Amíg a városokban főlünk a saját levünkben, az élet igazi királyai azt csinálják, amiről a büdös pesti utcákon vagy a torokszárító légkondis irodákban álmodozunk: végigjárják a Kék Túrát, a nyugati határszéltől hazánk legészakibb pontjáig. Sokan járják ezt az útvonalat szakaszosan vagy akár egyhuzamban is: az utóbbiak közül egy házaspár fotóblogot is vezet a túráról.

  Már a végállomás felé tartanak, ideje hát csatlakozni hozzájuk, legalább a fotónézegetés erejéig. Tájak, házak, falvak, tornyok, rozsda, remény, pusztulás. És egészségesen piszkos lábak. És derű. Ahogy barátunk és bátyánk mondja: „ez a jelenleg leghazafiasabb tumbleblog”.

„1978. szeptember, 700 km, Várgesztes: Pillmann Teréz (a dédnagyanyám) vágtat a boltba, hogy rajta legyen a feltételen, és rajta is lett!”

„2011. augusztus, 493 km, Várgesztes: Mimi asszony (a feleségem) vágtat a bolt felé, kísérleti rekonstrukciós dokumentum-fotó készítése céljából, és el is készült!”

„33. nap 939 km, túlélt tatárt, törököt, kőbányát, cementgyárat: Bélapátfalva örök”

Másfélmillió lépés Magyarországon