Perfekcionista jogalkotásnak lehettünk tanúi az utóbbi időben. Brüsszelben ezentúl 75-től 250 euróig terjedő pénzbírságra számíthat az, aki nyilvános helyen szexista, rasszista, homofób vagy bármilyen más sértő megjegyzést tesz másokra – írja a Le Soir. Freddy Thielémans szocialista polgármester szerint így próbálnak küzdeni az utcán tapasztalható verbális agresszió ellen – idézi őt az Új Magyar Szó Online.
Németországban a körülmetélés szabadsága forog kockán. A körülmetélés ellen két indokkal érvelnek ellenzői: egyrészt a körülmetélendő gyermek lelkiismereti szabadságával, hogy ha majd felnő, eldönti, akarja-e a beavatkozást; másrészt az egészségügyi érvvel, miszerint a körülmetélés csonkítás. Az egész ügy egy orvos hibájából indult ki. A körülmetélés szabadságáért nemrég közösen tüntettek Németországban a zsidók, a muzulmánok és a keresztények.
*
A perfekcionista szabályalkotás arra irányul, hogy totálisan betiltson valamit, amiből potenciálisan rossz is lehet, esetleg ilyen néha be is következett. Vajon mekkora adminisztratív apparátust, rendőrségi készenlétet igényel az új brüsszeli szabály betartatása? Vagy mindent megér a homofób, rasszista, szexista megjegyzések törvényi büntetése? És mi számít szexista megjegyzésnek? Nem fogják az emberek jobban öncenzúrázni magukat a kelleténél? Ki mer önfeledten beszélgetni ezentúl a brüsszeli utcákon? Egy rossz vagy félreérthető megjegyzés, és máris perkálhat a padon ücsörgő nézelődő vagy a beszélgető baráti társaság. A beszólások tartalma is a törvény hatálya alá tartozik, vagy csak a stílusa? Hol van már a szólásszabadságért küzdő progresszió? Új tabukat pakolunk a régiek helyébe?
A szexista nyelv állítólagos felvirágzása talán nem korábbi tabuk ledöntésének köszönhető véletlenül? Már ha egyáltalán valóban több ma a szexista megjegyzés az utcákon, amit kétlek. És vajon a homofób, szexista beszédet miért nem fogják a rossz gyerekkorra, amit nem büntetéssel, hanem felvilágosítással, oktatással kell kigyomlálni? Ha más esetben a dekriminalizálás a jelszó, itt miért a kriminalizálás?
A körülmetélés sem okoz olyan sérülést (sőt, állítólag hosszú távon egészségesebb), hogy be kelljen tiltani. Az orvos persze hibázhat, de ez nem ok a betiltásra. A gyermek később megváltoztathatja a vallását, ha akarja, körülmetélten is, Amerikában pl. nem csak zsidók körében terjedt el a szokás. Persze a kérdés antropológiai mélységekbe visz: a csecsemőkori körülmetélés betiltói szerint mindent magunknak kell megválasztani; a pártolói szerint viszont beleszületünk egy bizonyos értékrenddel és hagyományokkal bíró közösségbe, amivel semmi baj nincs az égadta világon. Lehet jönni persze azzal: ha lenne kézlevágó hagyományokkal bíró közösség, legitim lenne kezet levágni, de ilyen közösség valószínűleg nem véletlenül nincs a Földön. Végső soron azt is be lehetne tiltani, hogy mondjuk 18 éves korukig tilos gyermekeinket vallási szertartásokra vinni, de ez szintén elég abszurdnak tűnne.
*
Az ilyen perfekcionista szabályok és törvények semmiféle elnyomás alóli felszabadítást nem szolgálnak, ahogy az emberi méltóságot és a toleranciát sem; csak a felesleges feszengést, a kisstílűséget, valamint a bosszúállást erősítik, amennyiben könnyen felhasználhatóak bárki megbélyegzésére. Az ilyen törvényekből semmiféle nagyvonalúság nem sugárzik, csak a karót nyelt puritanizmus, ami kikényszeríthetőnek véli a tökéletességet. Nyomukban virágozni fognak a tyúkperek, egymást rühellő szomszédok feljelentgetései.
A perfekcionista törvények megalkotói ugyanahhoz a szellemi iskolához tartoznak, akik kiakadnak a gyónáson, a keresztény bűntudaton, mivel az bűnösnek tételezi az embert. Miközben a hagyományos erkölcs több elemét a magánszférába utalják (abortusz, eutanázia, házasság); addig az eddig magánszférába tartozó számos erkölcsi elvet – amit egy közösség hallgatólagosan is ki tud kényszeríteni, mint norma – állami szintre emelnek. Túlreagálnak egyes jelenségeket a világon, és a potenciálisan rosszra is felhasználható dolgokat megpróbálják betiltani, hogy örökre kiküszöböljék a potenciális rosszat. Pedig az erkölcs újraalapítása tragikomikus, reménytelen vállalkozás.
