Európa országainak többségében szélsőjobboldali pártok gyűjtik be a válság protestszavazatait – nem úgy Németországban, ahol ez az ideológia tabunak számít (leszámítva a neonáci NPD-t és társait). A németek mostanság kalózokat szavaznak be sorban a tartományi parlamentekbe. A 2006 szeptemberében alapított Kalózpárt eleinte egy-két százalékos eredményeket ért el a különböző tartományi választásokon, a nagy áttörésre 2011-ben, Berlinben került sor. A szintén külön tartománynak számító német fővárosban a szavazók majdnem kilenc százaléka választotta a pártot, majd ezt követően a Saar-vidéken, Észak-Rajna-Vesztfáliában, illetve Schleswig-Holsteinben is hasonló eredményekkel jutottak be a helyi törvényhozásokba. Jelenleg országosan is 7 százalékon állnak, s a jóslatok szerint a 2013-ban esedékes szövetségi választásokon bejuthatnak a Bundestagba. Mi áll a Kalózpárt áttörése mögött?

A nemzetközi kalózmozgalom eredetileg a svéd Pirate Bay torrentoldal támogatására létrejött Piratbyran (Kalózhivatal) intellektuális környezetéből indult el: a svéd kalózok az Európai Parlamentbe is juttattak azóta képviselőt. A német kalózok sikerének egyik titka, hogy Németországban az utóbbi években komolyan veszik az információs szabadságjogi kérdéseket. Több botrány robbant ki a titkosszolgálati lehallgatások körül; a Chaos Computer Club nevű hackercsapat pedig sikeresen feltörte a német rendőrség kémprogramjának védelmét, és felhívta a figyelmet: a trójai vírus nem csak a bírák és a német alaptörvény által engedélyezett Skype-lehallgatásra volt képes. Képernyőfelvételeket is készített, sőt a számítógépek feletti távoli irányítás átvételére is alkalmas volt.

Az internetes véleménynyilvánítást megzabolázni kívánó ACTA körül kirobbant európai botránysorozat is erre a témára hívta fel a választók figyelmét, akik észrevették: létezik a Kalózpárt, és ami még fontosabb, nem csak az illegális letöltések védelmére koncentrál. A német kalózok ugyanis nem csak a privát szféra védelmére és az átlátható állam felépítésére összpontosítanak: pártjuk az egyetlen jelentős, valódi cyberdemokratikus elveket megvalósító csoportosulás Európában. A LiquidFeedback elnevezésű online rendszeren keresztül az aktivisták szavazhatnak pártjuk álláspontjairól, s nem csak internetes témákban. Az aktivisták delegálhatják is szavazataikat egy-egy megbízhatónak tartott vezetőnek. Ez a háttér megmagyarázhatja a párt mainstream témákban megfogalmazott, korántsem mainstream álláspontjait.

A kalózok politikai diadalmenetét sokan a német zöldek néhány évtizeddel korábbi előretörésével hasonlítják össze. A párhuzamok nem erőltetettek: a zöldeknek is megvolt a fiatal értelmiségiek körében egykor népszerű vesszőparipája, a nukleáris energia elleni fellépés. Vezető politikusaik a mai kalózokhoz hasonlóan elvetették a konvencionális öltözködés diktálta szabályokat. A később szövetségi külügyminiszterként ismertté vált Joschka Fischer sportcipőben vette át 1985-ben Hessen tartomány környezetvédelmi miniszteri posztját, kisebb botrányt okozva a német közéletben. A kalózoknak szintén vannak problémáik a dress code-dal, bár manapság, amikor a tornacsuka elfogadottá vált, kénytelenek például bermuda shortban részt venni bizottsági üléseken a kellő mértékű polgárpukkasztás eléréséhez. Az pedig, hogy a párt berlini képviselői egy-egy vita közben a My Little Pony rajzfilmsorozat legújabb részeit nézik idegeik megnyugtatására, inkább csak megrökönyödést vált ki.

Az anarchikus vezetési elvek és fiatal, lelkes politikusok időnként rossz kombinációt alkotnak, ilyenkor jönnek a botrányok és a negatív sajtóvisszhang. A kezdeti naivitást kezdi felváltani a politika valósága: megindultak a belharcok, megvan az első vesztes is. Christopher Lang, a párt korábbi országos szóvivője szerint ugyanúgy hatalmi harcok és helyezkedés jellemzi a csoportosulást, mint vetélytársait. Lang ezt persze csak azután nyilatkozta, hogy lemondatták pozíciójáról, de a német média lecsapott az esetre. Az alsó-szászországi kalózpárt is botrányos körülmények között választja ki a januári tartományi parlamenti választásokra jelöltjeit. A kalózok egyik legellentmondásosabb választási ígérete is sok vita tárgya: az állampolgári alapon automatikusan járó illetmény bevezetése gazdaságilag teljesen megvalósíthatatlan: ilyet még a legpopulistább politikusok sem ígérnek Európában, csak Szaúd-Arábiában és egyéb olajsejkségekben fordul elő.

A politikai spektrum képviselőinek figyelmét így sem kerülte el az új vetélytárs megjelenése, a parlamenti pártok azonban nem csak támadásokkal reagálnak. Hasonlóan a zöldekhez, a kalózok is számíthatnak arra, hogy a főáram kénytelen nagyobb figyelmet fordítani az általuk emlegetett témákra. Németország elkezdte atomerőműveinek leállítását, bár nincsenek jelenleg kormányon a zöldek. A kalózok is számíthatnak arra, hogy törekvéseik valóban be fognak szivárogni a jogalkotásba és a hétköznapokba, s a következő évtizedekben az állami megfigyelés talán kevésbé fogja beárnyékolni az emberek életét Németországban, mint az ellenőrzést folyamatosan szigorító Egyesült Államokban vagy az Egyesült Királyságban.