Partnerünk, a MúzeumCafé magazin 2012/2. számából. Fotók: Dezső Tamás.

  Már nem igazán Budapesten, még nem teljesen vidéken, Nagytétény városmagja és a Duna melletti 6-os út, valamint a vasút közé szorítva, ódon kertfalai mögött bújik meg egy különös történetű épület, a Száraz–Rudnyánszky-kastély. A hányatott sorsú egykori főúri lakhely jelenleg téli félálomban szendereg, több értelemben is. Télvíz idején csak péntektől vasárnapig látogatható a kiváló bútortörténeti gyűjtemény, de a kastély maga is sokkal több lehetőséget tartogat magában, mint amit a jelenlegi szűkös keretek között ki tudnak belőle hozni. Ennek maguk a fenntartók is tudatában vannak. A világháború utáni évektől kezdve az Iparművészeti Múzeum a kastély nagy részének kezelője, a bútorkiállítás egy évtizedes szünet után, 2000-ben nyílt meg újra.

  Bár európai színvonalú a Nagytétényben kiállított kollekció, de annak szinte teljes változatlanságát az elmúlt tíz évben – az épület adta korlátozott lehetőségek miatt – nem törték meg komolyabb időszakos kiállítások. Az immár a teljes épületet kezelő Iparművészeti Múzeum most az üresen álló szárny felújításával akar új tereket létrehozni – ez egyébként megkerülhetetlen feladat a múzeum Üllői úti épületének restaurálása miatt is. A most csekély létszámú munkatárssal működő hatalmas kastélyépületet új szolgáltatásokkal, műhelyekkel akarják a fenntartók és az intézmény barátai élőbbé tenni. A kastély környéke a rehabilitációra szoruló XXII. kerületi városmaggal egyetemben ténylegesen megújul a közeljövőben, most már az a cél, hogy az immár előkészítés alatt álló kastély-rekonstrukcióra is megtalálják a felhasználható forrásokat.

  A nagytétényi kastély és annak előzményei csaknem két évezredes múltra tekinthetnek vissza: azóta szinte folyamatosan laktak itt a kutatások szerint. „Ez egy olyan Grassalkovich-típusú kastély, ami előzményekkel rendelkezik, nem a puszta közepén húzták fel” – kezd a történetbe Siklós Péter, az Iparművészeti Múzeum általános főigazgató-helyettese. A kastély helyén már a római időkben is állt egy villa az akkori Campona katonai települése mellett – és mintha azóta is birkózna itt a civilizáció a pusztulással, a kényszerítő körülményekkel. Campona a Duna partján húzódó limes egyik legveszélyeztetettebb pontja volt, a nyomok szerint itt történtek leggyakrabban betörések, gyújtogatások. Geszti Eszter régészeti kutatásai nyomán római kori oszlopfő, edények, őrlőkövek, mindennapi használati tárgyak kerültek elő, s a kastély pinceszintjén is ebből a korból származó falakra, kövezett járószintekre bukkantak. A honfoglalás után szívesen használták fel a római romokat az újabb építkezésekhez – így tettek az errefelé letelepedő, az Árpádokkal rokon Tétény nemzetség tagjai is. Ők húzták fel kétszintes, gótikus várkastélyukat a mai épület helyén a 13. században. A Tétény család birtokrészeit később Hédervári Lőrinc nádor, a budai vár kapitánya kapta.

  A család birtoka Geszti Eszter kutatásai szerint már 1309-től kimutatható. A Héderváriak Tétényt is felvirágoztatják, 1461-től már önálló piaci körzettel rendelkező mezővárosként tartják számon a Budától délre fekvő csomópontot. Amikor 1521-ben török támadás éri a Délvidéket, Hédervári Ferenc nándorfehérvári bán anyagi nehézségei miatt előbb elzálogosítja Tétényt, majd Nándorfehérvár elvesztése miatt kegyvesztett lesz, és megfosztják birtokaitól. A tétényi udvarházat a hódoltság idején magas rangú török tisztek lakták, és még az 1686-os felszabadulás után is tekintélyes romjai maradtak. A birtokot ezután a harcokban vitézkedő Buchingen Ferenc kapitány kapta meg, de mivel nem akart itt letelepedni, annak tulajdonjoga végül báró Száraz György királyi személynökhöz került, aki 1716-ban kezdte meg a gazdálkodást Tétényben. A barokk kastélyt is a középkori épületek körvonalai mentén kezdte felépíteni.

