„22 éves, dögös, egyetemista lány vagyok. Látogass meg, ha kedves, ápolt, gáláns úriember vagy. Amit kínálok: erotikus masszázs, egy kis meglepetéssel. Kérlek, hívj!” Amatőr lány. „Fiatal, filigrán, játékos kedvű tinilány, hasonló kedélyű Urak jelentkezését várja...:) Igazán fejleszteni vágyom francia tudásomat... és kimondottan szeretettel várom olyan fiúk jelentkezését, akik a popsi szex terén gyakorolnának velem:)) pusykák: Leila :)” „Sziasztok! Maya vagyok :)Igazi nagy dumás csajszi, de mindig vidám vagyok és kedves!:)) 21 éves vagyok, vékony és természetes nagy cickókkal rendelkezem:)) Nagyon szeretek kényeztetni de én is szeretem ha viszonozzák!:) Bírom a »kiképzést« legyen szó hosszú forró szeretkezésről, vagy kicsit vadabb szexről! Ha Te is ilyen pasi vagy, akkor gyere el hozzám és »adj neki«!:)) Addig is sok puszit küldök neked édes!:) Üdv:Maya”

  Huszonéves egyetemista lányok százai hirdetik magukat erotikus fotók kíséretében, hasonló szövegekkel a szexiparra specializálódott társkereső rosszlanyok.hu portálon, és az olyan mezei hirdetőoldalakon, mint az expressz.hu. Valóban vadító szexéhes démonok várják remegve a férfiak hívását, hogy megkaphassák végre azt a bizonyos kiképzést? Valóban nimfó kiscicák üldögélnek bébidollban és falatnyi tangában egy belvárosi lakás közepén, és álmodoznak egy jó fenekelésről? Két vagány fiatal újságíró hölgy, Nagy Szilvia, a Velvet.hu szerkesztője és Szabó Anna Eszter, a Színház- és Filmművészeti Egyetem TV-szakának frissen végzett hallgatója Egyetemista lány támogatót keres című könyve elmeséli, hogy a valóságban milyenek azok a lányok, akik forró éjszakákat és extra szolgáltatást kínálnak az interneten sok pénzért.

  „Az egészben az a megdöbbentő: a fene sem gondolná ezekről a lányokról, hogy prostituáltak, mert általában kislányosan visszafogottak. Sokan azt gondolják róluk, hogy primitívek, közben nagyon is értelmesek, és teljesen átlagosak” – mondja Anna. „Az az érdekes benne, hogy ezek a lányok nem nyújtanak semmivel sem többet a férfiaknak, mint amit egy normális párkapcsolatban a barátnőjüktől megkaphatnak” – teszi hozzá Szilvia. Az ötlet Anna egyik szemináriumi feladatából nőtte ki magát könyvvé. „Tavaly tavasszal elkezdtem dolgozni a cikken, ami erről a témáról szólt, mert a környezetemben pár lányról kiderült, hogy a legősibb mesterséget űzik. Nem tudtam fölfogni, hogy lehet ez, hiszen ugyanolyan lányok, mint mi.” A téma Anna osztályfőnöke, Bárdos András érdeklődését is fölkeltette, aki fölajánlotta neki, ha könyvet ír az egyetemista prostituáltakról, a kiadója nagy örömmel megjelenteti. Anna elvállalta a fölkérést, és hamarosan csatlakozott hozzá szerzőtársnak Nagy Szilvia is.

  A könyv megírását kutatómunka előzte meg: a szerzők rengeteg témába vágó cikket, fórumot, kommentet olvastak végig, prostituált egyetemista lányok blogjait tanulmányozták, rengeteg erotikus hirdetést böngésztek át, majd ezeken keresztül próbálták fölvenni a kapcsolatot a lányokkal. „Szerintem több száz e-mailt kiküldtünk, de nagyon elenyésző volt azoknak a száma, akik válaszoltak, és hajlandóak voltak személyesen is találkozni velünk. Eléggé védik az inkognitójukat. Volt olyan, aki csak pénzért lett volna hajlandó nyilatkozni, de volt olyan is, aki megadta más lányok számát, miután elkészítettük vele az interjút. Néha megtorpantak bizonyos kérdéseknél, például az anális szexről nem szeretnek beszélni, mert azt csinálni sem szeretik” – mondják a könyv szerzői.

