árak a kikötőkben kiírva, de Elli, aki előző életében zsidó vagy kínai lehetett, 600 rúpiáról 500-ra lealkudta, két órára. Partra érkezésünkkor a csónakos tett egy bizonytalan kisérletet a lehúzásunkra (baksis, baksis), de nem kapott. Még a mocsárban is van katonai ellenőrzőpont, heavily militarized city, valamivel a szúnyogoknak is táplálkoznia kell.

She asked what I need
And I answered what do you think
I need bad bad love

Rengeteg a kóbor kutya, a korán kelő helybéliek pálcákkal és botokkal közlekednek a sötétben felbátorodó ebek elleni védekezésül. A város vezetése 2008-ban azzal került az állatvédők figyelmébe, hogy az egymilliós városban százezresre becsült kutyahordát mérgezéssel irtotta ki. Maradtak túlélők. Érdekesség, hogy errefelé triciklis szemétszállítók ténykednek, hajnalban szorgosan ürítgetik a kukákat, mert az indiai városoktól eltérően errefelé igenis vannak köztéri kukák, tisztább Srinagár az indiai átlagnál. A régi és szép épületeiket viszont errefelé is hagyják szétrohadni, a városkép leginkább Budapestet idézi, 1945-ből.

Kávét az Ahdoo's hotelban (Shervani road, Tel: 72593) ittunk, annak is megvan az ára, ha az ember nővel csavarog. Elli javasolta a helyszínt, valamilyen koreai brosúrából ihletődve, oszt az eddigi legflancosabb hely volt, ahova Indiában elvetődtem. Csak akkor gyertek ide kávézni, ha szeretitek, ha a seggetek alá tolja a széket a személyzet, mert ketten 180 rúpiát fizettünk a két kávéért meg egy ásványvízért (ebből a felszolgálási díj 18%). Jáj, de legalább a kiszolgálás és a kávé kifogástalan. A folyóparton (Jhelum) szép és ápolt sétány, többnyire férfiak, elvétve láttunk vegyespárost. Ráköszöntünk egy pirosruhás lámára (dzsulé), füléig szaladt a szája az örömtől. Ugyanitt a Suffering Moses galéria, héber betűs feliratok, bár Leh-hez és Delhihez képest elvétve, itt is előfordulnak némely vendégházakon. Nem eszik olyan forrón ezt a muzulmán tűzfészket.

A hetekre elegendő látnivaló, sztupa, templom, vár, kastély között a Mughal dinasztia kertjei, például Nishat Bagh és Shalimar Bagh megér egy látogatást. Indiaiasan lerohadtak, mint a Gödör és környéke, esetleg a Városliget-Margitsziget-Népliget) a szökökútak egy része nem működik, pótolni kellene a fákat, tömve vannak egymás társaságára vágyó emberekkel, de hajdani szépségük érzékelhető a kortárs fészerek és egyéb modern hozzátoldások ellenére. Belépő 10 rúpia: Srinagárban még mozi, golfpálya, tenisz&squash, uszoda, biliárd, horgászat, vizisí, helikopter, fesztiválok (a leghíresebb, de talán leginkább környezetpusztító az Amarnath Yatra, 3-5 napos zarándoklat Shíva jég lingamjához.) Katolikus (Maulana Azad Road), protestáns (Ram Munshi Bagh), hindu (Durga Nag) és szikh (Gurudwara Singh Sangha, Chati Padshahi, Kathi Darwaza) templom is előfordul ebben a muzulmán városban, a lelkiápolás megoldható. Muzulmán mecset mindenfelé található. Turist Police Office, a Tourist Reception Centre (folyótól nem messze), tel: 77224, a szállásadótokkal való minden vitás ügyben elég megemlíteni a rendőrséget és a differenciák azonnyomban elsimulnak. A rendőrök itt is segítőkészek és nyájasak, a szikhek azonnal lekezelnek a hozzájuk fordulóval.

Jézus sírhelyét nem kerestük meg.

Kerülendő helyek:

Veena Palace lakóhajó (a keletiutazas.blogspot.com szerzőjének szíves közlése alapján)

H. B. Lucky Peacock (itt laktunk). Prop. Mohd. Shaban Tunda; Dal Lake, Gate No. 1; Srinagar 190001 Kasmir (India).

Rozzant, koszos, ráadásul se ingyen reggeli, se ingyen wi-fi. A csávónak két óra netezést vallottam be, ő 160 rúpiát hajtott be rajtam, de nem morogtam, mert az adatforgalmam miatt teljesen lelassítottam a netjét, vélhetőleg kimerítettem a keretét. Lehúzos és fárasztó sérelmi politikát folytató muszlimok, a hajnali, ötórai piaclátogatásra megrendelt csónakunk sem érkezett meg, se időben, se félórával később. A felébresztett tulajt, Mr. Shafri, amatőr utazásszervezőnk először egy vízzel telített lélekvesztővel (kimerjük!) próbált elvinni minket, majd tízperces telefonálgatás után közölte, hogy nincs, nem jön a megrendelt sukárá.

El innét. Elli közölte, hogy Dárámszálá, én meg azt közöltem, hogy belehalok, ha még egy sztúpát meg kell néznem, Őszentségét meg már jól megnéztem magamnak Leh-ben. Dárámszálá. Ámritszár. Dárámszálá. Ámritszár.

Azóta szüntelen
őt látom mindenhol.
Meredten nézek a távolba,
otthonom kőpokol.
Szilánkos mennyország,
folyékony torz tükör.
Szentjánosbogarak
fényében tündököl.

