Lámára várva
Kedves Naplóm, lepra van. PC nyelven Hansen-betegség. Couleur locale. Azt mondja a buszpályaudvarhoz vezető úton kihelyezett turistacsalogató, angol nyelvű óriásplakát: „Minden érzéketlen bőrfolt lepra lehet”. Alatta gyorsan vigasszal is szolgál, nehogy az illető eltitkolja ezen aprócska kozmetikai problémáját: „A lepra MDT-vel gyógyítható”. Vélhetőleg egy antibiotikum-egyveleg, amely drága, de cserébe tíz év alatt gyógyít. Vigasztaló tudat, hogy a wiki szerint az emberiség 95%-a eleve immunis a lepra bacijára, a balszerencse köztudomásúlag mindig a szomszédot sújtja. Szerencsére nem vagyok norvég: a XIX. században az akkori Svédország norvég területein népbetegségnek számított a bélpoklosság, egy évszázad alatt milliós nagyságrendben betegedtek meg a hajdan dicső vikingek, akik a bőrrák tekintetében is világelsők. Ha már a fejlett Európa: délkeleti barátunk, Románia a Duna deltájában, Tichilisti-ben üzemeltet leprakorházat, néhány tucat beteggel.
A néppel angol nyelvű óriásplakátokon kommunikáló elöljáróság terméséből még néhány hangulatfestő elem: „Helló! Doktor! Tudod? A magzat nemének meghatározása törvényileg tilos Jammu & Kasmír államban. A (törvénysértő) doktorok 5 év börtönbüntetést és 50.000 rúpia (kb. 220.000 forint) büntetést kaphatnak. Ugyancsak börtön jár annak, aki nemiség-meghatározó vizsgálatra késztet egy terhes nőt.” Alles klar, így már érthető, hogy a világ egyik utolsó tantrikus buddhista társadalmában miért fordul elő a mai napig a többférjűség. Gonosz pletykák szerint esetenként a papa is beszáll a fiai házasságába, virágozzék ezer szokás, éljen az emancipáció. A nem kívánt lánygyermekek távol-keleti problémája (hozomány; a fiúgyermek kötelessége a szülőkről való gondoskodás) állítólag oda vezetett a múlt század elején, hogy az angolok a hongkongi parkokban táblákat helyeztek el, a következő felirattal: „Kutyát sétáltatni, valamint lánycsecsemőt a tóba fojtani tilos.”
Hogy a sivatagban, és nem a korlátlan vízfelhasználás hazájában, Magyarországon vagyunk, arra ugyancsak plakát figyelmeztet: „A víz élet! Ne pazarold! A vízpazarlás egyaránt rossz biznisz a társadalom és a környezet számára. Leh-ben a víztartalékok végesek és állandó vízhiányal küszködünk. A vízfelhasználás csökkentése csak rajtad múlik. Dolgozzunk együtt a vízkészleteink megmentése, a bőség és a jó életminőség érdekében.”
Néhány évtizede a középkori viszonyok között éldegélő ladakhiak még tiszta vizű folyók közepette éldegéltek, szemetet egyáltalán nem termelve: még az ürüléküket is komposztálták, hogy szegényes földjeik talaját feljavítsák. De aztán megjelent a haladás, valamint a sztratoszférát mérgekkel telefröcsögő repülőkkel a világ egyik legutolsó környezetbarát, fenntartható civilizációjára kíváncsi turisták. No, most tessék megmosdani a gleccserpatakokban: helyenként pénzbüntetéssel fenyegető táblák figyelmeztetik a balga, vidékről felrándult öreg parasztokat a fertőzésveszélyre. A közös bűntény közepette eltűnik az egyéni felelősség, úgyhogy ezen sorok írója is nemrég hozzájárult az általános összeomláshoz: leöblítette maga után a vécét. Ahogyan Heidegger, a Nobel-díjas svéd matematikus mondotta: minden modern civilizációnak, függetlenül attól, hogy (mezei) kapitalista vagy államkapitalista (szocialista), végső terméke a szemét.
*
Mi, etikus turisták, hogy megnyugtassuk lelkiismeretünket, bringakölcsönzőt üzemeltetünk. Környezetbarát közlekedési mód, izmos lesz a segged. Leh különben is fuldoklik a porban és a szmogban, plusz ott van a háztartások elégetett szemetének füstje (oh, pillepalackok, oh, dioxin). Miután tönkrezúztuk Európát, védjük meg Ladakhot, hozzuk el a helyieknek a fenntartható fejlődés és a környezetbarát, önkorlátozó fogyasztás nemes eszméjét!