  Anna és Szilvia a terepmunka után fölosztotta egymás között a karaktereket. Idén áprilisban megjelent az erősen 18 pluszos kötet, ami négy, támogatót kereső egyetemista lány történetét meséli el. A XXI. század Kiadó által dokumentumregényként definiált könyv távolról sem száraz szociográfia, ami befogadhatatlan adatmennyiséggel taglózza le az olvasót, és magasröptű társadalomelméleti tirádákat sem vonultat föl. Az Egyetemista lány támogatót keres című opusz a téma súlyosságával ellentétben négy könnyed, olvasmányos stílusban megírt, de a zsurnalizmus elemeit nem mellőző izgalmas elbeszélést tartalmaz, amelyek fikciós kisregényként is olvashatók. „Nagyon sokat beszélgettünk a kiadóval arról, hogy ezt a témát hogyan lehetne fogyasztható formában földolgozni. Meg lehetett volna írni ezt a könyvet nagyon szikáran és adatalapúan is, de nyilván egy kiadó eladható könyveket akar kiadni. Ez volt a cél, és nekünk ehhez kellett alkalmazkodni. Így végül érdekesebb is lett a könyv, hogy nem egy klasszikus értelemben vett dokumentumregény lett belőle. Fiktív elemek kizárólag azokban a sztorikban vannak, amik a lányok magánéletére vonatkoznak, de azokban is nagyon kevés. Pár átkötő elem sem pontos. Elég sok lánnyal beszélgettünk,akiket valamilyen módon csoportosítani kellett: végül négy karakter került a könyvbe, akiket több lányból gyúrtunk össze. Ennek voltak olyan prózai okai is, hogy egyrészt védeni kellett a lányok inkognitóját, másrészt ha az összes lány történetét megírtuk volna, nagyon sok lett volna az ismétlődés és az átfedés” ­– árulják el a szerzők.

  A négy történetben így is rengeteg a visszatérő elem, Lili, Zsófi, Frida és Heni története szépen rímel egymásra. A legszembetűnőbb hasonlóság, hogy ezek a lányok mind kettős életet élnek: űzött mesterségük miatt kénytelenek állandóan titkolózni a családjuk, a barátaik és az évfolyamtársaik előtt. „Néha az is előfordult, hogy megleste magát a hatalmas tükörben. Izgatta, hogy szexi ruhában épp egy férfin uralkodik. Kicsit mintha magának is szerepelne ilyenkor. Úgy állt a melóhoz, mintha ilyenkor lehetősége nyílna arra, hogy az a hiperszexi nő legyen, aki a hétköznapi életben sosem lehetne.” Ahogy telik az idő, egyre mélyebbre süllyednek a saját hazugságspiráljukba, és egyszer csak azon kapják magukat, hogy már fogalmuk sincs arról, hogy kinek mit, mikor, hol és hogyan hazudtak. Talán átverik saját magukat is. „Hát, addig még oké, hogy szexinek érezhettem magam, és fontosnak, kicsit úgy éreztem, jobbá teszem az életét néhány embernek, és hogy ártalmatlan munkával jó sok pénzt kereshetek. De valahogy mégis szar az életem” – fakad ki Zsófi a könyv egyik jelenetében, aki azért vágott bele az üzletbe, mert a felnőttkor küszöbén állva mindenképpen szeretne függetlenedni tönkrement, idősödő, betegeskedő szüleitől, és úgy érzi, csak ezen az áron valósíthatja meg álmait.

  Következetesen ismétlődik a négy történetben a szülőkkel való problematikus viszony, ami a hazugságoktól még súlyosabbá válik. „Zsófi amúgy sem kötődött soha senkihez. Nehezen került közel érzelmileg az emberekhez. Otthon sem voltak nagy beszélgetések, érzelmi sivárságban élték az életüket. Sokat gondolkozott rajta, hogy vajon akkor is szexelne-e pénzért, ha többet jelentenének számára az érzelmek.” Zsófi szülei nem csinálnak nagy ügyet abból, hogy prostituált lett a lányukból, sőt, még örülnek is neki, hogy Zsófi fizetéséből a konyhát végre föl tudják újítani. Lili – aki gyakorlatilag szűzen lett prostituált – sincs könnyebb helyzetben, mert az apja munkanélküli, aki ráadásul alkoholista lett, amióta nem kap munkát, az anyja pedig nyugtatókon él. Fridát sem igazán keresik a szülei azután, hogy elköltözik otthonról. „Sosem voltak túl szoros viszonyban egymással. Frida tudta, a közöny is egy védőeszköz a szüleinek, hogy ne kelljen szembesülniük azzal, mennyire nyomasztó, sehova sem tartó életük van. Biztos volt benne, hogy azért is lett prosti, mert nem akart úgy élni, mint a szülei.” Heni szülei sem támogatják a lányukat érettségi után, és a családban az érzelmi sivárság olyannyira eluralkodott, hogy a szülőket tökéletesen hidegen hagyja, hogy lányuk férjhez megy. Heni sok elkeseredett próbálkozás, megalázó kulimunka és borzalmas, bezsuppolt kollégiumi évek után hozza meg a radikális döntést, miután elszakad az utolsó nadrágja is, és nincs miből újat venni.