A megfelelő taxisbázist keresve (több is van) belefutottam egy csapat  suhancba, akik „Israel, go home” üvöltéssel üdvözöltek. Meglepetésemben lecövekeltem (mivan?!, mivan?!, mivan?!), de a suhancok, csodálkozó tekintetemet kerülve, sebesen eltűztek. Aztán megvilágosodtam, mint Galileo Galilei az almafa alatt: a fekete Motörhead fejkendőm. A másik opció meg az Indian Army sapkám lett volna, de azt meg úgye, inkább nem viseltem errefelé.

Terepjáró 1100 rúpia Dzsammuig, hárman egy sorban, elöl ugyancsak, kezdődjék a seggsanyargatás.

*

i9 jammu.jpg

Jammu (Dzsammu)

Azonnal körülvettek az árusok, és megpróbálták a szerencséjüket. Egyikuk bézbólütőt próbált rámtukmálni, de nem tudta megindokolni, hogy milyen hasznát vehetném utazásaim során, csupán azt hajtogatta, hogy jó erős, meg csupán 300 rúpia. Előhúzta a csomagolásból és biztatgatott, hogy próbáljam ki, suhi meg csihi-puhi, csak bátran. Kínomban, egy régi viccre emlékezve megkérdeztem, hogy esetleg eladó kése is van? Volt neki.

A Srinagár-Dzsammú hegyes-erdős útvonal már honvágycsillapító Európa iránt, Ladakh után tényleg hihető az útikönyvekben és a Mughalok által emlegetett Földi Paradicsom. Ladakhban 200 ezer ember él, a feleakkora J&K államban 12 millió, India egyik legtermékenyebb vidéke ez, zöldség-gyümölcs mellett katonák is bőven teremnek itt.

Az út kiváló állapotban, a hadseregnek is vannak igényei. A tájat kasmíriak biztonságára vigyázó töméntelen katona és a hatalmas bivalyok látványa tette megnyugtatóvá. Az út aszfaltozott, de kanyargós, tengeribetegséget lehet kapni, a mellettem szorongó fontos ember, valami tévés Mumbay-ből időnként megszakítja a telefonbeszélgetéseit és kiküld némi félig emésztett kaját az ablakon.

A kétmilliós Dzsammúban, J&K állam potom 300 méteren levő városában betéptünk az oxigéntúltengéstől, de az utcákon nagy számban előforduló alkoholboltok más lehetőségeket is sugalltak. Ez az a város, ahol állítólag a kecske és a tigris békésen, egymás mellett ivott a patakból. Ha Srinagárban seggberúgnak valakit, azonnal kitör a balhé Dzsammuban (by Námgyál), a száz templom városában a muszlim többség mellett szikhek, hinduk, buddhisták és keresztények is nagy számban előfordulnak, egyetemi város lévén minden lehetőség adott egy kis etnikai ereszdelahajamra: nem lehet egy jólesőt belerúgni valakibe anélkül, hogy ne fájna ez a megcélzott vallási közösség összes tagjának a megfelelő pontján.

Mindenki egyért, egy mindenkiért, jónak láttam a tévés ismerőssel lelépni az első vonattal Amritszárba, ahol végre sikerült az őrszobán kikötnöm, néhány magányos, társaságra vágyő rendőr társaságában. De erről majd legközelebb.

Címkék: utazás India incredible india Kargil Száni Pádum Shejla

A bejegyzés trackback címe:

https://mandiner.blog.hu/api/trackback/id/tr544789142

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Alfőmérnök 2012.10.08. 08:19:01

No komment.
Olvassa még valaki ezt a sorozatot?

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2012.10.08. 10:03:40

@Alfőmérnök:

Igen, határozottan. Én például olvasom.

ü
bbjnick

beebeer 2012.10.08. 10:41:31

és én is. Még tetszik is. :)

pierre bayle 2012.10.08. 10:53:47

Elég érdekes dolgokat tud meg az ember belőle, bár ez a műmájer stílus förtelmes egyszerűen.

rajcsányi.gellért (ergé) · http://mandiner.blog.hu/ 2012.10.08. 11:32:11

rengeteget megtudtam belőlük a létező Indiáról :)

rajcsányi.gellért (ergé) · http://mandiner.blog.hu/ 2012.10.08. 11:34:07

pl ez: "A lámák között is megindult a konzumálás, beszivárgott a divat: a hagyományos viselet helyett mindenféle márkás cuccokban nyomulnak, csak a kötelező piros szín maradt. Láma G-Raw pólóban és piros Levi's sapkában. Láma piros North Face széldzsekiben és Adidas pólóban, stb, haladni kell a korral, Lobzang barátunk ezt kihasználva piros ruhában szokott a motorjával száguldozni, mert így nem állítják meg a rendőrök." :D

Pere Viki · http://indiapass.blog.hu 2012.10.11. 08:24:55

Sziasztok!

Nagy Bollywood rajongó vagyok egy ideje és azt gondolom, hogy hiába is próbálkoznának nemzetközi sikereket elérni, nem működne... egyszerre Indiában és nyugaton is biztosan nem. Nagyon mások az igények.

Az a bizonyos Hinglish pedig nem kizárólag a mozivászonra korlátozódik. Nem szabad elfelejteni, hogy Indiában hivatalos nyelv az angol. Többen beszélik azt (ilyen-olyan szinten), mint Angliában és az USA-ban együttvéve. Nálunk is, ahol pedig nem a hindi a fő nyelv, hanem a malayalam, rengeteg angol szót, kifejezést csempésznek a mindennapi beszédbe.