Államot alapító és gyarapító királyaink jobbról előztek volna egy tea partys republikánussal keresztezett jobbikost. Alapítottak is sok-sok vármegyét, ha nem is hatvannégyet. Mi másra vágyhatna a magyar egy válságtól sújtott, anómiával terhelt korban, ha nem a kemény kéz politikájára? A rend elsőbbsége, a tulajdon szentsége, radikális integráció gasztronómia által: a multikulturalizmusban már Merkel előtt 900 évvel sem hívő Könyves Kálmán király politikailag mélységesen inkorrekt törvényeit olvasva nyilván elégedetten csettint minden Law and Order szellemiségű olvasónk. Random szemezgetés következik a középkorból, a magyar államiság hajnalából, egy olyan korból, amikor az állam ugyan éjjeliőr volt, de annak viszont keménykötésű.
A mi nagy keresztyén királyunk, Kálmán, az ő galambi szelidségének tisztaságában és jeles tulajdonságinak minden ékességében, minekutána látta, hogy a felserdült hit immár a tökéletes isteni félelemnek erejébe öltözött volna, arra adta elméjét, hogy a törvény lánczának köteleit bölcsen megtágitsa; méltatlannak tartván mintegy, hogy a törvény bosszujától való rettegés gyötörje a hitnek szabad akaratú bajnokát, kit a megismert igazság vallásától a halál árnyéka sem tántoritana el többé.
Ugyanis, midőn látná, hogy az ő koráig reánk sulyosodó polgári háboruk miatt az atyák hagyományai megromlottak, az ország tanácsa bomladoz, a királyi udvar tisztelete hanyatlik, félvén, hogy a békéhez nem szokott és a mellett az otthon való ügyekhez is keveset értő vitéz valami helyrehozhatatlan igaztalanságot ne miveljen, gyülésbe hivta az ország főembereit, és az előbb mondott szent emlékezetü István király törvényét az egész tanács hozzájárulásával rendre általvizsgálta; a melyben, ha megnézed, semmit el nem rontott, sőt inkább megjobbitotta azt, nem ugyan mint fundámentomot vető, hanem mint feljebb épitő; azért, hogy a zsenge ültetés, mint hulló eső harmatával hasznosan megöntöztetvén, nyerjen növekedést az igazság által.
*
Fejezet hogy a szőllők, házak és földadományok bántatlan maradjanak
A mi szőllőt, házat és földet a királyok adtak, valakinek adták, állandóképen annál maradjon.
Fejezet azokról szól, kik az ünnepeket meg nem tartják
Valaki a rendelt ünnepeket meg nem tartja, ily törvényt lássanak reá: ha szabad ember, vezekeljen három nap; ha szolga, csapják hétig.
Fejezet a paráznákról
A paráznák a püspöktől vagy a főesperestől vegyék el méltó büntetésöket.
Fejezet a házas papok szolgálatjáról
Házas pap vagy diakonus egy se áldozzon az oltárnál, hanem csak ha felesége reáhagyja és magatartóztatást fogad, és ő előbb annak külön lakásáról és testi élete szükségeiről gondoskodik; mint az apostol mondja: a kinek felesége vagyon is, úgy tartsa, mintha nem volna.
A tüzesvas- és forróvíz-próbákról
Megtiltjuk, hogy tüzesvas- és forróvíz-próbát valamely egyházban tartsanak, csupán a püspöki székhelyen és a nagyobb prépostságoknál, valamint Pozsonyban és Nyitrán.
Fejezet arról, hogy kóborló szolgának fél fejét nyirják meg
A kinek a király valami kóborló szolgát ajándékoz, nyirassa meg a szolga fél fejét; mit ha nem teszen, tiz pénze bánja meg; és ha feleséget adott neki, azt is veszitse el vele.
Fejezet hogy a király alá minden megyében lovat adjanak.
