Akinek nincs aktív profilja Facebookon vagy más jelentősebb közösségi oldalakon, az jóformán nem is létezik, de legalábbis nincs benne a világ körforgásában – halljuk sokszor a vicceskedő kijelentést, de tudjuk: minden poénnak van alapja. Ennek ellenére a legnépszerűbb social media site-ot már több mint 15 millióan hagyták el az USA-ban és 5,5 millióan Kanadában. Bár a felhasználók száma még mindig emelkedik, az új tagok mostanában elsősorban Ugandából és Mexikóból regisztrálnak.
A távozások leggyakoribb oka a vállalat körül keringő adatvédelmi pletykák, melyek szerint a cég a személyes adatokat gátlástalanul, a személyi jogokat figyelmen kívül hagyva használja fel marketingcélokra, hogy pénzt keressen. Elterjedt az a hír is, miszerint egyes Facebook-alkalmazottaknak korlátlan hozzáférésük van a felhasználói profilokhoz, így például még a jelszavakat is látják. Bár ezt a hírt a cég már 2010-ben cáfolta, a Washington Post nemrég megjelent cikke azt az érzést kelti: a Facebook a felhasználók problémáit még mindig ezzel a módszerrel oldja meg. A WP riportjában Katherine Losse facebookos ex-alkalmazott arról mesél, milyen volt Mark Zuckerberg „ghostwriterének” lenni, és mások személyes adatai között szabadon mozogni. Losse kiemeli azt az esetet, amikor egy, a melegek ellen rendszeresen felszólaló férfi adatlapjában kellett turkálnia, és felnevetett, amikor meglátta annak jelszavát: „ilovejason” vagyis szeretem Jasont. A fiatal nő több év után sokallt be végleg. Feladta munkáját, és a Szilícium-völgyből egy Isten háta mögötti texasi kisvárosba költözött, hogy magányosan írhassa meg könyvét tapasztalatairól és a benne felmerült kérdésekről. Hamar be kellett azonban látnia: a világ elől nem menekülhet el, a Facebook nélkül leépülnek kapcsolatai, így – bár a korábbinál korlátozottabb mértékben – de újra él az oldal kínálta lehetőségekkel. Kik és miért hagyják el a Facebookot – és kik azok, akik végül mégis visszatérnek a szeretve gyűlölt közösségi hálózatba?
Valószínűleg nem véletlen, hogy a Google magyar nyelvű keresője is az elsők között ajánlja ki a Facebook-profil törlésének keresési opcióját, és a tárgyban több tucat oldal nyújt segítséget a menekülni vágyó felhasználóknak. Természetesen a közösségi oldal – ahogy általában más oldalak sem – nem tette könnyen elérhetővé a törlési funkciót. A személyes beállításokon belül barangolva lehet megtalálni, és ha többször megerősítjük akaratunkat, még akkor is 14 napot kell várnunk, hogy végleg eltűnhessünk a színről. A bizonytalanoknak (és a párkapcsolati válságban szenvedőknek) létezik egy másik megoldás is: a profil felfüggesztésével ugyan láthatatlanná válik adatlapunk, de azt bármikor újra aktiválhatjuk.
Utóbbi lépésre szánta el magát egy általunk megkérdezett egyetemista lány is, akit elsősorban az zavart, hogy az oldal túl sok adatot kért tőle, és félt, hogy azokat esetleg nem kezelik bizalmasan. Ideiglenesen deaktiválta avatarát, az álláskeresésben azonban problémát okozott neki, hogy nem szerepelt az oldalon. Elmondása szerint a HR-esek számon kérték, hogy miért nem található meg profilja, sőt, több helyről e hiányosság miatt nem hívták vissza. A joghallgató végül visszatért a közösségi médiumra: „utálom, dehát muszáj” – mondta. Egy másik lány azért törölte magát, mert úgy érezte, túl sok időt rabol el életéből az internet, és szeretne inkább a valódi világ felé fordulni. Ahelyett azonban, hogy egyre több időt töltött volna a barátaival, azzal kellett szembesülnie, hogy azok elfeledkeznek róla: egyszerűen nem keresték őt, miután nem mutatkozott a Facebookon. Egy másik általunk megkérdezett, 23 éves fiatalember is „gyűlöli” az oldalt, de mint mondja, a munkája miatt nem törölheti magát. „Abban a nem túl szokványos helyzetben vagyok, hogy munkám során rengeteg fontos dolgot – így a munkabeosztást, a munkaügyeket – a Facebookon egyeztetjük, így szükségem van a profilomra” – számolt be róla a fiú, megjegyezve: kizárólag emiatt jelentkezik be alkalmanként az egyébként üres, tartalom nélküli fiókjába.
