Kommentszűrés
’12 máj
6
08:01

Napos oldal – Megtalált töredékek egy ismeretlen albumból

Írta: tauglich

negativ_03.jpg

„S felhasználva az alkalmat, felhívom a család tagjainak
becses figyelmét a szükséges óvatosságra,
mert adódhatnak bajok,
most, hogy én távol vagyok.
Mert adódhatnak bajok,
most, hogy én távol vagyok.”
(Cseh Tamás - Bereményi Géza: Valóság nagybátyám)


  Néhány évvel ezelőtt, a budai Karinthy Frigyes út napos oldalán, mintegy a régmúlt homályából előlépve váratlanul megérintett Valóság nevű nagybátyám.

  Egy hűvös szeptemberi szombat reggelen gyalogoltam a sarki újságostól hazafelé az úttest kellemesen meleg napos oldalán, amikor a járdán, a húgyfoltos aszfalton, az éppen aktuális őszi lomtalanítás után ottmaradt szeméthalmok között szanaszét hajigált és összetaposott 6x6-os negatívokra lettem figyelmes. Gondolkodás nélkül odaléptem a már formátumából adódóan is izgalmasnak ígérkező leletanyaghoz, és végül huszonhét darab szakszerűen felvágott rollfilmes negatívkockát és két színes, keretéből kihajított kisfilmes diapozitívot gyűjtöttem össze. Az igazi meglepetés már otthon ért, amikor digitalizálni kezdtem a negatívokat. A fotókon a budai Lágymányoson egykor élt polgári család mindennapjai elevenedtek meg az 1930-as, 1940-es évekből.

  A valamikori Budai körút, majd 1909-től Verpeléti, végül az 1950-es évek vége óta Karinthy Frigyes út sokat megélt az elmúlt évszázadban, és bizonyára ma már az sem tekinthető kirívó esetnek, hogy a városrész privát múltjának értékes fragmentumait egy mozdulattal hajítsák ki az aszfalton gyülemlő szemétdombra, melynek maradékaira már a lomizók tömegei sem tartanak igényt. Persze a mozdulat nyugodtan tekinthető jelképesnek, egy régóta tartó folyamat emblematikus gesztusának is.

  Volt idő, amikor a személyes jellegű fotógyűjtemény, a családi fényképalbum jelentős szerepet töltött be a társadalom életében, a személyes családtörténetek rögzítésében, feldolgozásában. A nyom- és jelhagyás ősi szándékának egyik 20. századi jelensége volt a családi fényképalbumok készítésének igénye. E könyvecskékben kézbe vehető és lapozható formában, esztétikai, sőt dramaturgiai szempontok alapján megszerkesztve lehetett elhelyezni a család mindennapjainak vagy éppen jeles eseményeinek fényérzékeny emulzióra rögzített pillanatait. Mindazonáltal mára a családi fényképalbumok készítésének magánszakralitással átitatott szándéka a múlté lett. A technika fejlődésével és a fotográfia minden eddiginél szélesebb körű demokratizálódásával ma már nincs igény ilyesféle gyűjtemények készítésére. Ráadásul a digitális fotótechnika megjelenésével a folyamat újfajta jelenségekre is felhívja a figyelmet. Napjainkra a képcsinálás aktusa teljesen hétköznapi tevékenységgé vált, aminek következtében elképesztő mennyiségű és többnyire silány minőségű felvételek tucatjait készítjük el. Számítógépeinket sok gigabájtnyi képanyaggal terheljük, melynek jelentős részét szinte soha nem nézzük vissza és soha nem használjuk fel semmire. Olyan vizuális környezetszennyezés alakítói és részesei vagyunk, amely – azon túl, hogy egyre jobban elsivárosítja látásmódunkat – időnként komoly etikai problémákat is felvet, gondoljunk például magánképeink ellenőrizetlen internetes felhasználására.

negativ_16.jpg
negativ_21.jpg

  Persze a fotográfia széleskörű elterjedésének folyamata már jóval korábban, a két világháború közötti években elkezdődött. A folyamatot többek között a nyersanyagok könnyebb kezelhetősége, a fényképezőgépek technikai fejlődése, valamint az optikák egyre nagyobb fényereje tett lehetővé. Addig a társadalom különböző rétegei városi műtermekben és a vidéket járó vándorfényképészek vásárokban felállított kulisszái előtt fényképeztették magukat. Jeles alkalmaknak számítottak ezek az aktusok, melyek a fotográfiákon egyértelműen nyomon követhetők, gondoljunk csak a büszke, ünnepélyes testtartásokra és az adott társadalmi rangra jellemző ünnepi viseletekre. A változó technikai és esztétikai minőséget képviselő fényképészeti műtermek illetve vándorfotográfusok tevékenységére ekkor még elsősorban a festészetből vett tradicionális formanyelv jellemző. Többnyire statikus beállításokról, megrendezett zsánerjelenetekről beszélhetünk, amelyeket nem elsősorban a művészi szándék, hanem a megrendelő adott időszakban jellemző társadalmi, családi státuszának dokumentálása jellemzett.

negativ_25.jpg
negativ_22.jpg

  Mint említettem, az 1920–30-as évek környékén a technikai fejlődés és az eszközök árának csökkenése következtében egyre többen kezdtek fotografálni. Az újonnan kialakuló amatőr fotográfus réteg ekkor még jellemzően a középosztály köréből kerül ki. Ezekben az évtizedekben többnyire mérnökök, tanárok és hivatalnokok fényképeznek, túlnyomó részt a családi események dokumentálása céljából, kisebb részt pedig művészi ambícióik okán. És itt vissza is érkezünk a Karinthy Frigyes úti leletanyaghoz, amely jellegzetes példáját mutatja a két háború közötti magyar amatőrfotózás családi vonatkozásainak.