  Minden adott volt ahhoz, hogy egy hagyományos nemesi dinasztia vesse meg itt a lábát, felvirágoztatva a Budától délre eső, remek fekvésű birtokot, az élet azonban közbeszólt: Száraz György 1733-ban meghalt, elsőszülött fia testi hibája miatt kolostorba vonult, a kastélyt így legidősebb lánya, Júlia és annak férje, Rudnyánszky József örökölte. A kastélyban maradt viszont a vejével haragban lévő özvegy és annak második fia, a kamaszkorától ön- és közveszélyes őrültté váló Tamás, aki fenyegetést jelentett a nem kevesebb, mint tizenhat Rudnyánszky gyermek számára. A kitartó háziúr azonban ilyen körülmények közt is felépíttette a ma is látható barokk kastélyt és annak díszkertjét, amely lépcsőzetesen lejtett a Duna partján haladó hajóvontató útig. Hiába azonban a megvalósított idill, a család súlyos anyagi gondba került, még a parasztjaik is fellázadtak ellenük. A szélütést kapott családfő és felesége ellen pert indítottak a fiaik, hogy megszerezzék a birtokot. A 19. század elején oldalági rokonok osztják fel a vagyont és az épületet magát, közülük Szentgyörgyi Horváth Zsigmond testőr, udvari tanácsos, királyi asztalnok és állítólagos szabadkőműves a legfontosabb szereplő: ő bontatta le a feleslegesnek ítélt kápolnát, viszont – egyes utalások szerint – szabadkőműves termet rendeztetett be.

  A kastélyban született unokája, Hugonnai Vilma, az első magyar orvosnő és az egyik első nőjogi aktivista. Az ő idejére azonban a Hugonnai család is eladósodott, és a kastély végül kölcsönzőjükre, Lőwy Mórra, a nagytétényi sertéshizlalda főrészvényesére szállt. Az ő fia, Lőwy Ernő az első világháború viszontagságai miatt elvesztette vagyonát, és ideggyógyintézetbe került. A kastély 1904-ben részben kiégett, eredeti berendezéséből semmi sem maradt meg. A kastélyt átvevő Lőwy rokonságból többen a nyilasuralom áldozatai lettek. Végül a második világháború után Dáni Géza művészettörténész és résztulajdonos javaslatára lett múzeum a világháborúban súlyos károkat szenvedett épület nagyobbik részéből. A kisebbik épületszárnyban a 19. század végétől egészen a legutóbbi évekig árvaház, gyermekotthon működött.

*

  Kétszáz év magyar sorsa sűrűsödött már a kastély sokat megélt falai közé, amikor a negyvenes évek végén az Iparművészeti Múzeum berendezte a ma is látható bútortörténeti kiállítás elődjét a termekben. Elindultak a régészeti feltárások és a műemléki felújítások is, de több évtizednyi használat után, a nyolcvanas évek végén az épület romló állapota miatt be kellett zárni a múzeumot. A felújítási munkálatok végül 1997-ben indultak el. „Az újranyitás előtt széles körű felújítások történtek, megújultak a vizesblokkok, a gépészet, a külső homlokzat” – mondja Fodor Andrea osztályvezető, aki múzeumi közművelődési munkatársként 2011 júniusa óta vezeti a kastélyt. Végül 2000-ben megnyílt a mai kiállítás, Bútorművészet a gótikától a biedermeierig címmel, amit azóta csak kisebb átrendezések érintettek. A kiállítást Batári Ferenc és Vadászi Erzsébet rendezte.

