„A politikával alig foglalkozók számára is világos, hogy a Schmitt Pál köztársasági elnök ellen irányuló lejáratási kampány része annak a szocialista, liberális, nemzetközi pénzpolitikával átszőtt, jól szervezett támadásnak, amelynek végső célja Magyarország végzetes meggyengítése, kiszolgáltatása.” – írja Stefka István a Magyar Hírlapban. Aligha férek be a politikával alig foglalkozók halmazába, talán ez az oka, hogy egyáltalán nem világos számomra, hogy a Schmitt Pál doktori címe körüli felhajtás a szocialista, liberális, nemzetközi pénzpolitikával átszőtt támadások egyik hadművelete lenne.
A köztársasági elnökre vetülő plágiumgyanúból Stefka nagyon erős, nagyon – riasztóan – távoli következtetésekig jut el: „Európát fel lehet lázítani hazugságokkal, dezinformációkkal Magyarország ellen. Végzik mindezt balliberális hölgyek és urak, akik magyaroknak vallják magukat, s ugyan Magyarországon van a bejelentett lakcímük, de igazi otthonuk nem itt van. (...) A célkeresztben nem Schmitt Pál, hanem rajta keresztül Orbán Viktor miniszterelnök és kormánya, valamint sok-sok százezer békemenetelő és a hazája sikeréért drukkoló több millió magyar ember áll. Schmitt Pált azért kell lehetetlenné tenni, mert az elmúlt két évben tevékenyen közreműködött, részt vett a magyarság identitástudatának megerősítésében, Magyarország függetlenségének megalapozásában. Mint államfő nem akadályozta, hanem segítette az új magyar alkotmány, Magyarország alaptörvényének létrejöttét.”
Stefka azt is levezeti, miért alaptalanok a plágiumvádak, hiszen vendégszöveg-használat történt a Schmitt-dolgozatban: „Az összemosott vádak sok sebből véreznek. Plágiumnak az a mű tekinthető, amelyben a szerző semmilyen formában – sem a szövegben, sem a szöveg utáni irodalomjegyzékben – nem jelöli az általa forrásként felhasznált műveket. Schmitt Pál a kisdoktori értekezés végén, az irodalomjegyzékben és a szövegben is egyértelműen jelezte a forrásmunkákat s azt, hogy az általa benyújtott disszertáció nem kizárólag a saját gondolatait tükrözi. Az akkori hatályos jogszabályok szerint tudományos művek esetében a vonatkozó szakirodalmat kötelező is felhasználni. Schmitt Pál doktori disszertációja maximálisan eleget tett a társadalmi hasznosság, az újszerűség és a gyakorlatban való hasznosíthatóság követelményének, amit az opponensi vélemények egyértelműen alátámasztottak. Két egyetemi tanár és egy egyetemi docens adott summa cum laude fokozatot Az újkori olimpiai játékok programjának elemzése című disszertációnak. A plágiumvád tehát gyenge alapokon nyugszik. Legfeljebb annyit lehetne megjegyezni – ahogyan ezt tette Esterházy Péter néhányszor más írótársával –, hogy »vendégszöveget« használt a kiváló sportoló, a MOB akkori elnöke. Legutóbb ismertté vált plágiumot az egyik elhíresült magyar író követett el, amikor volt barátjának vígjátékát adta elő saját neve alatt. De hát erről nem szeretnek beszélni a balliberális eszmetársak.”
Törzsanyag? Meg vendégszöveg?! Elsős egyetemi hallgatóimnak a házi- és versenydolgozataikhoz első lépésként a hivatkozási rendet, a tartalmi és a szövegszerű idézés közti különbséget, a lábjegyzetelést kell megtanítani. No meg azt, hogy mi az a plágium és hogy milyen súlyos vétségnek számít az akadémiai szférában. A törzsanyagos-vendégszöveges magyarázkodás egy 19 éves hallgató 15 oldalas házidolgozata esetében is elfogadhatatlan, nemhogy egy ötvenéves ember 215 oldalas disszertációjánál. A korai kilencvenes évek posztszocialista-prekapitalista világába tökéletesen belefért – és aligha példátlan – egy efféle doktori cím a TF-en egy fontos sportvezetőnek, a MOB elnökének, a NOB végrehajtó bizottsági tagjának. Egy köztársasági elnök esetében viszont elfogadhatatlan, hogy egy kétes legitimitású disszertációval a háta mögött nevezzen ki vagy mentsen fel egyetemi tanárokat, rektorokat.
Így ha a doktori értekezést vizsgáló bizottság jelentése megerősíti a HVG 180+ oldalnyi vendégszövegre vonatkozó állításait, Schmitt Pál számára egyetlen jó szívvel vállalható út marad, ha távozik hivatalából. Természetesen nem törvényszerű, hogy ez így is lesz, de ez már Fricz Tamás következmények nélküli országról szóló értekezéseinek világa.