János Gyömörey de Györi-Gyömöre et Teölvár, Garde-Vice-Wachtmeister
„Ce bel album nous offre de nombreux portraits de la noblesse Hongroise” – hát lehet egy ilyen felvezetésért nem lelkesedni? Egy névtelenségben rejtőző szerény szerző huszáros oldalával találkoztunk, via edomr. A Hussards Photos egy francia nyelvű oldal, amely archív fotókon mutatja be a világszerte elterjedt magyar eredetű fegyvernemet és ruházatot. Nem véletlen a francia nyelv, az oldal szerzője angolul ennyit fűzött a témához: „angolul határoztam el írni, hogy szélesebb közönséget érjek el, de aztán úgy döntöttem, mégsem. A francia volt egyszer a diplomácia és bármilyen nemzetközi érintkezés nyelve. Ne lehessen azt mondani, hogy hozzájárultam a hanyatlásához, mert elhagytam a nyelvet pusztán a nagyobb forgalom kedvéért!”
A képaláírások azonban még konyha franciával is megérthetőek, a lényeg amúgy is a korhangulatot árasztó fotókon van.
A nyitóoldalon máris elkalandozhatunk a Monarchiától a Balkán országain át a mediterrán és skandináv királyságok huszárjaiig, de még a tengerentúlról is gyűjtött korabeli huszárokat a blogger, Argentinától az Egyesült Államokig.
William David Judson, Squadron A, New-York National Guard.
Nézegethetünk huszárdivatot követő uralkodókat is:
II. Vilmos német császár
VII. Edward angol király
XIII. Alfonz spanyol király
A régi magyari divatdiktátorságot jól jelzi, hogy még Kurada ezredes, Japán római katonai attaséja is mentét húzott, pörge bajszot növesztve föléje.
A Monarchia büszkélkedhet azonban a legnagyobb gyűjteménnyel, persze nem véletlenül. A különböző huszárezredektől a nemesi családok fiain át magáig Ferenc Józsefig terjed a huszárkodók listája.
És ha esetleg elfelejtettük volna, ismételjük át a huszár viselet szabályait!
A huszárcsákó formájában megegyezett a gyalogságéval, bár 2,5cm-rel magasabb volt. A csákó színe fekete és a belsejébe drótkarikákat varrtak, amelyek ellenállóbbá tették, hogy védjen a kardvágás ellen. Hátsó felét félkör alakú, felhajlított bőrellenző borítja, melyet le is lehetett hajtani. A csákó felső peremét közel 3,5 m. hosszú aranyszínű zsinór övezi, melyet hátul egy toló gyűrű tart össze. A felesleges rész karikákba szedve csüng a jobb lapos, kerek fonadék díszíti, ezt nevezik vitézkötésnek. A huszár eredetileg a nyaka köré tekerte ezt a zsinórt, hogy el ne veszítse a harc hevében lehullott föveget. A csákórózsa mögött halcsontra erősítve fekete tollforgó magasodik, melyet sárga tollak fognak körbe.
A dolmány olyan rövid volt, hogy alig látszott ki az öv alól. A mellrészen három függőleges gombsor húzódik, soronként 15-17 gombbal. A gombsorokat vízszintes zsinórzat köti össze, ugyanez szegélyezi a gallért és a széleket és képez vitézkötést a háton és a kézelőkön. Ez nem csak nyalkává teszi a huszárt, komoly életvédelmi célt szolgált. A kard ugyanis megcsúszik ennyi zsinóron és gombon.
A mente 4 cm-rel hosszabb a dolmánynál, fehér báránybőrrel bélelve és feketével szegélyezve. Panyókára vetve hordták még nyáron is mert védte a szárat tartó kezüket.
A huszárnadrág a mai lovaglónadrághoz hasonlóan szűkülő szárú, posztóból készült és ugyanolyan zsinórzat díszíti, mint a mentét. A mentéhez nem, de a dolmányhoz mindig zsinórövet hordtak derekukon. Ez az öv 50-55 szál sárga vagy arany zsinórból készült, melyeket elől három helyen fekete fonatok úgynevezett gombok fogtak össze.
A dolmány alatt vörös bagariabőr szíjon lóg a kard és tarsoly. Ez utóbbi vörös bőrből készült, skarlátpiros posztóbevonattal arany paszomány keretezi, középen F.I. névjel és a császári korona díszelgett. Olyan lapos, hogy a huszár legfeljebb a pipáját, dohányzacskóját és apró kézi szereit tarthatta benne. A közös kard és tarsolyszíj skarlátvörös bőrből készült.