Bártfa, a T+91. évben. „Boldog az a polgárság, amely békeidőben gondol háborúra” - írták fel nagyon régen politikailag inkorrekt emberek az avíttas gondolataikat a városházára. Azóta persze virágba borult a népek - főleg a nemzetiségek - önrendelkezése, különösen a 20. századi Kárpát-medencében és környékén. A történelem szemétdombjára hajított Magyar Királyság és az elnyomó Monarchia alóli felszabadulás után a szomszédos nemzetek békében fértek meg egymással, a kisantant államai is Kelet Svájcainak bizonyultak. Haladni kezdtünk a fejlődés útján. Minden változik, mindent meg is akarunk változtatni - csak a határvonal nem változhat meg soha többé. A nagy világégés után nem volt többé háború, a bölcs és igazságos békeszerződések után eljött a világbéke kora, faji vagy társadalmi alapú népirtás, nagyüzemi embergyilkosság és állami terror nélkül. A történelem is véget ér egyszer, bár nem 1920-ban, nem 1945-ben, nem is 1989-ben - hát, akkor majd most, a Facebook-forradalmak után. Vagy nem.