Novemberig zárják ki Gyurcsányt az MSZP-ből, javasolja az ATV-ben Horváth Csaba. Mára odáig fajult a helyzet, hogy a volt miniszterelnök leghűségesebb politikai fegyverhordozói, az elmúlt évek politikai haszonélvezői, az ő farvizén tovább evickélő politikai félhullák szállnak szembe az egykor a baloldal megmentőjeként is számon tartott politikussal. Ma már ott tartunk, hogy Mesterházy pártelnök arról készített listákat, melyik szocialista képviselő hány bizottsági és plenáris ülésen vett részt. De mégis mi történt az elmúlt hónapokban, években, ami miatt az egykor az MSZP pártelnöki pozíciójáért bármire képes Gyurcsány egyszer csak nem érzi már magáénak ezt a pártot?
Mert ekkora fordulathoz logikusan vagy a pártnak vagy Gyurcsánynak kellett változnia. De a párt irányvonalán, politikai stílusán túl sok változás az elmúlt évekhez képest nem tapasztalható, ahogy Gyurcsányén sem. Akkor megbicsaklik a logika? Vagy az okokat máshol kell keresni? Egy aprócska magyarázat talán mégiscsak van, ami a fentiek segíthet az eligazodásban. Ez pedig a párt választások óta érzékelhető agonizálása lehet. Bármit is tesz, mond vagy nem tesz, nem mond a kormány, az nem segít a szocialistákon. Társadalmi elfogadottságuk messze elmarad a várakozásoktól, hovatovább a Jobbik is kezdi beérni/lehagyni őket. Amit még talán Gyurcsány is elfogadna, ha a mostani kormány jobbnál jobb döntéseivel alázná porba ellenzéki sorban sínylődő politikai ellenfeleit, amire a baloldali ellenzéknek nem volna hiteles válasza. De hát nem ez a helyzet, sőt! Az elmúlt hetek kormányzati cselekvéssora nem egyszer a gyurcsányi fénykort idézi, hogy a korábbi koncepciótlan javaslatokról, előkészítetlen jogszabálygyártásról, kokikról, sallerekről ne is beszéljünk.
Tehát a szocialisták bajban vannak és ezt Gyurcsány – aki az elmúlt években sokszor mutatott tehetséget politikai ütemérzékével – jól kapiskálja. A kérdés inkább az, hogy egy kiugrás/kizárás (ez most a végeredmény szempontjából mindegy) segíti-e a saját és jelenlegi pártja politikai túlélését, vagy sem. A róka fogta csuka helyzete ez, hiszen 1. ha Gyurcsány marad is a párton belül, beleszólása a párt politizálásába érdemben nem lesz és bár személye szavazatokat hoz és visz is a pártnak, politikai értelemben olyan súlyosan amortizálódott, hogy szinte biztosan többet veszítenek vele a szocik, mint amennyit nyernek. 2. Ha ellenben Gyurcsány távozik a pártból, elvisz jó néhány szavazót, néhány ismert szocialista nevet (Molnár Csaba, Vadai Ágnes stb.) és szétszakít egy a rendszerváltozás óta egységes szervezeti hátteret mutató pártot. És bár egy szakítás az MSZP szavazóinak számát is csökkentheti, de logikus módon a lehetőséget is megadja arra, hogy a szocialisták megszabadulva legnagyobb politikai ballasztjuktól, komolyan hirdethessék a múlttal való – immár személyi összetételben is megmutatkozó – szakítást.
Ez utóbbi ugyanakkor egyértelműen a rosszabb szcenáriónak tűnik a szocialisták számára. Az elmúlt 20 évben egyetlen pártnak, a MIÉP-nek sikerült egy másikból kiválva parlamenti erővé válnia. Ráadásul a jelenlegi választási rendszer is, de az elkövetkező várhatóan még inkább az egységre, az együttműködésre, az összefogásra ösztökéli a pártokat.
Nyilván mindezek Gyurcsány fejében is ott vannak, viselkedése mégis erőteljes irracionalitást mutat. Ma úgy fest, ahová Gyurcsány nyúl, pusztulást hoz magával. A szocialistákat 2010-re a tönk szélére juttatta, az ország gazdasági fejlődését hosszú időre aláásta, az ország nemzetközi megítélését pedig jelentősen rontotta. Mint a sportszeletes fószer, aki csetlett-botlott, ügyetlenkedett, pedig végtére is csak segíteni akart. És most még a megmaradt romokat is szét akarja hordani.
Eközben pedig a jobboldal a maga sokszor koncepciószegény gazdaságpolitikája mellett is toronymagasan vezeti a népszerűségi listákat, és kajánul figyeli, ahogy egykori ádáz ellenfele történelmi hagyományait némiképp újraértelmezve most éppen magát szalámizza le.
