„Amikor gyerekek voltunk, mindig új világokról álmodtunk” (Air)
Kerek ez a történet, mint a telihold. Alig két évvel azután, hogy steampunk holdutazós egyperces novellát írtam az Airről, az Air steampunk holdutazós filmhez írt zenét. Visszatértek a Holdra, ahonnan egykor elindultak. Majd' másfél évtizeddel a klasszikussá érett Moon Safari lemez után a versailles-i duó zenét írt a Le Voyage Dans La Lune-hoz, Georges Méliès 1902-es ős-sci-fi némafilmjéhez, melynek romjaiból felújított, kézzel színezett változatát tavaly mutatták be a cannes-i filmfesztiválon.
Méliès alkotása a filmtörténet egyik legfontosabb alapműve, a maga korában a film fejlődésének egyik lépcsőfoka volt. Az akkoriban csillagászatinak számító, 10 ezer frankos összegből forgatott, szűk negyedórás film Jules Verne és H. G. Wells holdutazós történeteiből állt össze. Méliès írta a forgatókönyvet, ő rendezte és fényképezte a filmet, aminek ő volt a producere és a főszereplője, ő volt a még ma is lenyűgözően szürreális díszletek és a jelmezek tervezője. A különc francia zseni több mint 500 fantasy rövidfilmet rendezett, amíg csődbe nem ment. Idős korára, filmjei nagy részének dühös elégetése után utcai édesség- és játékárusként tengődött, amíg a munkásságát újra felfedező francia közvélemény nem akadt nyomára. A rendező végül a Becsületrendet is átvehette, s a legendák szerint halála előtt egy pezsgősüveget rajzolgatott, és virrasztó barátainak azt mondta: „Nevessetek, barátaim, nevessetek velem, nevessetek értem, mert a ti álmaitokat álmodom”.
Georges Méliès filmje óta 110 év telt el, s időközben, álmok álmodása után tényleg megvalósult a holdutazás. A nemrég előkerült, kézzel festett filmtekercseket felújítva 2011-ben újra bemutatták a Le Voyage Dans La Lune-t. A filmesek nem is találhattak volna jobb zenészeket hozzá, mint a francia sci-fi romantika mestereit, az Airt.
Nicolas Godin és Jean-Benoît Dunckel kettőse immár 17 éve dolgozik együtt, ami már házasságban is tiszteletreméltó időtartam, nem hogy az elektronikus zenében. Az elektronikát és annak francia hajtásait, a korai progrockot és krautrockot, az ambientet és a romantika korának dallamvilágát elegyítő franciák az 1998-as Moon Safarival tették fel magasra maguknak és másoknak a lécet, amit máig nem sikerült megugrani. Az Air egymást követő lemezei, a maga korában kissé hümmögve fogadott, bolondos-dekonstruált 10 000 Hz Legend, majd a Moon Safari világát egyre kevesebb invencióval megidéző, de persze még mindig fülbemászó Talkie Walkie, Pocket Symphony és Love 2 lemezek után talán kellett nekik már egy külső input, amivel kihívást találnak maguk számára.
Ez lett a Le Voyage Dans La Lune felújítóinak felkérése, hogy írjanak zenét a legendás némafilmhez. A Quietusnak adott interjú alapján, saját bevallásuk szerint egy hetük volt arra, hogy összerakják a negyedórás filmzenét, de élvezték a határidő nyomását, és megpróbáltak Méliès organikus, csináld-magad módszerével dolgozni. A filmzene után rájöttek, hogy egy egész lemezt szentelnének a sci-fi egyik első mesterének a tiszteletére, ami mostanra készült el. A februárban megjelenő Le Voyage Dans La Lune első kiszivárgott felvételei alapján az Air a kreatívabb, vagányabb, progrockosabb oldalát vette elő, kilépve a szépelgés biztonságos babaházából. És XXVII. Lajos újra elégedetten csettintett a Nyugalom tengerén berendezett palotájában.
*
A Le Voyage Dans La Lune eredeti, fekete-fehér változata
