A múlt héten véget ért tavaszi parlamenti szezonról a Ház elnöke, Kövér László a köztévé A lényeg című műsorának nyilatkozott a hétvégén. Érdemes megnézni az erős válaszokban bővelkedő interjút.
Számomra Kövér a hazai politika egyik legellentmondásosabb figurája: néha nagyon egyetértek vele (gondoljunk csak a Schmitt Pál elnöki megbízatásával szembeni, ugyancsak megalapozottnak bizonyult ellenérzéseire), máskor meg a legkevésbé sem (erre jó példa a Nyirő József újratemetésének ügyében rendezett ámokfutása). A mostani interjú során elhangzottak túlnyomó többsége ismét az utóbbi kalapba került nálam.
Kövérből az egész beszélgetés alatt sugárzik az egyszerre magabiztos és sértett fideszesség, ami meghatározó szerepet játszott a párt 2002-es bukásában, és 2014-ben is a Kövér által lesajnált ellenzék fontos fegyvere lehet. „Nekünk tulajdonképpen az IMF pénzére nincsen szükségünk″, „aki Gyurcsány Ferenc terrorkormányzását összeveti azzal, amit mi csináltunk″, „az embereknek köszönhető, hogy nem sikerült a pancserpuccs″ és még sorolhatnánk az arroganciába hajlóan magabiztos, önámítástól, önfelmentéstől sem mentes tételmondatokat.
A mélypont pedig kétségkívül az, amikor az LMP közgépes akciójáról beszél: „Magánterületről birtokháborítást elkövető parlamenti képviselőket a közpénzből finanszírozott rendőrökkel kell eltávolíttatni, ez a botrányok botránya.″ Minden politikusnak és pártnak rosszul áll, ha messzire világító álszentséggel kel a közpénzek védelmére. Akad-e bárki, aki ebben az ügyben úgy gondolja, hogy az LMP hagyományos önláncolása jelenti a valódi veszélyt a közpénzekre? És a házelnök még folytatja: „szeretnék végre megveretni magukat, hogy demonstrálhassák azt, hogy diktatúra tombol Magyarországon. Én erre meg azt mondom, hogy tisztelt LMP-s és részben jobbikos képviselőtársaim, a párt költségvetéséből fizessenek meg egy magán őrző-védő céget, veressék meg jól magukat, ne a közpénzzel szórakozzanak!” Ez a bicskanyitogató és elfogadhatatlan érvelés Kuncze Gábor Révész Mártíriusz bonmot-jával vetekszik ízléstelenségében (Obersovszky kordonbontós ellenvetésével nem is tud érdemben mit kezdeni Kövér, csak mellébeszél).
„Illendő dolog-e rágalmazni egy céget vagy a cégnek a vezetőjét?″ – teszi fel a kérdést Kövér, a Fidesz kormányzati vagy akár ellenzéki tevékenysége alapján azonban nehezen érthető, miért fájnak neki ennyire egy feltűnően sikeres magáncéget ért politikai sérelmek. Ha az előző ciklusok fideszes strabagozásának emléke esetleg meg is fakult volna már emlékezetében az elmúlt két év alatt (az altusozásról nem is beszélve), a párt szóvivőjének eheti, Strabag Olajfa Koalíciót emlegető frappáns visszavágását csak elhelyezhette volna magában az illendőségi- rágalmazási tengelyen. Félreértés ne essék: nem azzal van a baj, hogy a Fidesz strabagozott (az a dolga), hanem azzal, hogy felháborodik azon, ha az ellenzék közgépezik (az a dolga).