  „Az Iparművészeti Múzeum bútorgyűjteménye nemzetközi szinten is kiemelkedő” – állítja Siklós Péter. A mintegy négyezer darabos kollekció bútorokat, hangszereket, kisplasztikákat, mézeskalácsformákat, játékokat is tartalmaz. Ennek a történelmi gyűjteménynek a legjelentősebb darabjait állították ki a kastélyban. „Nem akarunk eljátszani egy autentikus barokk kastélyt, nem akarunk sohasem létezett vagy nem hiteles enteriőröket berendezni – hangsúlyozza a kiállítás szokásostól eltérő filozófiáját a főigazgató-helyettes, és hozzáteszi: – az IMM a művészi ipar, iparművészet, design, ezen belül a bútortörténet mintadarabjait gyűjti, amelyek együtt alkotnak párhuzamosan nemzetközi és magyar anyagot felvonultató, jelentős gyűjteményt, amely méltán vethető össze a londoni Victoria & Albert Múzeuméval – amelynek mintájára létrehozták – és más nemzetközi művészeti és designmúzeumokéval is.”

  A kiállított kollekció háromszáz darabot számlál huszonhét teremben, a kastély két szintjén. Térben és időben bejárhatjuk itt az európai kultúrtörténet egyik fontos ágának fejlődését 1440-től 1850-ig. A kiállítás a földszinti, középkori részleteket is tartalmazó termekben indul, amelyekben megszemlélhetjük az ácsmesterségből kibontakozó bútorkészítés középkori példáit. Az egyetlen magyarországi gótikus karosszéktől egy perugiai, vésett griffmadaras eljegyzési ládikón át a gótikus katedrálisok részletére emlékeztető bútor-oromdíszig terjed a középkori gyűjtemény. A reneszánsz korszakból dúsan faragott itáliai hátasszéket; velencei csigadíszítésű tükröt és számos korabeli magyarországi emléket is szemügyre vehetünk. Ezekből is látszik, hogy dél- és nyugat-európai kulturális kötődéseink még a török háborúk évszázadai alatt sem szakadtak meg: olasz mesterek munkái kerültek elő a Felvidékről, Erdélyből is.

  Egy 1600-as évek elejéről származó erdélyi kelengyeládán festett római történelmi figurák szerepelnek, egy felvidéki kétajtós szekrényen németalföldi stílust tükröző lombfűrészes díszítést lehet megfigyelni. Sokszínű az egykorú európai kitekintés is: délnémet, francia, spanyol, holland reneszánsz bútorok sorakoznak termeken át. Az emeleten már a barokk stílus bemutatása következik, egy 1714-ből származó, parádés augsburgi díszbútor uralja a termet: az ón vonalberakásos, faintarziás, indákkal díszített, hullámzó írószekrény egymaga is képviseli a barokk minden jellegzetességét. Itt található a kastély kissé szűkös díszterme is, amely kisebb időszakos kiállításoknak és alkalmi programoknak ad helyet. A késő barokk korszak nagyméretű emléke a trencséni jezsuita rendház refektóriumi berendezése. A kiállítás ezután sorra bemutatja a hazai és nemzetközi rokokót, a Robert Adam fémjelezte, letisztult és könnyed angol neoklasszikus stílű bútorokat és azok magyarországi „leszármazottait”, majd a francia gyökerű empire időszakát. A 18. századi magyarországi városiasodás korának bútorait nézve megfigyelhetjük, ahogy a kastélyok hatalmas bútorainak helyét átveszik a polgárházakba szánt, kisebb méretű, praktikusabb, egyszerűbb vonalú berendezési tárgyak. A kiállítás az 1830–40-es évek biedermeier ízlésű bútoraival zárul. „A 19. század második felében – nem mindenütt és nem egyszerre – lezárult a bútorművészet kézműves korszaka, és elérkezett a gépek, az üzemi bútorgyártás ideje” – hívja fel a figyelmet a kiállítás kulisszatitkaira Fodor Andrea.