  Egy az ismeretlenségből, ráadásul ilyen különös körülmények között felbukkanó fotográfiai lelet mindig izgalmas kutatásra és következtetésekre készteti a megtalálót. Vajon kiket ábrázolhatnak a képek? Milyen rokoni, baráti kapcsolat fűzheti egymáshoz a fotográfiákon szereplő személyeket? Meg lehet-e pontosan határozni a készítés helyét és idejét? Vajon képviselnek-e valamilyen esztétikai értéket is a fényképek, vagy csupán kordokumentumként, esetleg a külső szemlélő számára teljesen érdektelen családi fotográfiákként értékelhetők?

negativ_01.jpg
negativ_24.jpg

  A megtalált fényképek között a legfiatalabb generációt egy tizenéves fiú képviseli, aki két felvételen is feltűnik. Az egyik kép nyári időszakban készülhetett az egykori Bástya-sétányon, a háttérben feltűnik a Nádor laktanyából korábban átalakított Magyar Királyi Hadimúzeum, amely 1937-ben nyitotta meg első állandó kiállítását. Egy másik, télen készült fotón a városligeti műjégpályán látjuk újra a fiút, amint egy székelykapu előtt áll fején Bocskai-sapkával, lábán korcsolyával. Egyébként ez az egyetlen fotó, amelynek korát pontosan meg tudjuk határozni a székelykapu felirata alapján: „Egészség a bemenőnek, békesség a kimenőnek. Anno 1941.” A második bécsi döntés utáni évben, az Észak-Erdély visszatérését követő télen járunk, mely időszak optimista revíziós hangulatát a műjégen felállított székely gerendaházak kulisszái is jól jellemzik.

negativ_20.jpg
negativ_19.jpg
negativ_09.jpg

  Több felvételen is találkozhatunk egy katolikus leányiskola növendékeivel, akik minden bizonnyal egy veszprémi illetve Balaton környéki iskolai kiránduláson vesznek részt. A fotókon kétszer is szerepel egy tanulókat kísérő apáca, valamint egy ikerpár, talán egy balatoni sétahajózás alkalmával. Ennek a sorozatnak talán spontaneitásából adódóan egyik legérdekesebb darabja az az utcai jelenet, ahol egy templom oldalsó homlokzatán elhelyezett kőkereszt előtti téren látjuk az apáca alakját, a kép középterében pedig egy biciklista kissé elmosódó alakja tűnik fel.

negativ_17.jpg
negativ_07.jpg
negativ_08.jpg
negativ_06.jpg

  Többször szerepel a felvételeken egy elegáns, középkorú férfi is. Egyszer a Gellérthegy Duna felé eső oldalának egyik sétányán láthatjuk, ahol a háttérben a Ferencváros füstölgő gyárkéményei is feltűnnek. Egy másik alkalommal pedig cigarettára gyújt egy fenyőerdő ösvényén található margarétabokor mellett, ahol a fákon keresztül beszűrődő napfény egészen különös atmoszférát teremt. Ugyanitt készült az a fotográfia is, ahol a férfi minden bizonnyal hitvese társaságában látható egy padon. A határozott kiállású dáma feltűnik a képanyag akarva-akaratlanul groteszk felvételén is, a Lánchíd budai hídfője alatti alsó rakparton, kvázi egy kikötői lánchoz rögzítve. A jelenethez egészen békebeli miliőt kölcsönöz a pesti Duna-part panorámája, valamint a Parlament épülete.

negativ_12.jpg
negativ_13.jpg
negativ_04.jpg
negativ_02.jpg

  Egy másik képen mintha egy idős vidéki rokon látogatásának lennénk tanúi, aki a tavaszi napsütésben könnyed eleganciával tartja jobb kezében szipkáját, míg bal kezével a gang kovácsoltvas korlátjára támaszkodik. Ennek a felvételnek párja is van, ahol talán az egyik lányunokát láthatjuk az előbbi fotóval azonos helyszínen és majdnem megegyező beállításban. Egy polgári lakás félhomályos halljában készült felvételen gyalogsági tiszti egyenruhában ül egy fiatal férfi, aki talán éppen magáról készítette a fotót, vagy a család valamelyik, fotózáshoz kevésbé értő hölgytagja nem találta meg a megfelelő fókusztávolságot. Így az élesség a háttérben látható világvevő rádión és a hallból nyíló helyiségek polgári eleganciával faragott ajtóin található. A korszak jellegzetes női divatja fedezhető fel azon a fiatalasszonyon, aki az egykori Horthy Miklós (ma Petőfi) híd budai lehajtójának déli részén található park előtt pózol könnyed természetességgel. Végül, de nem utolsósorban érdekes kordokumentumként ismerhetünk rá a pálosok budai sziklatemplomának bejáratára, ahová talán egy húsvéti szertartás résztvevői érkeznek a kora tavaszi napsütésben.

negativ_11.jpg

  Ezek a fotográfiák magukért, illetve a rajtuk szereplő személyekről beszélnek a lehető legtermészetesebb módon. Nem követnek semmilyen, a korszakra jellemző stílusirányzatot, így kerülik a magyaros stílus idealizáló gesztusait, melyre egyaránt hatott a piktorialista fotográfia lágy tónusvilága, valamint a korai avantgárd fotográfia kompozíciós újításai. Ugyanakkor ezeket a fényképeket a modernizmus egészen új világokat és aspektusokat feltáró letisztult formaképzése sem érintette meg.