  A pénz kárpótol mindenért? Többnyire igen, mert csak azok a lányok vágnak bele a bizniszbe, akik beleszeretnek a pénzbe, és imádják azt a tudatot, hogy a pénz segítségével szabadok és függetlenek lehetnek. „Sok szexuális tapasztalat és erős gyomor kell hozzá, plusz nem árt, ha anyagias vagy, és alacsony az önbecsülésed” – vonja le a konklúziót a könyvben Zsófi. Lili pedig azzal érvel a prostitúció mellett, hogy ha Magyarországon rendes fizetések lennének, mással keresné a kenyerét, de nincsenek, ezért nincs más választása. Fridában minden kétséget és erkölcsi dilemmát elnyom a kaland- és a pénzvágy. A szex és a szerelem sem volt soha nagy attrakció számára, de a pénz annál jobban foglalkoztatta: mindig is arra vágyott, hogy egyszer annyi pénze legyen, hogy ne kelljen nézegetnie az árcédulákat. Fridának ugyanis egy szép napon elege lesz abból, hogy nem tud szórakozni a barátaival, mert egész egyszerűen nincs elég zsebpénze mozira, koncertre, pizzára és menő cuccokra. A prostitúció révén egy idő után sokkal több pénze lesz, mint a barátainak, de az üzlet és a tanulás mellett már nem fér bele az idejébe a bulizás, ráadásul el kell titkolnia a barátai elől, honnan származik a hirtelen jött, tetemes mennyiségű zsebpénz. Ezekben a lányokban az is közös, hogy nincsenek barátaik, legfeljebb a kollégáikkal tartják a kapcsolatot, de csak a sorsközösség miatti szolidaritásból. Egyedül Heni férje tudja, hogy mivel foglalkozik, de az asszony hivatása miatt a kapcsolatuk távolról sem feszültségmentes. Az ilyen életforma mellett képtelenség fönntartani egy egészséges és kiegyensúlyozott párkapcsolatot. Magányos, de  vagyonos lányok egy elidegenedett világban hazudnak kedvességet gátlásos informatikusoknak, a feleségüktől elhidegült vállalkozóknak és frusztrált családapáknak, akik ugyanúgy félnek a lebukástól, mint pénzen váltott szeretőik.

  Hiába olvassuk ki a könyvből, hogy Lili, Zsófi, Frida, Heni nagyon karakán döntést hoztak azzal, amikor elhatározták, hogy diákhitel helyett inkább pénzért fognak szexuális szolgáltatást nyújtani. A történet sokkal bonyolultabb ennél, mert az Egyetemista lány támogatót keres című könyv valójában a jelenkori magyar társadalomról ad kegyetlen kórképet: fölvonultatja a magyar közállapotok összes betegségét a munkalehetőségek csökkenésétől kezdve az alacsony fizetéseken és a felsőoktatási problémákon át az emberi önzőségig és elidegenedett részvéttelenségig. „Sokan azt gondolják, hogy ez egy nagyon sötét dolog. Pedig számos, erkölcsileg és mindenféle szempontból elfogadott és legális foglalkozás sokkal rosszabb ennél: elég, ha csak a politikát nézzük. Nagyon nem szeretem, amikor azon sajnálkozik valaki, hogy szegény lányaink ezzel foglalkoznak, miközben megveszi a könyvet, megnézi a pornófilmet. A téma mindenkit érdekel, mégis borzasztó álszent módon állnak hozzá, miközben ez a legősibb mesterség” – számolnak be a szerzők a könyvükkel kapcsolatos tapasztalataikról.

  Az egyetemista lány támogatót keres című, tabudöntögető könyv nem tör pálcát a lányok feje fölött, inkább fölajánlja a lehetőséget az olvasónak, hogy eldöntse, mindez fölháborító, kiábrándító, lesújtó, izgalmas, esetleg vonzó. Az egészen biztos, hogy nem marad hatás nélkül, és közvetve vagy közvetlenül meg fogjuk találni a könyvben azt a kapcsolódási pontot, ahol úgy érezzük, ennek a történetnek mi is részesei és szereplői vagyunk.