Az új honlappal - úgy látom - pályára állt a Velőrózsák. Túl vannak egy dokumentált Gödörbeli kísérletezésen és első koncertjükön is, amit a Corvin tetőn celebráltak. Az öndefiníció szerint gasztrozenekar, de a névválasztáson túl erre csak a negyvenes éveiben járó tagok decens pocakja utal. Ez ugyan nem túl esztétikus, de megfakult érdeklődésű zenefogyasztóként ebben mindenképpen kapcsolódási pontot találtam a fiúkkal, és ez már elég ahhoz, hogy első lépcsős szimpátiámat kivívják.
Tudom, hogy illetlenség az elhagyott exszel foglalkozni, mégis kénytelen vagyok viszonyítási pontként a Kispál és a BORZ szakadt zászlaját leszúrni, lévén, ketten is játszottak benne anno, egyikük pedig a Keselyűben átpengetett hónapok érdemén akár játszhatott volna.
Izgalmas zenei kihívás lesz azt a fajta boogiet előállítani, amit a közönség az előéletre tekintettel elvár, mégis elkerülve az önismétlés hibáját, 2. Kispinek is kellően lendületes megszólalást biztosít az előre-hátra dülöngélő gitározáshoz. A hangzásra az eddig elérhető néhány dal alapján igazán nem lehet panasz, hozza azt a jobb híján egyetemista tinglitanglinak nevezhető izét, amire mindig is buktunk. Feszes, nem túl bonyolult gitár, dob, basszus témák, jellegzetesen Kispál tematikában bemutatva.
A zenei alapok rendben vannak, Radioheadhez fogható nagy megújító fordulat nincs benne (szerencsére), a kísérlet sikere inkább abban áll, hogy a Zoltán Erika világából érkező Pavlicsek Lászlóval sikerül-e szétfeszíteni a gimnáziumok igényszintjének kereteit. Megkerülhetetlennek érzem, hogy a kötelező, és Kispál által mindig is szorgalmazott zúzdázáson túl a vénebb hallgatóság kedvére tegyenek. Ehhez viszont olyan időtálló szövegeket kell fabrikáljanak, amelyek már nem a plakátfirkálás izgalmát juttatják eszünkbe a pöcsről, hanem a szomszéd srácot, aki XC 90-es Volvóval jár, és már másodszorra nyitotta ki széles mosollyal a csajunk előtt a ház kapuját.