  Megannyi rejtett vagy bizonyos esetekben igen közérthető jelből bontakozik ki az egykori lágymányosi család élete. Arról a városrészről beszélünk, amely a Műegyetem Duna-parti épületének megépítésével indult fejlődésnek, majd egyszerre archaizáló és modern városszövete a két háború között nyerte el végleges formáját. Műegyetemi professzorok és művészek mellett a két háború között polgárosodó budai középosztály kedvelt lakóhelyévé vált a környék, amely évtizedekkel később, a kádári akolmelegség éveiben az ántivilág már amúgy is megkopott jelenlétének lassú elmúlásával egyre inkább mutatta az igénytelenség jeleit. Mára a helyzet mintha semmit sem változott volna, sőt jelképes erejű az utcára kidobott negatívok esete is. Ha megnyugvást nem is, de némi elégtételt talán jelent, hogy valamit most sikerült megmenteni és ezeken az oldalakon publikálni néhányat az értelmetlenül pusztulásra ítélt emlékekből.

*

  Jelen írás és az itt publikált fotók jelentős része a Kommentár 2011/6 számában jelentek meg.

Címkék: fotó történelem életmód kommentár horthy korszak amatőr fotográfia

A bejegyzés trackback címe:

https://mandiner.blog.hu/api/trackback/id/tr594489076

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Alfőmérnök 2012.05.06. 08:49:44

Végre egy jó poszt!
De ki ez az új szerző? :o)

tauglich · http://tauglich.blog.hu/ 2012.05.06. 08:52:21

@Alfőmérnök: hát ja. Nem nehéz kitalálni, de nem is törekedtem rá. :

tauglich · http://tauglich.blog.hu/ 2012.05.06. 08:53:27

@tauglich: :)

/még tanulom az emotikonok használatát/

jose maria padilla · http://gozdom.blogspot.com/ 2012.05.06. 09:10:59

navégre!
a névváltoztatást meg értem. nem olyan becsületes blog ez, ahol az ember a becsületes nikkjével megjelenhet. :)

teknős 2012.05.06. 09:19:13

Köszönet mindenkinek, aki megmenti az elmúlót, aki távolabbra is tud nézni a saját életénél. Köszönet neked tauglich.

(Most azok jutnak az eszembe, akik itt nálunk a faluban, néhány évvel ezelőtt elégették a dédi népviseletes ruháit és vásznait, mert szemétnek titulálták. Most sem az értéket sajnálják, csak a pénzt, amit érte kaphatnának)

tauglich · http://tauglich.blog.hu/ 2012.05.06. 09:37:31

@jose maria padilla: szerintem ezzel az utánközléssel pont hogy kijöttem a napra. Na de tökmindegy, ne ezen rugózzunk, sokkal inkább a fotókon.

@teknős: igazán nincs mit köszönnöd. Én ezt kötelességemnek tartom.

kispufi 2012.05.06. 09:38:38

Köszönet érte. A posztért, a képekért és a kísérő gondolatokért is. Ezért járok ide.

samuelfisher 2012.05.06. 10:52:35

@tauglich: A negatívokról készült pozitívok ezek szerint talán ma is egy valaki(k)nél otthon őrzött fényképalbumban vannak? Persze az is lehet, hogy azt már elvitte egy korábbi megtaláló a lomok közül(?)

A második és a harmadik kép hol készülhetett vajon?

"gondoljunk például magánképeink ellenőrizetlen internetes felhasználására" - ez azért ironikus volt itt, bár természetesen semmi kivetnivalót nem találok a közlésben, ezek már kordokumentumok, akárcsak a Fortepan képei.

egy_vélemény 2012.05.06. 11:28:25

Jéééé.....először is, született 11. kerületi lennék.
Igaz, én a Kettőskereszt utcába születtem. Innen nem olyan messzire.
Jó volt visszakanyarodni a múltba. :-)
Másodszor, megvédeném a kor zsánerfotóinak készítőit annyiban, hogy minden mennyiségben örököltem ilyen beállítású képeket, pont ezeken a helyeken ismert és számomra ismeretlen személyekről.
Akkoriban ez volt trendi: Dunapart, Sziklakápolna, vasárnapi kirándulás, Gellérthegy, Jánoshegyi kilátó, Normafa.... ill. templom előtt és után, úgyszintén a vidéki rokonok, ill. látogatások.
Kalap-, ruhadivat, frizura dettó, sőt, még rólam is készültek ezeken a helyeken fotók a hetvenes években...
Ami föltűnt: a fiatalok igen gebének hatnak a mai ifjúság jóllakottságához képest. Elegáns hölgyek, dundusztikus nőszemélyek ma is minden mennyiségben .... de középkorú, ill. idősebb férfiak között már végképp nehezen tanálnánk hasonló kiállású, kellően fotogén és semmi esetre sem pózoló, mégis valamiféle tiszteletet sugárzó személyeket.