  A nagytétényi kiállítást rendező Batári Ferenc több évtizedig dolgozott az Iparművészeti Múzeumban: sokáig a bútorosztály vezetője volt, és érdemei elismeréseképpen a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjét is megkapta 2002-ben. Visszaemlékezésében beszámol arról, osztályvezetői működése alatt a bútorgyűjtemény megközelítőleg másfél ezer tárggyal gyarapodott, és munkája során természetszerűleg a gyűjtemény raktározása okozta a legtöbb problémát. Ez ugyanaz a gond, mint ami az Iparművészeti Múzeum és annak nagytétényi intézménye előtt jelenleg is tornyosul. „Az IMM-nek nagy bútorgyűjteménye van, amelynek jelentős része raktárakban van a Lechner-épületben. Jó lehetőség nyílna egy nagytétényi bővítéssel, hogy plusz ezer négyzetméteren ennek jó részét bemutassuk a közönségnek. Az új kiállítás megtervezése és a tárgyak felkészítése elkezdődött” – mondja Siklós Péter.

*

  De hogy is áll jelenleg az IMM az anyagiak terén? Az Iparművészeti Múzeum bevételei egyrészt az állami támogatásból származnak, ami jelentősen csökkent az utóbbi években (2012-ben 380 millió forintot tesz ki); másrészt pedig az egyéb bevételekből, pályázatokból, belépőjegyekből áll össze, amelyeknek ahhoz, hogy az intézmény zavartalanul működhessen, nagyjából az állami támogatás összegét kellene kitenniük – foglalja össze Siklós Péter, de szerinte a jelenlegi bevételek a szükségesnek mintegy a felét hozzák csak be.

  A nagytétényi kastélyra fordított kiadások nem különülnek el az Iparművészeti Múzeum költségvetésében. „A kastélymúzeum az Iparművészeti elválaszthatatlan része, nem merült fel más posszibilis elképzelés. Nemcsak az IMM, hanem egész Magyarország egy fontos gyűjteményét helyeztük el itt” – mondja Siklós Péter. A 2011 végéig érvényes SZMSZ szerint 159 közalkalmazott munkavállalója van az IMM-nek, ez 2012 folyamán 127-re csökken.

  A nagytétényi intézmény vezetője 2000 és 2010 között Király Elvira igazgató volt – a jelenlegi arculat kialakítása is az ő nevéhez fűződik. Munkáját akkor még három szakalkalmazott segítette. Nagytétényben jelenleg Fodor Andrea dolgozik osztályvezetőként, mellette egy részmunkaidős múzeumpedagógus és egy munkaideje egy részét itt töltő szakalkalmazott van helyben. Rajtuk kívül pénztáros, gondnok és egy kisegítő, teremőrök és fegyveres biztonsági őrök dolgoznak a kastélyban. Az intézmény hivatalosan muzeális kiállítóhelynek minősül, de a köztudatban továbbra is múzeumként él. A bútorkiállítás az IMM Bútorgyűjteménye alá tartozik: a két muzeológusból és két restaurátorból álló bútorosztály foglalkozik a gyűjtemény rendezésével, az állandó kiállítással kapcsolatban felmerülő feladatokkal, a rendszeres ellenőrzéssel, restaurálással. „Nagytétény esetében nem a keretszám alakulása, hanem az épülettel és a kiállítással kapcsolatos tervek a fontosak” – hangsúlyozza a főigazgató-helyettes.
A csekély létszámú helyben dolgozó munkatárssal működő, pedig kifejezetten jelentős gyűjteményben rejlő lehetőségek megsokszorozódnának, ha a kastély körüli és a kastélyra vonatkozó fejlesztések megvalósulnának. Ezekről Németh Zoltán, a XXII. kerület országgyűlési képviselője, történész beszélt a MúzeumCafénak.

