Ahol királyandrásoznak, ott lélekben 15 millió Király András vagyok. Még ha mindezt a Jobbik ötpárti egyeztetésnek is maszkírozná, és „szexuális devianciák” kérdésköreként szervírozná a Parlament Lux Elvira-bizottságában.

  Ahhoz persze semmi közöm, ha a Jobbik a saját gyíkjával akar utat vágni a csalánosban amúgy közpolitikailag, ám ebben az esetben számolnia kell az evangélikus parasztcsalád sarjával is, akinek a nevére ugyan már csak a gugli emlékszik, pártállására és a kézben tartott pénisznagyobbítójára viszont az egész ország. És nem csak az ő neve, meg a virslis fotója kerülne elő azon a tervezett egyeztetésen.

  A hazafias érzelmű urak szívét megdobogtató gárdistalány története ugyancsak árnyalná azt a meglehetősen poroszos felfogást, melyet az ügy kapcsán Mirkóczki Ádám a „társadalmilag elfogadott, követendő példaként” fogalmazott meg. A Tabuk nélkül című ötpárti anélkül is biztosan politikatörténeti jelentőségű lenne, ha esetleg dacos demokraták comingoutolnának a helyszínen. Sajtóhírek szerint Zagyva Gyula élvezi, hogy ostorral gyakorol nyomást, ami – akárhonnan nézem – ugyancsak másság, ha nem is steinerkristófi értelemben véve. A magam részéről mégis minden kardozót hajlandó vagyok bármilyen szexuális irányultságra tekintet nélkül elfogadni.

  A Jobbik viszont álszent, hiszen pontosan tudják, hogy az évente megrendezett melegfelvonulás az árpádsávos törzsközönségük számára igazi ünnep, öndefiníciójuk fontos viszonyítási pontja. Ilyenkor élhetik meg igazán a véleménynyilvánítás alkotmányos szabadságát, zenghet a „mocskos buzik”, a kétoldali provokálásnak csak a rendőrség szabhat határt. A radikálisokat vonzza leginkább a melegmenet látványa, miattuk kerül épp a budapesti felvonulás az európai híradókba, nem a berlini. Kéretlen városmarketingeseink már a parlamentben vannak. Eseményfüggők.