Változnak az idők, naja.

Alfőmérnök 2012.05.06. 11:38:34

@tauglich: Jók a fotók.

Régi fotókról jut eszembe...
Erről a csajról még nem is halottam, a Szépművészetis kiállításon fedeztem föl. Zalai Béla filozófus felesége volt. Míg meg nem halt. (Mármint Zalai.)
artportal.hu/lexikon/muveszek/mate_olga

egy_vélemény 2012.05.06. 11:42:45

A városi polgárság imázsa letűnt kor emléke csupán.
Van helyette a sörhasas, vagy túlsportolt, kiglancolt, de dagadt bukszán kívül mást nem tükröző pógár.
A vidéki gazdák között pedig, végképp fellelhetetlen már egy vonzó tiszteletreméltó életforma hatására kialakult zsánert tanálni. Az egészségtelen életmód s kifordult, mértéktelen életritmus rányomja mindenre a bélyegét. Még a kötelező terepjáróra is.
Ha Pécsett sétálgatok, vagy kivénhedt rendvédelmisek alkoholba fojtott búbánata köszön vissza, vagy a csapzott értelmiségi hanyag és hanyatlást, szétszórtságot sugárzó bizonytalansága...vagy a mértéktelen pazarlást tükröző, meg soha nem érdemelt életmód tiszavirág életű kisugárzása.
Miben találjon az ember szeme megnyugvást?
Hol keresse a biztosat, a maradandót, a tiszteletre méltót? A változtathatatlanságot?

peczek · http://peczek.freeblog.hu 2012.05.06. 12:18:19

Gratulálok a gyűjteményhez, és irigykedem is rá. Körülbelül 4-5 évvel ezelőtt a Budafoki úton (szintén XI. kerület) egy sittes konténerben találtam egy kidobott fényképgyűjteményt. Egy középiskolai tanár és amatőr fotós fényképeit 1890 és 1940 között, kb. 2-300 db.
Annyi különbséggel, hogy nem negatívok, hanem kontatmásolatok voltak, szintén rollfilmről, kartonra felragasztva, minden kép túloldalán felírva a dátum, helyszín és a szereplők. Talán egyszer sikerül egy kiállítást, vagy egy weboldalt csinálnom belőle. Egy családtörténet a XX. század első feléből.

egy_vélemény 2012.05.06. 12:27:37

Miért keressük akaratlanul is a változtathatatlanságot?
Vagy valami biztos kapaszkodót?
Miért lenne szükségünk rá?

No?

Miért törekedik arra minden anarchista, világmegváltó és kreatívista, hogy a saját kis különbejáratú, jól védhető Paradicsomát, bunkerét összekalapálja?

egy_vélemény 2012.05.06. 12:30:32

@peczek: minek?
Hogy lehessen csúfolkodni és ronggyá alázni azokat is, akik már rég mindenüket odaadták?

egy_vélemény 2012.05.06. 12:38:02

Így fog felszívódni az is, ami ma kívánatos célnak látszik.
Így emésztődik korról-korra, rendről-rendre a Világ.
Még abban sincs különbség, hogy azok, akik indokoltnak és helyesnek tartják teremteni, vagy újrateremteni, részt venni, előnyben részesülni a folyamatokban, előbb-vagy utóbb, de egy lomtalanításban tanálják magukat, ill. az utókorban ilyen véletlen folytán kerülnek nyilvánosságra....de genere und cakkumpakk. Naná.

egy_vélemény 2012.05.06. 13:20:18

No, egyszer azért érdekes 'hasznát' láttam az örökölt albumoknak. Persze, minden kép hátán dátum, helyszín ...
Amikor messzire kerültem otthonról, mindjárt rámbíztak egy napigyereket provisorisch. Anyuka észak-nszk-s származású.
Majd 4 év múltán kb., mikor épp meghalt Édesapám, elhoztuk albumait is, s a gyászhírre érkezőkkel végignézegettük.
Egy-két számomra ismeretlen épület fotójának láttán felkiált a provisorisch gyermek anyukája (neki kurvára megérte 4 franknyi fekete órabérért a hosszútávú provizoritás), hogy ezeket az épületeket az ő nagypapája tervezte...valami ndk-ban lévő régi színház és városháza épülete volt....nézem a hátlapját a fotónak, valóban a városka neve van ráírva, dátum nélkül, Apu szépírásával...na de hogy kerülnek ezek az albumába?
Az asszony rögtön tudta a választ: mert rokon volt.
Ja, azóta többé őt és a családját nem láttam. Kerülnek, gondosan. Vajh, miért?
Pedig a rámbízott gyermek kedvelt minket, nagyon.
Na, ennyit arról, milyen értéke van a gondos őrzésnek, meg a Gondoskodásnak.

Amennyiben valakinek tényleg szándéka van, kutatási célra felajánlom a XX. századi gyűjteményt, helyben megtekinthető.
Ahogy saccolom, inkább polgárias összeálítás.
A nickemre érkező leveleket el is olvasom, válaszolok, ha igényt tartanak rá.

egy_vélemény 2012.05.06. 14:39:07

Amiért zaklatottabb lettem, prózai oka van:
kísértetiesen hasonló ikerlányokról is van kép az albumban, talán pár évvel későbbről?????
Azt tudom csak, hogy a háború előtti, kezdeti években ebben a kerületben albérletben lakott Apám.
De lehet, hogy csak az a jelenség magyarázata, ahogy napjainkban is. Az uralkodó divat alapjaiban meghatározó, megjelenésünkön azt hordozzuk csupán.
Mást nem is nagyon tükrözünk, csak korunk. Ezért a felületes szemlélőnek nem továbbítunk semmi érdemleges infót, vagyunk, mint mindig voltunk, kovács19ilonkák.

