A szakszervezetek távol állnak szívemtől, nagyon távol, a sztrájkokat meg különösen nem szeretem. Ez nem valami frissen támadt ellenszenv: nem szerettem őket már a csodálatos forradalom győzelme előtt, a Gyurcsány-érában sem. Mondhatnánk, hogy a nagy Medgyessy Péterrel vallom: az iskolákban tanuljanak, a templomokban imádkozzanak, a munkahelyeken meg dolgozzanak.

  Nem értettem egyet a közmédiás szakszervezetekkel, amikor a létszámcsökkentés ellen tiltakoztak: a leépítés módját vagy a kiválasztás szempontjait természetesen lehet vitatni, a leépítésben érintettekkel együtt lehet érezni, de az szerintem nem kétséges, hogy a 3000 főt meghaladó személyzeti állományra bőven ráfért a karcsúsítás. Elég csak megnézni, hogy a nem közszolgálati rádiók és televíziók mekkora létszámmal működnek. Az így felszabadult forrásokat aztán értelmes dolgokra, magyar tartalmak előállítására lehet fordítani.

  Nagy Navarro Balázsék azonban nem a leépítések, hanem a példátlan Lomnici-kikockázás miatt kezdtek éhségsztrájkba, a valódi felelősök megnevezését és felelősségre vonását követelve. A híradós kitakarás tényleg egészen elképesztő, így érthető a közmédia munkatársainak felháborodása. És ezt a jogos felháborodást csak fokozza, ahogy az MTVA a tiltakozó műsorkészítőket kezeli.

  Még ha igaza is lenne az MTVA-nak a sztrájkolókkal szemben (aligha van), akkor is elfogadhatatlanok lennének a módszerek, amiket alkalmaz. A körülkordonozás és a folyamatos zenelejátszás is kicsinyes és rosszindulatú húzás, de a kicsinyesség igazi csúcsa, hogy Szabó László, az MTVA kommunikációs igazgatója maga hozott létre a sztrájkolókat leleplező Facebook-oldalt, ami olyan erős érvekkel operál, mint egy félbehagyott sonkás kifli meg az, hogy mi van a szatyrokban. Mintha nem lenne teljesen irreleváns a tiltakozás szempontjából, hogy a tiltakozók valóban nem esznek-e semmit, vagy az éj leple alatt benyomnak fél kiló hátszínt. Hasonló a helyzet a sztrájkolók munkaviszonyának megszüntetésével is: hiába van esetleg munkajogi szempontból igaza az MTVA-nak, ennek a húzásnak sem ő lesz a nyertese. Azt mindenesetre már most sikerült elérni, hogy Lendvai Ildikó a szólásszabadság védelmezőjeként tetszeleghessen bármikor is – és ne ő legyen a leghiteltelenebb az adott helyzetben.