Az államadósságot csökkenteni jó és bölcs dolog (még akkor is, ha esetleg túl későn kezdtünk hozzá, és az elmúlt évtizedben felelőtlenül felhalmozott adósság miatt fog elvinni minket az euróövezetet is rettegésben tartó rézfaszú bagoly). Az államadósság-csökkentés szigorú szabályait alaptörvénybe foglalni már nem biztos, hogy az, de ha így esett, akkor azt gondolnánk, hogy a kétharmad tartja magát saját alaptörvényéhez, és ennek megfelelő költségvetést tervez. 

  Úgy tűnik, a kormány nem ezt az utat választja. Az országgyűlésnek tegnap benyújtott, Matolcsy György által jegyzett javaslatból az derül ki, hogy az elmúlt húsz év legszebb kormányzási hagyományait folytatva a szigorú államadóssági szabályok csak a következő kormányra, pontosabban a 2016-os költségvetésre vonatkoznak majd. Láttunk már ilyet nem egyszer: a cikluson túlra vonatkozó adócsökkentési, költségcsökkentési, nyugdíjemelési kötelezettségvállalás igazán nem kerül semmibe, nem ma fáj.

  A korábban vártnál alacsonyabb jövő évi gazdasági növekedés (visszaesés?) és az devizaadósság árfolyamkockázata valóban nehezen teljesíthetővé teszi az alaptörvénybe foglalt adósságkorlátot. De a háború vérrel, verítékkel, szenvedéssel és fájdalommal jár, s ezek láttán nem lehet azt mondani, hogy elnézést, akkor inkább háborúzzunk majd később. Ha igazán fontos a kormánynak az adósság csökkentése (és az ország jelen helyzetében különösen fontosnak kell lennie), akkor nem jó megoldás a saját maga állította szigorú szabályok bevezetésének prolongálása. Nem jó megoldás, mert pont az adósságcsökkentés, a fegyelmezett költségvetés iránti kormányzati elkötelezettség hitelességét csökkenti, pont akkor, amikor a magyar államháztartást finanszírozó befektetők semmit sem szeretnének ennél kevésbé hallani.