Bell & Sebastian 2012.05.06. 15:35:52

Hja kérem, ez már megüti a Wang folyó verseinek szintjét, tökéletes egységben és arányban a stílus, forma és illusztráció, legfőbb ideje volt a kámbeknek.

A kedves szerző és hozzászólók bizonyára jól tudják, minden megfagyott pillanatban egy egész univerzum története rejtőzhet.

Mint ahogyan egy pici, véletlenül megtalált bélyegképen, a kicsi, hófehér koporsóban fekvő kisfiút beborító liliomok örök-illata, úgy időtlen születése örömkínja, angyalszárnyon röppenő hópihe-lelke, szív templomának kárpit hasadása, győzelmes húsvét harangvirág-zúgása.

tauglich · http://tauglich.blog.hu/ 2012.05.06. 19:34:11

@kispufi: én köszönöm a pozitív visszajelzést.

@samuelfisher: a második kép talán egy balatoni helyszín, esetleg valami békebeli szanatórium kertje. A kép jobb oldalán, azon az építményen a férfi öltöző felirat olvasható. A víztornyos helyszínen én is sokat gondolkodtam, meg kutattam is utána, eddig eredmény nélkül. Nyilván valami botanikus kert lehet.

@Alfőmérnök: szerintem is nagyon jók. Igazából nem is publikáltam volna őket, ha nem jön át ennyire erősen ez a kor, ez az atmoszféra. Nagyon tetszik a képek erős középponti komponálása, ami nagyon jól működik a négyzetes képaránnyal.

Máté Olga munkáit jól ismerem, de eddig nem tudtam, hogy Zalai Bélánénak is hívták. :)

jose maria padilla · http://gozdom.blogspot.com/ 2012.05.06. 19:37:32

@tauglich:
nagyon nem törte magát! :)
a kolozsvári botanikus kert víztornya

korabelierdely.uw.hu/kolozsvar2.html

tauglich · http://tauglich.blog.hu/ 2012.05.06. 19:52:29

@egy_vélemény: pécsi vagy? Nemrég kerestem rá a Fortepanon pécsi fotókra. Elképesztően erős dolgokra találtam úgy a negyvenes évekig bezárólag. Például ezekre:

Hotel Kikelet

www.fortepan.hu/_photo/download/fortepan_9660.jpg

Mondjuk ez a Puchon dekkoló selyemfiú a Ferencesek utcájában mindent visz

www.fortepan.hu/_photo/download/fortepan_20075.jpg

@peczek: köszönöm! Azért ahogy meséled, a te leleted sem egy utolsó dolog, sőt. Ha valami lesz belőle, értesíthetnél a nickemre tolva egy üzenetet.

Schwerer Gustav · http://menekulttabor.blog.hu 2012.05.06. 19:54:01

Ez egy jó cikk, illik a kritikámba, amely azt boncolgatja, hogy az aktuális polgáriság helyet miért a letűnt idők buggyos-frakkos-kalapos-sétapálcás világáról kell nosztalgiázni.

Azért, mert ami hiányzik a jelenben, azt a sosemvolt múltban kell megtalálni. Életérzés. A mai sivár világban lévő ember érzi, hogy elveszett "valami", és ahelyett hogy ezt a valamit keresné, inkább jóleső nosztalgiával belemereng a régi fekete-fehér képek otthonos biztonságába. Tényleg, olyan képek miért nincsenek, amikor a családfő ,pár évvel később, malenykij roboton dolgozik Szibériában, vagy Recsken töri a követ? Miért csak a pozitív dolgok vannak lefényképezve?:)

Ez a fényképsorozat egyébként az akkori sznoboknak is emléket állít: a polgárság ugyanis a legsznobabb rétegek közé tartozott Magyarországon, persze a zsidó nagytőkések (akik bárói-, grófi rangokat vásároltak) után.

A magyar társadalomban ugyanis "a nemes nemesíti a polgárt", míg tőlünk nyugatabbra inkább a nemes polgárosodott. A tömeggyilkos, kézcsókoló ferencjóska is előszeretettel osztogatott nemesi címeket vagyonos polgároknak.

Kíváncsi vagyok, mikor jelenik meg a "Mi a jobb?" legújabb része. Lesz hozzá mondanivalóm.

tauglich · http://tauglich.blog.hu/ 2012.05.06. 19:57:26

@jose maria padilla: lol, hát tényleg nem! Megguglizta a botanikus kert+víztorony szavakat? :)

jose maria padilla · http://gozdom.blogspot.com/ 2012.05.06. 19:58:54

@tauglich:
természetesen. aki használja az eszit, az könnyen él :))

tauglich · http://tauglich.blog.hu/ 2012.05.06. 20:12:02

@jose maria padilla: az ész az én voltam, maga csak túl járt rajta. :)

Bell & Sebastian 2012.05.06. 20:16:34

Maguk nem ismerik a kép alapján képkereső funkcióját a Google motorjának? Ejnye.