  A kerületben élő lokálpatrióta 1990 óta dolgozik önkormányzati képviselőként, 2006 és 2010 között alpolgármester is volt, így részletesen ismeri a környék adottságait, meglévő és eddig ki nem használt lehetőségeit. „Csaknem másfél éve folyik a kastélyfejlesztés előkészítése, zajlik az engedélyeztetés” – mondja. A képviselő közvetít az Iparművészeti Múzeum, a kulturális tárca, a helyi és az országos közélet szférái között, igyekszik forrásokat szerezni a terv megvalósításához, ami fontos lenne a kerület számára is. „Több elképzelés is született már a fejlesztés ügyében, köztük igen nagy ívűek is. Az engedélyezett terv viszont nem rugaszkodik el a valóságtól, reális, megvalósítható elképzelés” – hangsúlyozza Németh Zoltán.

  Miről is szól ez a projekt? Az Iparművészeti Múzeum fejlesztése és rekonstrukciója címet viselő, 2011. márciusi keltezésű koncepció szerint Nagytétényt mint bútortörténeti központot fejlesztenék tovább. A korábban gyermekotthonként működő, most üresen álló, nagyon leromlott állapotú épületszárnyat felújítva újabb kiállítóterek jönnének létre, a meglévő bútortörténeti kiállítást kiegészítenék a 20. század közepéig. Restaurátor-központot, bútormásolat-készítő műhelyt is létrehoznának. Hogy ez utóbbira miért is lenne szükség? „Jelentős a kereslet a bútormásolatokra, a kastélyszállók vagy a magángyűjtők szívesen vásárolnának teljes garnitúrákat. Ez munkahelyeket teremt, és bevételt hoz, így elindulhat a múzeum az önfenntartás irányába. További látogatók idecsábításával vonzóbbá, élőbbé kell tenni a múzeumot” – beszél a tervekről Németh Zoltán. „A várt fejlesztés után körbejárható és akadálymentesített lesz az épület” – teszi hozzá Fodor Andrea, aki nagyon fontosnak tartja, hogy így létrejöhet egy időszaki kiállításoknak is helyet adó tér. A kihasználatlan szárny felújításával részben tehermentesítenék az Üllői úti IMM Lechner-féle főépületét. A nagytétényi tervekhez jelenleg keresik a forrásokat. Németh Zoltán szerint magának a kastélynak a fejlesztési költségei mintegy 600 millió forintot tennének ki. Ekkora léptékű állami támogatást jelenleg nem tartanak elképzelhetőnek, de ha uniós forráshoz jutnának, akkor azt remélik, az állam be tudna segíteni az önrészbe. Most tervezik a megvalósíthatósági tanulmány megírását, ami 2012 folyamán elkészülhet, és 2013-tól a pályázatra koncentrálhatnak. „A nagytétényi kastély a XXII. kerület ékköve és szimbóluma a bor mellett. Minél nagyobb attrakcióvá kell varázsolni, hogy mindinkább érdemes legyen ide kijönni” – beszél terveiről Németh Zoltán.

  A kastély környékének felújítása, újraélesztése is folyamatban van – a kerületben már ténylegesen megvalósuló fejlesztések is zajlanak. „Budafok-Tétény szlogenje: Kisváros a nagyvárosban” – mondja Németh Zoltán, aki beszámol arról: elnyertek egy uniós pályázatot a kerület belvárosának rehabilitációjára, 860 millió forintot az EU, 230 milliót a kerület áll majd belőle. Megújul a kastély melletti tér, kultúrház lesz az évtizedek óta bezárt Tétény moziból, bővítik és felújítják a Szelmann-házat. Az üresen álló nagytétényi zsinagógában könyvtárat rendeznek majd be. „2013 első felére így megszépülhet a múzeum környezete” – számol be a tervekről Németh Zoltán. A kastély Duna felőli szomszédságában 35 hektáros terület vár az újraéledésre, amit a hatvanas–hetvenes években hulladéklerakónak használtak, és hatméteres réteget képez rajta a szemét. A kerület egy befektetőnek eladta a térséget, amelyen a tervek szerint kikötő, lakóépületek, közösségi létesítmények és parkok jöhetnek majd létre – csak a válság egyelőre nehezíti a 40-50 milliárd forintos projekt beindulását. A terület megtisztításának folyamata viszont megkezdődött. Így lassan a kastély teljes környezete megújul. „Az ambíció és a fantázia megvan. Most a megvalósulásért küzdünk” – mondja Németh Zoltán.