Első lépésként még Magyarországon készítettünk nem olcsó molinókat, amelyekkel kreatív módon hozzájárultunk Leh vizuális felvirágoztatásához, majd várakozásteljesen leültünk a Changspa és a Shankar út sarkára, bele a pesti viszonyokkal összehasonlítva is tiszteletreméltó szmogba. 400 rúpia/nappal indítottunk, ez száz pénzzel alatta van a konkurenciának, amely féltékenykedve kémekkel zaklatott bennünket. Elvileg piacrontás, még ha jó szándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: minden bevétel a Kőrösi Csoma Alapítvány javára megy, amely Ladakh történelmi örökségét hivatott restaurálni. Harmadik nap este, vastag porréteggel borítva úgy döntöttünk, hogy legyen inkább 300 rúpia/nap. Jelenlegi mérlegünk: 1,5 bringa kikölcsönözve. Az egyik bringát a konkurencia vitte el hosszú távra, a másikat egy amerikai turista, akit elégé el nem ítélhető módon érzelmi zsarolással vettem rá félnapos bérletre: olyan akarsz lenni, mint a többi amerikai turista, akik tönkreteszik Ladakhot?! Biciklizzél!
Érdeklődők márpedig vannak. Helyi csóróknak egyértelműen drága a napi 1200 forintnyi rúpia, pláné, hogy 2000 rúpia kauciót is kérünk. Gazdagabb ladakhi elvből nem ül a csórók közlekedési eszközére, itt az ifjúság és a helyi menő csávók egyértelműen motorbicikli-pártiak, azzal furikáznak naphosszat fel-alá a városban, időnként kíváncsian vizslatva minket. Gazdag Nagy Fehér És Egyéb Színű Turisták meg a helyi viszonyok miatt húzódoznak: nincs elég levegő és minden út hegymeneti (kb. mint Veszprém, ahol nincs 100 méternyi sík utcaszakasz). Turista itt csak a Khardung La-ról való lecsorgás erejéig bérel bringát (a reklám szerint 5600, de valójában 5300 méteres hágó, ahonnét 37 kilométeres ereszkedő révén lehet visszajutni Leh-be), de a mi nem rossz, de merevvázas bringáink helyett a teleszkópos, lengéscsillapítós, elsővillás kerékpárokat favorizálják, amelyek downhill üzemmódban nyilvánvalóan kényelmesebbek, főként a helyi utak minőségét figyelembe véve. A maradék néhány bringafanatikus meg talán húzódozik a gyanús sarki gerillabolttól, ami néhány bringa és egy óriásmolinó társaságában ácsorgó poros külföldiből áll. Gyanús, hogy egy külföldi hasznos munkát próbál végezni?
Nemrég Leh-be érkezett a dalai láma. Sajnos annyira restelkedem az ilyen jeles eseményeknél jelen levő, gátlástalanul nyomuló turistahordák miatt, hogy inkább eltekintek attól a lehetőségtől, hogy elkészítsem a 19526419-ik nagy felbontású fényképet a tibeti szabadságharc amúgy általam is kedvelt vezetőjéről. Délre majdnem teljesen kiürült a panziónk, mínusz a tulaj papája, akivel zöldborsót szoktunk rágcsálni a világ eseményeinek metakommunikációs megvitatása közben. Viszont tökéletes egyetértésben vagyunk: közös nyelv hiányában veszekedni sem tudunk. A papa a független megfigyelők szerint is annyira szutykos, hogy a hozzátartozói nem merik a városba engedni, úgyhogy mi ketten maradtunk ház- és kertőrzőnek. Utóbbi tevékenységet a sunyin besomfordáló kóbor tehenek és csacsik miatt nem lehet hanyagolni. Ezen minőségemben – a család nagy derültségére – nemrég buzgómócsing módon a hazatérő házitehenet is sikeresen elűztem. Nem ismertem fel, pedig majdnem lakótársak vagyunk, itt lakik az ablak alatt. Nemsokára egyenesben közvetíthetek az elléséről, már a helyi varázsló is ráolvasott a várandós kismamára.
*
Hírek
A szeméttermelés csökkentése érdekében betiltották a műanyag szatyort Ladakhban (hahó, Magyarország!), úgyhogy kedvenc eledelemet, a fingatós zöldborsót is újságpapírba csomagolva kapom.