@Schwerer Gustav: Maga lehetne Savanya Jóska betyár NDK megfelelője, aki tükörből seggbe lőtte a saját fiát tellvilmososozás közben, pedig dinnyét rakott a fejire. :)

tauglich · http://tauglich.blog.hu/ 2012.05.06. 20:17:20

@egy_vélemény: engem kimondottan érdekel egy ilyen album, szigorúan kutatási szándékkal.

@Bell & Sebastian: köszönöm az elismerő szavakat!

Alfőmérnök 2012.05.06. 20:30:17

@tauglich: Én meg tudtam, hogy volt egy Zalai Béla nevű filozóf, de azt nem tudtam, hogy volt egy Máté Olga nevű neje, aki fényképész volt. :)

Azért a Wikipedia is tud jókat:
"1905. október 12-én Budapesten feleségül vette a nála egy évvel fiatalabb, aradi születésű, izraelita vallású Neumann Elzát, Neumann Lipót és Weisz Regina lányát.(...)
Neje Máté Olga volt." :)
hu.wikipedia.org/wiki/Zalai_B%C3%A9la#cite_note-0

(Kicsit off, de kerestem valami értékelhetőt Zalai Béláról a világhálón és egy valami elképesztően brutális csaj honlapját fedeztem föl.
evajakabffy.shp.hu/hpc/web.php?a=evajakabffy :)))
A Zalairól írott esszéjét csak regisztrált felhasználók olvashatják.
evajakabffy.shp.hu/hpc/web.php? a=evajakabffy&o=2D19m6GK79 )

tauglich · http://tauglich.blog.hu/ 2012.05.06. 20:49:54

@Alfőmérnök: húúú, rendesen beparáztattál a csaj fotójával! Szabályosan hátraugrottam a géptől.

Amúgy ismerős volt nekem ez a Béla, a Zalai, csak hát a Zalai Bélánéval nem raktam eddig össze. :)

tewton 2012.05.07. 00:05:54

@Bell & Sebastian:
ne báncsa a folyósokat. a poszt nem annyira rossz, az alapanyag jó, a szöveg javítható. -andó :)
a szerzőnek jót tenne némi stílgyak.

vicces generációs tünet, hogy ha a huszonévesek 3 bekezdésnél hosszabb szöveget írnak, beleírják, hogy "mint említettem." a felnőtt ember csak röhög rajta (sokszor láttam) ... tudom, hogy két flekkel ezelőtt mondtad, mert olvastam a dolgozatot.

egy_vélemény 2012.05.07. 00:32:43

@samuelfisher:
a második kép a Gellérthegy Villányi út felőli oldalán lévő sétány, ill. park lehetett (ez sokáig igen elhanyagolt állapotban volt),
a harmadik a Margitszigeten készült.

egy_vélemény 2012.05.07. 00:40:48

@tauglich: még mindig dörzsölöm a szemem a káprázattól. Tök hasonló helyszínen készült sorozatom van, talán pár évvel későbbről?
Írom a nickkedre az elérhetőségem.

ebfül 2012.05.07. 00:44:20

@Schwerer Gustav:

Grófit nem.

Nem mintha számítana.

Azokat sem éppen dicső tettekért osztogatták...

ebfül 2012.05.07. 00:45:45

@tauglich:

Jó kis időutazás volt!

Bell & Sebastian 2012.05.07. 01:16:41

@tewton: Olyan van még, hogy "Aki idáig elolvasta, annak fizetek egy sört." ? :)

(Nem féltem én Tauglich pajtást, soha rosszabbat. Wangéknál a képanyag erős, meg a mellétett szociográfia. A belőle áradó hamis, l'art pour l'art, holdra vonyító, anatevkai nosztalgiával persze nehéz azonosulni, de ebben az esetben erről szó sincs, mint ahogyan ezt Nehézguszti néptárs feltételezi. A leghelyesebb tartózkodó alázattal közelíteni a lelethez, de azt azért nyugodtan feltételezhetjük, hogy az emberiség intelligenciája állandó, csak egyre többfelé oszlik. Az utolsó lovag meg a Csatorna fölött, vadászrepülőn harcolt. Azóta avíttas dolog sárkányokban és királylányokban hinni, de előtte -persze teoretikusan- létezhettek.)

Pest-Buda akkor lehetett utoljára élhető, amikor még csak elvétve beszéltek benne magyarul.

De amit irigyelni érdemes abból a korból, az csak az idő lehet, mint einsteini dimenzió. Egy óra még kettőig tartott, sőt, akár háromig. Egy breviárium üres előlapjára felfért három generáció története.
Plusz a teljes munkásmozgalomé.

Nesze nekünk kelta kultúra, hát nem eltűnt a sajátunk?

egy_vélemény 2012.05.07. 01:20:27

@tauglich: félórája próbálom az ellenőrző kódot beadogatni az üzenethez....nem fogadja el.
Ennyire béna lennék? :-(
Nincs más választás, írnod kell nekem egy e-mail címet.

tewton 2012.05.07. 03:41:11

@Bell & Sebastian:
ha látná, milyen vékony kis vackok a mostani "MA" dolgozatok ... inkább a hallgatóknak kellene ilyen ösztönzés.

samuelfisher 2012.05.07. 09:04:27

@egy_vélemény: A víztornyosról már kiderítette Padilla, hogy Kolozsvár. A margitszigeti víztorony pedig teljesen másképp néz ki mint ez, bár elsőre én is a Margit-szigetre asszociáltam a víztorony+park láttán.

egy_vélemény 2012.05.07. 10:38:35

Ahogy tegnap nem ugrott be a Gondviselés jól ismert kifejezése (helyette a Gondoskodás szónál parkoltam le balog módon), s nem tudtam összeszedni meglátásom sem érthetően, ugyanúgy nem voltam képes megadni rendesen az elérhetőségem.
kareszet@gmail.com
Nem tudom, mi volt velem. Elnézést a bénázásért.
Lehet, hogy a korral jár?