*

  Miközben Fodor Andreával bejárjuk a kastélyt, az időszakos programokról beszélgetünk.
„A kiállítás nagy időtávot fog át, programjaink kidolgozásakor fontosnak tartjuk a művelődéstörténet bemutatását a mai viszonyokkal való életszerű párhuzamokkal.” 2008-tól múzeumpedagógiai foglalkozások is elindultak (korábban csak foglalkoztató feladatlapok megvásárlására volt lehetőség különböző korosztályok számára). 2008-ban a Reneszánsz Év pályázati lehetőségei segítették a múzeumpedagógia elindulását a kastélyban, 2009–2010 során pedig a TÁMOP múzeumpedagógiai pályázatán jártak sikerrel. Kialakítottak és felszereltek egy múzeumpedagógiai kabinetet, beszerezték a foglalkozások során nélkülözhetetlen eszközöket. „Jelenleg minden gyermekkorosztálynak – az óvodától (Fúr, farag és mégsem ács) a középiskoláig (Nem mind arany, ami fénylik! – Főúri életmód Magyarországon Mária Terézia idején) – tudunk múzeumpedagógiai programot kínálni.” A foglalkozásokat a honlapon hirdetik, és iskoláknak, óvodáknak is eljuttatják az információkat.

  A kastély hagyományos programjai közé tartozik a tavaszi Korok – virágok, virágkötészet a gótikától a biedermeierig kiállítás- és rendezvénysorozat, amikor virágdíszbe borulnak a termek a neves virágkötők munkája nyomán; az őszi Ókori víg napok a Kentaur kertjében program, mikor is a kastély kertjében található Szerelmes Kentaur-szobor körül tartanak római napokat; és a decemberi Karácsony a kastélyban programsorozat, amelynek során iparművészek karácsony-fáit és kamarakiállítást nézhetünk meg, valamint kézműves vásárokon, hangversenyeken, családi programokon is részt vehetünk. 2010-ben első alkalommal csatlakoztak a Múzeumok Éjszakája országos programsorozathoz, nagy sikerrel. 2012-re is tervezik a hagyományos tavaszi és az őszi rendezvényeket, valamint a karácsonyi, többhetes eseménysorozatot. „A díszteremben tartott koncerteken mindig sokan vannak, nagyon népszerű a téli program” – árulja el Fodor Andrea. A díszterem viszonylagos szűkössége és egyéb rendelkezésre álló terek híján viszont egyelőre nem tudnak önálló és átfogó időszakos kiállításokat szervezni. Ha a tervezett fejlesztés megvalósul, erre is lesz majd lehetőségük. A kastély jelen van a kerület életében, bár nem a kerülethez tartozik az intézmény. „A helyi önkormányzat, ahol tud, segít, a tavalyi évben egy nagyobb anyagi támogatással hozzájárult a teljes nyitva tartáshoz és a programok költségeihez. A kerületben nagyon sok civilszervezet működik, közülük sokan szívükön viselik a kastély sorsát” – számol be a lokális kapcsolattartásról Fodor Andrea. A helyi és országos médiában is – elmondásuk szerint a pénzügyi lehetőségeikhez képest sok felületen – jelen vannak programhirdetéseikkel.

  A szűk lehetőségeinek szorításából kitörni igyekvő nagytétényi kastélymúzeum munkatársai és az intézmény barátai tehát a megvalósuló környékbeli és a megvalósítandó saját fejlesztésektől várják, hogy Nagytétény újra nagyszabású attrakció lehessen az ország múzeumi életében.