Az adataik miatt azonban a véglegesen távozók sem nyugodhatnak meg teljesen, az oldal ugyanis tovább tárolja azokat. A Facebook által használt cookie-k a böngészőben maradnak, és rögzítik a szörfölés lépéseit, az egyes személyekre vonatkozó internetezési szokásokat, amelyeket a szolgáltatók esetleg targetálásra használnak fel. A Facebookra vonatkozó történelem a kilépéssel nem tűnik el, kivéve ha a tudatos felhasználó törli azt. Ezzel kapcsolatban a hamburgi adatvédelmi hatóság felhívta a vállalat figyelmét: az egyes személyek internethasználatáról szóló információk engedély nélküli tárolása európai jogszabályokba ütközik. A vádakra Zuckerberg úgy reagált: a cookie-kra biztonsági okokból van szükség; ezekkel lehet kiszűrni a spameket, az álprofilokat és a kiskorúakat, illetve beazonosítani a nyilvános helyeken sok ember által használt számítógépeket.
A fiatalok körében más jellegű problémák is adódnak a profiltörléssel kapcsolatban. A gyakorikerdesek.hu oldalon több olyan topik is született, amely azt feszegeti, nem „ciki-e” manapság kimaradni a Facebook-őrületből. A kérdést egy 18 éves lány teszi fel, akit leginkább az zavar, hogy ismeretlenek párkeresőnek használják az oldalt, és a képe alapján írogatnak neki. (A másik oldalról egy fiú azt a kérdést feszegeti, miért visszautasítóak a lányok, amikor „rájuk ír”.) Az amerikai tinédzserek ugyanakkor már túlléptek a problémán: a 17 éves Jimmy szerint a „Facebook az öregeknek és a veszteseknek való”, az ő generációja már valami újat szeretne.
A számos felmerülő problémát persze már azzal el lehet kerülni, ha az ember eleve nem regisztrálna az oldalra, a kíváncsiság azonban egyre többeket hajt a mások által központi témaként kezelt honlap felé. A facebookozók átlagéletkora 2008-ban 33 év volt, amely két év alatt 38-ra emelkedett, vagyis az idősebb korosztály is elkezdte felfedezni a közösségi médiát.
A 62 éves Zsolt nyugdíjba vonulása után jelentkezett fel, és személyes adatlapja után saját maga és barátai szórakoztatására egy, a városa 60-as, 70-es évekbeli életével foglalkozó, a korosztálya számára egyre érdekesebbnek bizonyuló oldalt is elindított. A page egy-két hónap alatt több száz követőt vonzott be, még elveszettnek hitt amerikai ismerősök is felismerték magukat a régi fényképeken. Zsolt nem csak a hatékony megosztási taktikákba, de a statisztikai, látogatottságmérési megoldásokba is beleásta magát, hónapokon keresztül töltötte napjai jelentős részét a számítógép előtt. Ma úgy érzi, hamarosan törölni fogja sok munkával felépített oldalát és személyes profilját is. „Dühítenek a folyton elégedetlenkedő, az arcukat sokszor nem vállaló idegenek, a trágárság, és hogy sokan csak a rossz szándékot keresik az ártalmatlan bejegyzésekben, illetve hogy bármiről is legyen szó, a politika mocskos világa mindenhol megjelenik” – mondta. Zsolt úgy látja, az emberek nem értik a Facebook lényegét, és nem arra használják, amire kellene. „Igénytelen, semmitmondó bejegyzések öntik el az üzenőfalat nap mint nap; a legtöbben silány, minőségtelen tartalmat osztanak meg” – panaszkodik.
Mivel az érdeklődők száma véges, Zuckerberg azonban továbbra is növekedésre törekszik, úgy tűnik, a 13 éven aluliak előtt is kénytelen lesz megnyitni kapuit. A tervek szerint ők szülői felügyelettel, a felnőtt profillal összeköttetésben használhatnák az oldalt. A szabályokat azonban eddig is ki lehetett játszani: a most 14 éves Réka már több mint két éve regisztrált, és azóta folyamatosan, naponta bejelentkezik. Gyakran oszt meg fényképeket, vicces történeteket, és itt csetel osztálytársaival is. Ő is a Z-generáció tagja, aki egy felmérés szerint kizárólag a média ezen ágával érintkezik – bár ez nem feltétlenül jelent szűklátókörűséget.
Ma még több mint 955 millió személy tartja fontosnak, hogy a világ elektromos körforgásában is jelen legyen, és ez a szám még idén elérheti az egymilliárd főt – de ha hihetünk Berényi Konrádnak, a Facebook-láz is alábbhagy lassan. Úgy tűnik, hogy sokan telítődnek a közösségi hálóval, és ez a tendencia valószínűleg erősödni fog. A marketingszakember megfigyelései szerint az interneten 2-3 évente váltják egymást a trendek, és – bár a Facebook 2006 óta teljesen nyilvános – ha figyelembe vesszük, hogy Magyarországon 2009-ben robbant be igazán, lassan tényleg felmerülhet az újdonság iránti igény. A kérdés leginkább az, hogy Zuckerberg, vagy valaki más rukkol elő azzal a bizonyos újjal.
){kind=link}