Amennyiben bárkit érdekelnek hasonló kordokumentumok, szívesen látott vendég nálunk.
:-)

egy_vélemény 2012.05.07. 10:40:29

@samuelfisher: jé....pedig ebben is milyen biztos voltam.

tauglich · http://tauglich.blog.hu/ 2012.05.07. 10:47:54

@Bell & Sebastian: ami az írásomat illeti, pontos a meglátás. Egyrészt nem kívántam beleszaladni semmiféle hamis nosztalgiázásba és felesleges modoroskodásba, mely amúgy sem kenyerem, másrészt -lévén hogy az első közlés egy viszonylag körülhatárolható célközönség számára ment- igyekeztem egy-két alapvető ismeretet átadni mindarról, ami a privát fotográfia korai jelenségeit illeti. A többi meg legyen az olvasó, illetve a néző dolga.

tauglich · http://tauglich.blog.hu/ 2012.05.07. 10:48:40

@egy_vélemény: köszönöm az elérhetőséget, hamarosan jelentkezem

vero · http://anal0g.blog.hu/ 2012.05.08. 07:03:33

érdekes/jó látni a mindennapokat, amikről a nagyszülők még beszéltek úgy 20-30 éve. mintha most kinyílnának a történetek. a különösebb beállítás nélküli helyszínek és tekintetek sokkal beszédesebbek, mint megannyi kompozíció.
azért az kemény, hogy mennyivel igényesebben öltöztek anno. nem a csilicsáré, meg a felirat, hanem az anyag, meg a szabás öltöztet.

vero · http://anal0g.blog.hu/ 2012.05.08. 07:11:22

ahogy olvasom a kommenteket, maga aztán jól beledurrantott a közepébe!

egy_vélemény 2012.05.08. 14:15:23

Hát igen.
Rendesen kiírtották a szociális és gazdasági védőhálót a középosztály alól.
A nemzet nevezetű formációt.
Aztán most sorbanállnak a módosak, tanultak, s felettébb csodálkoznak, hogy mi szaladhatott ki alóluk, hová lett az a társadalmi biztonság, ami valamikor magától értetődőnek tűnt. Velejárt azzal a státusszal, amivel a jobblét is.
A középosztály azért tudott átváltozni a hábrú után, mert nem volt, nincs most sem alattuk tartalmas munkavégzés, minőségi termelés. Sőt, igény sincs rá.
Csak rabszolga-, bocs, vendégmunka, szociálisan ellátottak és mindent beborító kereskedelem a maga színes de drága semmitérőségével. Másra, mint pénzszerzésre, nincs is azóta sem igény.
Mindenki abból szeretne többet.
Az ilyen alapokra épült társadalom és gazdaság is kitermelte azt a középosztályt, amék vagy csapzott lélekkel, még a Parlamentben is polóban vergődik és verdesi a kultúra iszappal rég felkavart hullámait, összes tehetetlenségét a tasztatúra csépelésével vezetvén le.
Vagy csillogó terepjárókon sűrűn körbepislantva, testőrökkel meri csak elhagyni tüzép-barokk, vagy felújított palotáját.
Kellett nekünk az a sok bádogosból lett nőgyógyász.

Az ikerlányokról való képem már a batyuzós, vidékre élelmiszerért járó időkból való.
Még mosolyognak, de már fejkendő van rajtuk. Frizura sehol.
Mosolyognak, mert még nem ment át rajtuk az ostrom és a bevodkáztatott ruszki katonák. Még volt mit elcserélni. Még nem szorították őket társbérletbe, s nem kellett romot takarítani sem menni. Még előttük volt az ütemes tapsolásos április 4-i ünnepély, a szemináriumok, a szövönői állás, vagy a sima társadalmi kirekesztéssel járó lassú elsorvadás.
A legkisebb valószínűsége annak volt, hogy családot vállalván egészséges gyermekeket neveljenek föl, az unokákkal a piarcra járjanak, biztonságban.

Volt akit a Jóisten halállal váltott meg ettől a sorstól, s így nem érhették meg a felszabadulást.

