Akár európai alapelv is lehetne az, hogy az abortusz helyett az örökbefogadást részesítsék előnyben Carlo Casini, az Európai Parlament alkotmányügyi bizottságának (néppárti) elnöke szerint – írja a Magyar Kurír. Az ügy azzal kezdődött, hogy a magyar kormány örökbefogadás-párti kampányt indított az EU-s Progress Program részeként. Annak ellenére, hogy a plakátkampány kifejezetten nem tiltó szándékú volt, hanem pozitív üzenetet kívánt megfogalmazni, mégis itthon is és külföldön is megtámadták azt. Viviane Reding igazságügyi biztos pedig közölte, a kampány nincs összhangban a Progress Program szabályaival, a plakátokat be kell vonni, ha pedig nem, akkor eljárást indítanak a kormány ellen, és vissza kell fizetni a pénzt. Most a fagyi visszanyalt.
Itthon többek közt a Patent Egyesület támadta meg a kormányt azzal, hogy „értékelvű” kampányt folytat, mintha egy kampány értékmentes is lehetne. A fő vád azonban az volt, hogy a kormány „nyomást gyakorol” a nőkre, és bűntudatot kelt bennük azzal, hogy a magzatot élő személyként mutatja be. Akkor az ügyben kifejtettük a magunkét a Patent álláspontjának groteszkségéről, az abortusz nőellenességéről, és a poszt-abortusz-szindróma súlyos jelenségéről. Patenték trükkje az, hogy úgy állítják be: aki pro-life, az eleve nyomást gyakorol, aki pro-choice, az meg csak a szabad választásért küzd. Ha azonban a pro-life, abortuszellenes álláspont és az örökbefogadás támogatása „nyomásgyakorlás”, akkor az abortusz reklámozása is az. Nyomásgyakorlás azokra, akik meg szeretnék tartani a gyermeket.
A terhességi tanácsadással foglalkozó, spanyol Red Madre Alapítvány igazgatója, Carmina Garcia-Valdes például
rámutat: ha megfelelő segítséget kapnak, a tinik nyolcvan százaléka megtartja gyermekét. Az alapítvány tanácsadására érkezők jelentős része bevándorló, akik nem szeretnék elvetetni a gyermeküket, ám mindenfelől nyomást gyakorolnak rájuk, hogy az abortuszt válasszák. Az alapítványhoz fordulók közül tíz nőből nyolc végül megtartja gyermekét, ami azt mutatja az igazgató szerint, hogy a tinik nem akarják elvetetni a gyermeküket, viszont a családjuk nyomást gyakorol rájuk az abortusz érdekében.
Nos, ha valaki úgy gondolja, a magyar kormány örökbefogadása kampánya „nem európai”, akkor figyelmesen olvassa el,
mit mond Casini: Reding ahelyett, hogy a minden ember számára egyenlő mértékben kijáró méltóság értékére – az Európai Unió alapelvére – hívta volna fel a figyelmet, úgy beszélt, mintha az abortusz lenne az európai érték. Ha valóban olyan kampányra használják a pénzeket, amelyek az EU számára nem kívánatosak, akkor elég lenne azt kérni, hogy távolítsák el a plakátokról a Progress Program logóját és juttassák vissza a támogatást. Casini szerint azonban a bizottság nem rendelheti el, hogy ne terjesszenek egy olyan üzenetet, amely a Nobel-békedíjas Kalkuttai Teréz anya mottója is volt: adoption, not abortion – abortusz helyett örökbeadás.
Az alkotmányügyi bizottság elnöke hangsúlyozta: az igazi probléma az, vajon a Progress Program miért nem támogathat pro-life kezdeményezéseket. „Hol van az egyenlő esélyek elve egy olyan Európában, amelynek a múltban nem volt bátorsága az abortuszt az egész világon támogató szervezeteknek nyújtott támogatások visszautasítására?” – tette fel a kérdést Cassini.
Felhívta a figyelmet arra az ellentmondásra is, hogy a programot finanszírozó
SocialAgenda logója az EU logóját használja azzal az eltéréssel, hogy a 12 csillag helyett 12 újszülött szerepel rajta kék alapon. Honlapjukon azt írják: szembe kell nézni a népesség elöregedésének kérdésével, támogatni kell a gyerekeket és a fiatalokat, a Progress program pedig a társadalmi szolidaritásért jött létre. Casini a következő kérdéseket teszi fel ennek kapcsán: az abortusz társadalmi kérdés vagy nem? Ha meg akarjuk akadályozni az elöregedést, több gyermeknek kell születnie vagy nem? A meg nem született gyermekek megölése nem a legsúlyosabb diszkrimináció? Miért nem ajánlunk fel nekik valamiféle lehetőséget?
Casini azt is felveti: az örökbefogadás lehetőségének bővítésével vajon nem adunk-e lehetőséget azoknak a nőknek is, akiknek nem születhet gyermekük, és nem teremtjük-e meg valamilyen módon az egyenlőségüket azokkal a nőkkel, akik képesek gyermekeket szülni?
Tegyük hozzá mindehhez: az EU-ra próbáltak már többször
nyomást gyakorolni, hogy regulázzák meg az olyan abortuszellenes, életpárti országokat, mint Írország vagy Lengyelország. Az abortusz szabályozása az EU-ban
nemzeti hatáskör, bár néha megpróbálkoznak olyan kezdeményezésekkel, amelyek uniós szinten szabályoznák a kérdést. Ez több szakértő szerint antidemokratikus lenne (mi sajna a
nagyon engedékeny többséghez tartozunk, gumiszabályozással). És annak ellenére, hogy számos szervezet (például az amerikai Planned Parenthood) a születésszabályozás, családtervezés legitim eszközének tekinti az abortuszt, az
ENSZ nem tekinti annak.
Gondolhat, amit akar Viviane Reding, láthatóan nem kizárólagos az ő véleménye az EU berkeiben sem. Vagy Carlo Casini csak egy sajnálatosan ott ragadt reakciós olasz? Talán el kéne gondolkodni európai szinten is: mit akarunk hosszú távon, öngyilkosok lenni vagy tovább élni? Mert az nem megy, hogy féltjük a nyugdíjunkat és a szociális juttatásokat; s ha korlátozzák azokat, akkor meg kiabálunk, hogy jogunk van hozzá, de egyébként gyermeket nem vállalunk. Ha az állam jólétünk érdekében beavatkozhat a munka világába, és elegendő forrás esetén szociális juttatásokkal segíthet minket, akkor talán azt is megteheti, hogy cserébe elvárja, vállaljunk gyermeket. A saját, jól felfogott érdekünkben is. Sőt, kifejezetten támogathatná a családokat, a gyermekvállalást, például az örökbefogadás ösztönzésével.
