Most, hogy a pünkösdi hosszú hétvégével végre hivatalosan is elkezdődött a nyár, gyakorlatilag nincs olyan dolog, ami nyomós érv lehet egy jó tállyai kirándulással egybekötött borkóstolás ellen. Már nem 18 fokot mutat a hőmérő délben, hanem legalább 25-öt, a meggyet már nem a konzervből, hanem a fáról szedik, és a kutya is jobban szeret már a benti hűs levegőben ülni, mint kint a tikkasztó hőségben. Szóval kezdődik a nyár, irány a tokaji borrégió!
Még csak a történelmi borvidék határára sem érkezünk meg, már meg kell állnunk. Szerencsen vagyunk, ebben az aranyos kisvárosban, ahol láthatóan a virágosítás a polgármester egyik mániája, ami sokat dob az összképen. Szerencsen két dolog van, ami miatt itt mindenképpen érdemes körülnézni: a Rákóczi-vár és a körülötte lévő vadonatúj, mocsárral-kis tóval is bővített park. Ottjártunkkor a biztonsági őrök azt mondták, ne menjünk be a várba, ezért csak a várkertben tettünk egy sétát, de bőven megérte az is: miközben a frissen ültetett virágok és a még csak félcentis fű mellett sétálunk Rákócziék egykori erődítménye körül, ha körbenézünk, sorra láthatjuk Szerencs nevezetességeit a fürdőtől kezdve a könyvtárig.
Ha pedig megtetszett a kisváros hangulata, szigorúan ajánlott a vártól alig ötperces sétára található Halász cukrászda meglátogatása. Kétszáz forintért a cappuccinóba itt finom és tejszínből (!) készült friss (!) tejszínhab is jár, amihez 150-250 forint közötti áron választhatunk süteményt. És ne, ne azt a szokásos szétcukrozott, íz nélküli fantáziátlan cukrászbóvlit képzeljük el, amit a legtöbb ilyen helyen kapni lehet, hanem valami olyasmit, amit a nagymamánk készített nekünk gyerekkorunkban. Feltéve persze, ha jól tudott sütni.
Szerencstől vonattal és közúton is nagyjából egy negyedóra a tokaji borvidék egyértelműen legszebb faluja, Tállya. Ha én Márta István lennék, és a rendszerváltás környékén azon tanakodnék, hol rendezzem meg a Művészetek Völgyét, minden bizonnyal elgondolkodnék az alig kétezer lelket számláló Tállyán. Amilyen kicsinek tűnik ez a település, annál több értéket rejt: a domboldalba épített református, evangélikus és katolikus templom már messziről integet, belépve a falu területére pedig arra leszünk figyelmesek, hogy indokolatlanul sok faszobor keresztezi majd utunkat, ami a Tállya határán lévő romantikus temetőtől az Európa mértani közepét jelző oszlopon át a barokk Maillot-kastélyig vezet.
Persze amiért a legtöbben ideutaznak, az a bor.
Ha végigsétálunk Tállya főutcáján, rögtön megértjük, miért: legalább tíz, utcáról nyíló pincét látunk, ahová betérhetnénk egy kóstolóra – ha megéheznénk, egyszerű, szezonális helyi ételeket kínáló borvendéglőt is találunk, saját boraikkal. Ha azonban igazán jó bort szeretnének, csakis Homoky Andrást keressék, aki családjában már a negyedik borászgenerációt képviseli. Jó háromezer forintért mind a tizennégyféle bort végig lehet kóstolni a török idők óta létező, a falakon jó tízcentis nemespenész-réteggel borított pincerendszerben. Homokyék száraz muskotályáról Görgey Gábor így emlékezett meg: „Végre tudok muskotályt inni, melynek illatáért rajongok, de az édes borokat nem szeretem!” A muskotályon kívül az 1988-as, muzeális értékű hatputtonyos aszú és a szamorodni is verhetetlen – itt azt mondják, utóbbi szalonnával az igazi.
*
Ha nem Márta István, hanem Magyarósi Csaba lennék, minden bizonnyal eljönnék Tállya környékére is pár napra. A tökéletes nyaralást ugyanis nemcsak Nyíregyházán és a hortobágyi állatsimogatóban lehet kevés pénzből megélni, hanem a tokaji borvidéken is. A fenti, szerencsi és tállyai látnivalókon kívül számtalan lehetőséget rejt a zempléni táj: itt van nem messze, Erdőbénye és Abaújszántó között a rengeteg túrázási útvonallal rendelkező Aranyosi-völgy, sok-sok vár és várrom (Regéc, Füzér, Boldogkőváralja), ha pedig teljesen el akarunk vonulni a világtól, érdemes ellátogatni az egyik zempléni zsákfaluba, Komlóskára, ahol bár térerő nincsen, rengeteg látnivaló van, és elképesztően tiszta a levegő. Ha a falu legvégére, a ruszin parkhoz érkezünk, térképezzük fel a természetet a kis kövek és fagyökerek között csordogáló patak mentén.
Tolcsván található Leeman Pascal étterme, az Ős Kaján, ahol a képzőművész-főszakács-tulajdonos nagyszerűen kombinálja a francia lezserséget a magyar alapanyagokkal és tokaj-hegyaljai borokkal. Egy faluval arrébb, Olaszliszkán található a Kurucinfón mostanában szüntelen vitázó Ungváry Krisztián szőlőbirtoka, ha erre járunk, hozzunk magunkkal egy szál virágot Szögi Lajos emlékére is. És hát ott van Tokaj is, ahol a következő szüretig alighanem a Hegyalja Fesztivál Scooter-koncertje lesz a téma.