Béke az áldozatok poraira.

egy_vélemény 2012.05.08. 14:26:12

Fenntartom a természetes jogom a szólásszabadságra, beismervén a valóság által való gyakori elkáprázatást, megcsalatást.
Ahogy a Selmeczi-Simonyi, ..... művek esetén is.
Belátom, hogy a valóság értelmezése nézőpont kérdése lett napjainkban csupán.
Erre viszont középosztályt építeni s fenntartani csak olyan, mint szarból várat építeni.
Sok-sok elpazarolt idő s elfecsérelt vállalkozás.

egy_vélemény 2012.05.08. 15:41:47

Most térjünk át az út árnyékos oldaláról, a Szerző szabatos megfogalmazása szerinti napos - húgyos járdára.
Mi a mai valóság?
Milyen a középosztály alatt lévő biztonsági háló?
Kiből van a legtöbb?
Amilyen a hajléktalanok, munkanélküliek tömege, olyan lett a középosztály.
Kellően ki lett gúnyolva, majd rabolva a háborút túlélő maradék, alaposan, több generáción át. Akár melós, akár paraszt, akár htm, akár rászoruló, akár kisebbség. Az egész. A többség.
Népi sporttá vált egymás gúnyolása, valamint a munka gányolása.
Ahogy a hajléktalannak, a kirekesztetettnek nincs igénye már méltóságra, nem tartja magát semmihez, ezt tükrözi vissza a mai középosztály.
Valami érdek mentén összeverődött provizórikus felállások véletlenszerű eloszlása.
Térben és időben.
Csapódnak ide, oda.
Tessék megnézni az értelmiség hanyag megjelenését, a divattá vált tépett frizurákat, a mesterségesen eltorzított testtartást, a maró gyalázásokat.
Kíváncsi lennék, amikor egy ilyen kellően szakadt példány autót vásárol, milyen képet vágna ahhoz, ha jó pénzéért egy erkölcsi színvonalához hasonló csálé, csámpás és összetákolt, lezserül gányolt példánnyal távozhatna?
Csak olyan termékkel, mint az ő szellemi terméke, az ő szak tudása, az ő megnyilvánulása.
Vagy ugyanez lakberendezésre, lakásvásárlásra.
Esetleg az éves rendszeres nyaralás kiszolgálására.
Milyen képet vágna hozzá?
Jogos a felháborodása?

Nem adnak magukra, nem is várnak el ilyet, hiszen a 'magára valamit is adó' ember lett a folyamatos gúnyolások céltáblája.

Kaparj, kurta ... ennyi a motiváció.
S nem gondol bele, milyen csalóka erre építeni karriert, családfát, boldogulást.
A Nap lassan halad az útján.
Mire végiggondolom, már árnyék borul a napos - húgyos oldalon lévő járdára is.
Mi pedig ballagunk az évszázadok során az előttünk járók nyomdokán.
Mit tehetnénk mást?

egy_vélemény 2012.05.08. 16:10:52

Hogy kik laktak azon a környéken?
Anyám, unokatestvérei az Ulászló utcában a háború előtt, rokonok, majd osztálytársaim, kollégák, barátok, ill. házasságom révén rokonok.
Jók és kétszínűek, kövérek és soványok, hívők sokan, valamikori tehetősek és újgazdagok.
Egyaránt csöndesek, zárkózottak.
Volt valami nyomasztó a hetvenes, nyolcvanas években is még azon a tájon.
Az egyik újgazdagnak kölcsönadtam a Száll a kakukk fészkére könyvet, s a mai napig olvassa, szegény.
A valamikori tehetősektől csak kaptam.
A legfontosabbat: valami tartásfélét.
Egyszer az SZTK-ban egy idős nénivel ismerkedtem meg, aki felhívott egy kávéra a lakásába. A Zsiga felőli oldalán lakott a Karinthynak.
Én még annyi kis elefántot sehol sem láttam, mint őnála. Szenvedélyes gyűjtője volt.
Sok érem is volt vitrinekben, falon. Picike, tán garzonlakás volt.
Vilma volt a keresztneve a néninek.
A háború előtt íjászatban nagy bajnok volt.
Hát, ez ilyen környék volt.

Most nem tudom, mennyire változott.

egy_vélemény 2012.05.08. 18:14:42

@tauglich:
Nem vagyok pécsi.
Csak szoktam üldögélni, ha épp arra járok, a padokon.
Épp, a Ferencesek utcájában.
A képen is látszódik a ház, amelyikben Nagyanyám született, még a XIX. század végefelé.
Áll a ház ma is, most a vele szemben lévő padocskára, egy kis réztáblára ez van gravírozva:
"Ez az utolsó jó hely a Földön.
Én is úgy kaptam kölcsön."
(Kispál és a borz)

Amilyen zaklatott élete volt sokadmagával együtt - 48 évesen '46-ban végkimerülésben halt meg -, ez az idézet mindent lefed.

Hát, ilyen véletlenek is vannak.

vero · http://anal0g.blog.hu/ 2012.05.08. 18:19:29

@egy_vélemény: nem is egy, hanem sok. magáé a legtöbb.

egy_vélemény 2012.05.08. 20:58:43

@vero: ó, nem hiszem.
Nincsenek ebben sem kivételek.
Inkább az lehet a nyitja, hogy elég öreg vagyok.
Mindannyian csupa véletlenekkel, úton-útfélen,
élethossziglan tanálkozunk.
Csak nem hagyunk magunknak időt, sem egymásnak.
Észrevenni, rendjébe sorolni, elgondolkodni rajtuk.
Hajszoljuk egymást s magunk.
Végig, hol a fény - árnyék játszik az utakon.
Tolongunk, sodródunk, sokszor megtorpanunk.
Mikor más torpan meg, még lökdösődni is szoktunk.
Arra türelmetlenül várunk, hogy egyszer majd megértsük.
Mi - miért kellett, hogy úgy legyen,
ahogyan alakult.

Én most megköszönném tisztelettel a Szerzőnek azt a mozdulatot.
Amikor ezért a negatívért lehajolt.