Veszélyben a szólásszabadság! Cenzúra! Diktatúra! Szájkosááár! Jó lenne, ha észrevennénk Szalai Annamáriától az erdőt: számos olyan esettel lehetett találkozni az utóbbi időben, amiknek semmi köze a médiatörvényhez, viszont szépen megmutatják, hogyan is állunk társadalmilag ezzel a szólásszabadság nevű izével. Emlékezetes a közírónő, akinek méltóságába lett gázolva azzal, hogy nyíltan, nagy nyilvánosság előtt nyikhaj hülyegyerekek dominának nevezték. Az illető közérzeti szerepvállalását veszélyeztetve látván felhorgadt, perelt, nyert. Az ítélet nem jogerős.
Tegnapi a hír: igazat adott Uj Péternek a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) egy két és fél éves ügyben. Az Index főszerkesztője még 2008-ban szarnak nevezte a Tokaj Kereskedőház Zrt. borát, ezért a vállalat beperelte. Ugyi, már itt szirmot bont egy csodálatos történet az ántivilágból átörökített pavlovi perreflexszel, a kritikától belilult, bosszúra szomjazó állami vállalattal.
Utólag ingyen adjuk a tanácsot: a Tokaj Kereskedőház Zrt. észrevehette volna, hogy többé-kevésbé rendszerváltott világunkban már nem az ökölrázás, hanem a barátkozás dívik. Szarozó újságíróknak lehet küldeni egy karton gyémánt minősítésű bort az értékesítési főosztályvezető-helyettes marketing managerének néhány meaculpázó, sok boldogságot kívánó sorával. Nem azért, mert az újságíró valami különleges izé, hanem mert jobban jártak volna.
Uj Péter persze nem csak simán szarnak nevezte a bort, hanem azt is írta, hogy „savanyú, buta, eloxidált izék, rossz minőségű, mindenféle resztlikből összehordott alapanyag, szürkerothadás plusz egy kis szerencsi cukor, dohos hordók”. Vagyis szigorúan szakmai alapú bírálatot gyakorolt a kereskedőház irányában! Hogy a kereset annak szólt-e valójában, hogy Uj Péter a cikk végén más, konkurens tokaji pincészeteket méltatott, ezt nem tudhatjuk. Azt viszont igen, hogy a per során a hülyeség kétszer is tort ült: az elsőfokú ítélet szerint az írás „mindenképpen olyan, amely az újságírói szabadságot és a kritika szintjét jóval meghaladja, és alkalmas arra, hogy a nagy nyilvánosság előtt elkövetett rágalmazás vétségét megvalósítsa.” Másodfokon sem sikerült takarékra kapcsolni: UP „a szar minősítéssel már túllépte a véleménynyilvánítás szabadsága folytán védett kört, annak szükségtelenül gyalázkodó, a becsületcsorbító jellegével megsértette a magánvádló társadalmi megbecsüléshez fűződő jogát.” Hiszen értik.
Egészen Strasbourgig kellett menni, hogy a vádlott papírral igazolja, a magyar ítéletek bukéja leginkább a Tokaj Kereskedőház Zrt. termékééhez hasonlatos. Péterné és Katalin bírónők társadalom felé irányuló üzenete útba igazítja a szabadság televényében gázoló állampolgárt, ne lépje túl a korlátok által védett véleménykört, vagyis lehetőleg ne szarakodjon egy állami zéertével, mert az vagy rágalmazás vagy csak sima becsületsértés. A bohózat folyamán megállapítást nyert magyar részről az a tényállás is, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága folytán védett kört az otthon falai határolják, meghitt családi-baráti körben nyugodtan lehet szarozni, becsületcsorbító jelleggel. Mindezt leírni, na azt már nem.
A Tokaj Kereskedőház Zrt. nem a nagymama, akinek nem illik megmondani, ha elsózta a levest, vagy túl keményre főzte a tésztát. Termékeket gyárt, amiket a fogyasztók minősítenek. Arról nem is beszélve, hogy ha az állam oda teszi be a lábát, ahol semmi keresnivalója (borászkodás), akkor az a legkevesebb, hogy erősen meglapul, ha kritizálják. Azt még a „szükségtelenül gyalázkodó” cikkíró is elismerte ominózus írásában (a véleménynyilvánítás szabadsága folytán védett körön belül maradva), hogy bizonyos minőségi magyar borok okán joggal dagad a honkebel. Mert olyanok is vannak, ráadásul azonos borvidékről.
Fogalmunk sincs, milyen borokat gyárt most a honlapján a saját megújulását szajkózó Tokaj Kereskedőház Zrt. Abban viszont biztosak vagyunk, hogy jóval a véleménynyilvánítás szabadsága folytán védett körön belül kell lennie annak, ha valaki a saját ízlése szerint ítélkezik, és szóvá teszi a világörökségi helyszínen való szakmaiatlan és súlyosan magyarellenes, a magyarság jó névhez való jogát csorbító borászkodást. Ha viszont UP csak egy jót akart mocskolódni, zugpincészetek által felbérelt muslincaként nedveket erjeszteni, puttonyokba rondítani, hát az a rossz hírünk van, hogy ezt is megteheti. Az olvasó meg vesz egy palack Tokaji Kereskedőház Zrt.-t, és Péterné és Katalin bírónők segítsége nélkül, magamagától eldönti, igaza volt-e neki.
