Különös szakma. Akinek már van néhány lakásfelkutatásra fordított kilométer a lábában, be tudja tájolni a szakma követelményeit és sarokpontjait.

  Saját tapasztalatom szerint az tekinthető ingatlanosnak, aki hivatásszerűen fikázza az eladásra váró lakásodat, fejből nyomja az adott településrész válságban kalkulált legalacsonyabb négyzetméter árait és több százezerrel kecsegtető piaci rést szimatol még ma is ott, ahol a tudatlanság csökkenésével folyamatosan szűkül a rés.

  Nem jósolok nagy jövőt nekik.

  Több mint egy kínlódással teli évbe telt, míg rájöttem, felesleges velük a kísérletezés. Kihagyásukkal adtam el és vettem új kéglit, s tartottam meg kb. 3 milliót. Nagyszerű-közeli felismeréseim a Mandiner blog közszolgálatiságát hivatottak erősíteni.

  1. Az ingatlanosok ugyanazt csinálják, mint te a kezdeti időszakban: letépkedhető cetli ragasztgatás, újsághirdetés, netes hirdetés. Az első kettő ebből felejtős a munka plusz költség – megtérülés reláció alapján.

  2. Az ingatlanos ingerületátvivő eladó és vevő között, mert a remélt lóvé olyanokat mondat vele, amit legkevésbé sem szeretnél hallani; neked, a vevődnek, de még esetenként neki magának is kínos.

  3. Privát hirdetésed mágnesként vonzza őket, függetlenül attól, hogy szerepel-e benne a „csak vásárlási szándékú hívást várok” kitétel vagy sem.

  4. Ha nem tudtál a gyümölcsöző együttműködési ajánlatnak ellenállni, számodra előnyösnek aligha nevezhető szerződést tukmál rád, néha a kizárólagosság megpendítésétől sem visszariadva.

  Létezésük egyetlen oka, hogy a lakáspiacon érdekelt ötven plusszos generáció egy jelentős része digitális analfabéta. Ám, ha már rárepültek a szektorra, érdemes használni a nyilvános adatbázist.

  A neten talált hirdetések alapján hosszabb-rövidebb helyszíni kutatással, kérdezősködéssel közvetlenül megtalálható szinte az összes hirdetett ingatlan. Ezzel azonban minden közvetítőnek számolnia kell, mint ahogy azzal is, hogy sok esetben az eladó a kerítésre, ablakba is kiteszi saját telefonszámát.

  Ki az manapság, aki a Népszabadság hasábjain egymás mellé dobált hirdetések között keresi álmai otthonát? Vagy akár csak egy lépést is tesz, hogy ingatlanirodába elmenjen? Nem kell ahhoz idegesítően fontoskodó Kaszás Krisztiánnak lenni, hogy az igényekre szabott megoldások korában a falragaszokkal együtt az ingatlanközvetítői szakmát is jobb egérgombbal a kukába helyezzük.