„Magyarország védi a Magyar Tudományos Akadémia, a Magyar Művészeti Akadémia és a felsőoktatási intézmények tudományos és művészeti szabadságát, az állami intézmények bevételeivel és vagyonával, valamint a közpénzből nyújtott támogatásokkal való, felelős gazdálkodás érdekében – törvényben meghatározott keretek között – biztosítja szervezeti önállóságukat.” – áll az új alkotmánytervezet IX. cikkének (3) bekezdésében.
„Tisztelt Ház! A közérdeket csak az állam tudja érvényesíteni. Ebből viszont az is következik, hogy az államnak csak a közérdeket szabad képviselnie. Ehhez erős állam kell. A modern állam kisebb, de erősebb, és csak a közérdeket képviseli; semmilyen magánérdeket nem képviselhet. Nekünk az a feltett szándékunk, hogy olyan államot működtetünk, amely minden magyar ember állama, ezért minden magánérdeket kisöprünk az állam működéséből.” – ezt pedig Orbán Viktor miniszterelnök mondta 2010 októberében, országgyűlési felszólalásában.
Az 1992-ben (némi névhasználati ügyeskedés kíséretében) létrehozott civil szervezet, a Magyar Művészeti Akadémia alkotmányba emeléséről nem lehet azt mondani, hogy az a közérdek diadala lenne a magánérdek felett. Bármilyen tiszteletreméltó tagjai is legyenek a Makovecz Imre elnökölte MMA-nak, az attól még egy magánegyesület marad.
Bár a köztudatban úgy él, hogy a Magyar Tudományos Akadémia is magánintézményként jött létre, ez nem teljesen így van: a Magyar Tudós Társaság, az MTA jogelődje ugyan magánadományokból indult el, de létrehozásáról az 1827. évi XI. törvény rendelkezett. Ha az alkotmányozó kormánytöbbség célja az, hogy a művészek és kritikusok is tagjai lehessenek valamilyen, az állam által hivatalosan is elismert akadémiának, akkor erre több lehetőség is kínálkozik. A legkézenfekvőbb, hogy visszaállítják az 1949-es, szovjet mintára történő átalakítás előtti állapotot, és az MTA-nak újra lesz Széptudományi Alosztálya. A másik, hogy az MTA társult intézményeként létrehozott és működő Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiát ismerik el ebben a szerepben. A harmadik, hogy egy új intézményt hoznak létre, s legvégül ott van a jelenlegi tervezetben is szereplő MMA, mint lehetőség. A felsorolt négy út közül az első kettő valamelyike lenne helyénvaló, a harmadik nem lenne ugyan elegáns, de még mindig elfogadhatóbb, mint a népi-urbánus konfliktust idéző genezisű MMA állami rangra emelése.