Illegális marhafeldolgozó lerombolása: Pándzsáb egyik falucskájában, Jogában kijárási tilalmat rendeltek el az illetékesek, miután helybéli lakosok egy csoportja megtámadott egy illegális mészárszéket. Az illetékesek kérik a lakosságot, hogy a feszültség csökkentése érdekében a mészárszék működéséről készült videófelvételeket ne terjesszék, valamint ígéretet tettek, hogy menedéket hoznak létre Pándzsáb állam 85.115 gazdátlan tehene számára. A szentként tisztelt tehenek a mezőgazdaságban tett kár mellett a közúti közlekedésben is veszélyforrást jelentenek. Az eset kapcsán említést tesz az újság, hogy néhány faluval odébb és egy nappal később két teherautónyi tehenet lefoglaltak, valamint egy helyi és egy izraeli állampolgárt letartoztattak. (The Indian Express, Punjab Pulse)
Öngyilkosság: ijesztő méreteket ölt az öngyilkosság aránya az indiai lakosság, főként a magasabban képzettek és a házas nők körében. A legrosszabb statisztikákkal a viszonylag gazdag Andhra Pradesh, Karnataka, Tamil Nadu és Kerala állam rendelkezik, itt az országos átlagnál tízszer nagyobb az esély egy korai távozásra. (The Indian Express)
Letartóztatott rinpocsé és tajvani feketemunkások: letartóztatták a Chauntra kolostor főnökét (Himachal Pradesh állam), Gankar Rimpocsét, valamint nyolc tajvani állampolgárt feketemunka miatt. A turistavízummal rendelkező tajvaniak a kolostor felújításán dolgoztak. A szökésben lévő rinpocsét a mobiltelefonjának bemérése révén Delhi reptere környékén fogták el. (Press Trust of India)
*
Helyi hírek (Bastardo & Co. Press)
A sheji sztúpafelújítás az idei évre befejeződött, a következő évi folytatás az olasz szponzortól függ. A magyar konkvisztádorok elszánt csapata elindult a következő javító-nevelő munkatáborba, az út és a világ végén levő Zanglába, ahol egy környezetbarát szolársulit fog építeni. Az indiai kormány a helyi éghajlatra való tekintet nélkül egyenszabvány, kifűthetetlen iskolákkal szórta meg Indiát, oh, szent bürokrácia, korrupció és hülyeség. A magashegyi sivatagban nem nő fa, jakszarral fűtenek a helyiek is, úgyhogy a hodály suliban télen a hideg miatt (-20 C), nyáron pedig a mezőgazdasági munkák miatt szünetelt az oktatás, amikor a tanárok is a földjeiken lógnak. Miután a Kőrösi Csoma Sándor lakhelyének restaurálásán dolgozó magyar építészek kifejtették a helyi elöljáróságnak a szolár, napmeleggel fűtött iskolák előnyeit, a falu dicséretesen önszerveződni kezdett: segíts magadon és Buddha is megsegít. Összedobták a pénzt és műanyag fóliával körbetekerték a sulit, a hőcsapdával legalább a folyosók tanításra alkalmas hőmérsékletűvé melegednek (legalábbis nem nulla alatt ücsörögnek a gyerkőcök, az itteni komfortérzés kissé eltér a magyarországitól). Így szűkösen bár, de télen is lehet idomítani a nebulókat.
Lelejmolt egy rámenős csövi szamár. Éppen önfeledtem rágcsáltam, amikor meghökkenésemre egy busa fej megbökdösött térdmagasságban. Ki tud ellenállni egy szomorúan néző Fülesnek? Lepényem, sőt a nálam lévő pogácsák bánták kedvenc felnőttkori olvasmányom egyik szereplőjének megtestesülését. Remélem, Micimackó nem ólálkodik a környéken, mert mézem biztosan nincsen.
Belefutottam a főutcán a Leh Jokhang templomból távozó Dalai Lámát váró tömegbe. A buddhista kisebbség és a turista többség önfeledten fotografált, beleértve a helyszín biztosítására kiküldött rendőröket. A láma felbukkanásakor a tömeg nekilódult a kordonnak, hogy minél közelebbről kaphassa lencsevégre Őszentségét, de végül megúsztuk tömegszerencsétlenség nélkül. A Dalai Láma megpillantása, valamint a jól sikerült fotók fölött érzett tömeges eufória az én szőrös szívemet is megérintette, pedig kisszámú barátaim szerint az óvodában egy hófehér lepedőn átslattyogó kutyaszaros gumicsizma volt a jelem. Percekig ácsorogtam az általános boldogsághullám parazitájaként: utoljára 2002-ben, egy dublini kocsmában éreztem hasonlóan kellemes akolmeleget, amikor az írek gólt rúgtak az angoloknak.
Őszentsége látogatásának napján zárva volt minden piabolt (tkp. egy van a fővárosban), valamint csak vegetariánus kajákat szolgáltak fel a helyi éttermekben. Ünnep, Dalai Láma és a collateral damage. Ügyvédünk vásárolt egy tízkilós démonszobrot egy gyanús, sötétben dolgozó helyi kézművestől, egyeneses a tiszta forrásból. Állítása szerint a beszerzett démon (háromszemű, halálfejes dagadt csávó) egy jó rábeszélőtehetséggel rendelkező indiai guru jóvoltából már jó útra tért, most már a tibetiek védelmezésével foglalkozik. Sajnos erről a kínaiak nem hallottak, ráadásul a démon küllemétől egy kortárs rémfilmeken edződött európai óvodás sem illetődne meg. Viszont feltűnése óta kies vendégházunk mennyezetén titokzatos reccsenések hallatszanak, vibrál a világítás, rejtélyesen becsapódnak az ablakok, én meg náthás vagyok, mert érezhetően lehűlt a levegő. Rettegj, Budapest.