Mikor a király vagy a herczeg valamely megyébe bémegyen, adjon a megye hadra való lovat alája. 1. § Mely ha történetesen eldöglik, tizenöt pénz járjon érte a ló gazdájának; ha pedig megsérül valami módon, de nem halálosan, akkor a mondott árnak a felét adják meg a lóért. 2. § Ha a végekben valami nagyobb dolognak cserdül hire, az ispán két követet négy hadra való lóval inditson a királyhoz, a kik a magok kenyerén elérkezvén, kérjék meg az ő uti költségöket a nádorispántól, és megannyit kapjanak a vissza utra. 3. § Ha pedig lovaik eldöglenek avagy megsérülnek, annyi pénz járjon a lovakért, a mennyit feljebb mondtunk. 4. § De ha épen térnek vissza, egy hadjárat számba menjen útjok.”
*
Az elfogott tolvajnak bíró elé állításáról
Az elfogott tolvajt három napig tartsák megkötözve, de kezeit ne pörköljék meg, és ne égessék meg tűzzel, a negyedik napon pedig vezessék a bíró elé.
Ha az elfogott tolvaj ártatlannak bizonyul
Ha az elővezetett tolvaj az istenítélet alkalmával ártatlannak bizonyul, elfogóját kell ( elmarasztaló ) ítélettel büntetni, de ne vakítsák meg.
A patvarkodókról
Ha valaki perét három bírósági tárgyaláson nem akarja befejezni, az ilyenek panaszát többé ne hallgassák meg.
*
A külföldi jövevényekről
Külföldit kezes nélkül ne fogadjanak be.
A várőrök közé telepedett vendégek kötelezettségeiről
Ha valaki a vendégtelepesek közül, mint szomszéd, a várőrök földjén lakik, vagy vegyen részt a birtok fele arányában a várőrök katonai szolgálatában, vagy nyolc dénárt fizessen.
A zsidók által tartott rabszolgákról
Zsidó ne merjen keresztény rabszolgát venni vagy eladni, és ne engedjék meg, hogy ilyet szolgálatában tartson; aki pedig jelenleg ilyet tart magánál, ha a számára haladékképpen engedélyezett időn belül el nem adja, veszítse el.
A zsidók ingatlanszerzési jogáról
a) Akinek pedig közülük szántóföldje van, ezt (csakis) pogány rabszolgákkal műveltesse. b) Birtokaik ugyan lehessenek a zsidóknak, akiknek módjuk van ilyet vásárolni, de őket másutt, mint ahol a püspöki székhely van, letelepedni ne engedjék.
A rabszolga- valamint állatkereskedelem szabályozásáról
a) Senki se merjen magyar nemzetiségű vagy egyáltalán Magyarországon született rabszolgát vagy rabszolganőt, még ha idegen származású is, Magyarországon kívülre eladni vagy kivinni, kivéve olyan idegen nyelvű rabszolgákat, akiket más országokból hoztak ide; sem pedig ( ne merjen Magyarországon kívülre eladni vagy kivinni ) egyéb állatot, mint ökröket.
*
A régi hitükhöz ragaszkodó izmaeliták büntetéséről
Ha valaki izmaelitákat böjtölésen kap rajta, vagy evésen és a disznóhústól való tartózkodásban, vagy mosakodásban avagy más vétkes szokásukban, az ilyen izmaelitákat küldjék a királyhoz. Aki pedig őket bevádolta, vagyonukból kapjon részesedést.
Az izmaeliták áttelepítéséről
Az izmaeliták minden falujának megparancsoljuk, hogy templomot építsenek, s azt ugyanazon falu területéből adománnyal lássák el. S miután a templom felépült, az izmaeliták falujának a fele költözzön el a faluból, és másutt telepedjenek le; hogy miképpen most egyforma szokásúak lesznek velünk az együttlakásban, úgy Krisztus egy és ugyanazon egyházában, ti. az isteni hajlékban is egyetértők legyenek velünk.
Az izmaeliták leányainak férjhez adásáról
Az izameliták közül senki se merje leányát a saját népéből valóhoz adni férjhez, hanem csak a mi népünkből valóhoz.
Az izmaeliták étkezéséről
Ha valamelyik izmaelitának vendégei vannak, vagy valakit lakomára hív, mind ő, mind vendégei csupán disznóhúst egyenek.
