Három kategóriába sorolja majd a tervek szerint 2012 első napján életbe lépő új, sarkalatos egyházi törvény az egyházakat, vallási közösségeket. Százszorosára emelik az egyházalapítás létszámküszöbét, és a regisztráció előtt alaposan megvizsgálják a szervezetek mibenlétét is. Vége lesz-e a vallásszabadságnak, lesz-e kvázi államegyház Magyarországon?

  Szászfalvi László, a KIM (többek közt) egyházügyi államtitkára múlt héten sajtótájékoztatón számolt be a fejleményekről, illetve egy, az állam és az egyház EU-n belüli kapcsolatát vizsgáló konferencián is beszélt az új felekezeti törvényről.

  Az Egyház jelentős erőfeszítéseket fejt ki annak érdekében, hogy elősegítse a hátrányos helyzetben lévő emberek társadalmi felemelkedését. Az Egyház felnőtt- és gyermek- oktatással, és műveltségük megszerzésében nyújt segítséget – írja honlapján a 2008-ban alapított Boldog Teréz Anya Keresztény Egyház, amely így vall magáról: „Igazi erőforrásunk azonban az a nagy közösség, melyre Krisztus üzenete közvetítését, lelki irányításunkat, az istendicséret folytatását bízta a földön: a Boldog Teréz Anya Keresztény Egyház.”

  Az egytemplomos „felekezet”, amelyet volt katolikus szeminaristák alapítottak, zanzásította a katolikus hitelveket, a katolikus egyház ünnepeit üli meg és lemásolja a szertartásait. Remélhetőleg ez az „egyház” a 2012. január elsejével életbe lépő új egyházi törvény szerint már hivatalosan nem lesz „egyház”, tekintve hogy az nem fogja egyházként elismerni a már létező felekezetek nevét, szimbólumait, szertartásait kísértetiesen utánzó kezdeményezéseket.

  A jelenleg hatályos, a lelkiismereti és vallásszabadságról szóló 1990. évi IV. törvény szerint igazából egyetlen tartalmi kritérium van, a száz fős tagság, a többi tulajdonképp formalitás. Ez a törvény nyilván a rendszerváltást követő szabadságérzés terméke, azonban nyomában annyi félvilági társaság tüntette fel magát vallási köntösben, hogy az egyrészt már az egyház és a vallás fogalmát járatja le, másrészt – mint Szászfalvi László fogalmazott az említett rendezvényen – komolyan fenyegette a szociális ellátórendszerek fenntarthatóságát. A Heti Válasz össze is gyűjtött ötven olyan „egyházat”, amelyek valószínűleg inkább csak az egyházlét anyagi előnyei miatt regisztráltatták magukat felekezetként. 

  Az új törvény mindenekelőtt bevezetné az egyház elnevezéssel egyenértékű vallási közösség megnevezést. Az egyház ugyanis speciálisan keresztény, újszövetségi teológiai fogalom, más vallások követői sosem nevezték magukat egyháznak. Nem csak hogy buddhista vagy hindu, esetleg iszlám egyház nincs, hanem még síita vagy szunnita, szalafista vagy vahabita egyház sem, tehát még az iszlámon belüli irányzatok sem egyházként tekintenek magukra. Ugyanis egyik vallásnak sincs olyan szervezett és intézményesített hierarchiája, mint a keresztényeknek. Ettől még persze a közbeszéd az egyszerűség kedvéért egyházként emlegeti majd szervezeteiket.

  Az első kategória a történelmi, avagy hagyományos egyházak/vallási közösségek kategóriája lesz a tervek szerint, amelybe a magyar történelemben kiemelkedő szerepet játszó, nagy intézményi hálózatot fenntartó három keresztény felekezet, a katolikus, a református és az evangélikus egyház tartozik majd bele, valamint a zsidó vallás. A feltételek közt szerepel majd a legalább száz éves honosság, és a tíz- vagy huszonötezer fős tagság (utóbbi több környező ország által használt szabályozás). Elsődlegesen vallási tevékenységet kell végezniük, a hitből fakadóan pedig közfeladatokat is el kell látniuk, például a szociális területen. Az első kritériumok lehet, hogy vagylagosak lesznek.

  A második kategória lesz az elismert egyházak, vallási közösségek kategóriája, a tervek szerint húsz év honosságot megkövetelve (az 1895-ös egyházi törvény vezette be először ezt a kategóriát, hogy jogi státust adjon számos kisfelekezetnek). Itt is fontos lesz a primer vallási jelleg és a közfeladat-ellátás, amihez teljes vagy részbeni állami hozzájárulást igényelhetnek, kaphatnak majd az érintett szervezetek, amelyek közt vélhetően ott lesznek például a baptisták, a Hit Gyülekezete vagy az iszlám közösség.

  Valószínűleg minden vallási közösségnek, egyháznak újra kell majd regisztrálnia, a regisztrációs vizsgálat nem formális lesz, mint most, hanem mélyrehatóbb, és a kritériumok közt szerepel majd, hogy a bejegyzendő felekezet neve, szimbólumai, szertartásai ne legyenek összetéveszthetőek már létező közösségek hasonló attribútumaival. Lehetőség lesz ügyészségi törvényességi felügyeletre is. Az egyházi törvény végére csatolhatnak majd egy mellékletet, amelyben felsorolják azokat a felekezeteket, amelyeknek nem kell külön regisztrálniuk.

  Mindazok a közösségek, amelyek nem férnek bele az első két kategóriába, vallási egyesületet hozhatnak majd létre a polgári jog alapján, és az ehhez kapcsolódó támogatásokban részesülhetnek majd. 

  Ilyenkor felmerül a kérdés, hogy akkor most különbséget tesz-e hívő és hívő közt az állam? Szögezzük le: a vallásszabadság, a kultusz szabadsága nem sérül, továbbra is mindenki olyan vallást követhet, amilyet akar. Az állam és az egyház szétválasztása sem változik, ám együttműködnek egymással, ahogy azt az EU is megfogalmazza alapdokumentumaiban. Szervezetileg nem lesz összefonódás, nem lesz kitüntetett államegyház. Trón és oltár, ha úgy tetszik, szövetsége lép, de nem fonódik össze. Az egyházi státusból kiebrudalt intézmények is folyamodhatnak majd állami támogatásért, csak épp nem egyházként.

  Szociálisan érzékeny lelkületűek ilyenkor felhördülhetnek, hogy például a Heti Válasz által is felsorolt több öregotthon is, amelyek egyházként tesznek szert némi állami pénzre, csődbe fog menni. Egyrészt ez nem valószínű, másrészt mégiscsak lejáratja a vallás fogalmát az, ha pusztán szociális hálónak használjuk.

  Mielőtt bárki Európáért kiáltana és bizantinus, putyinista cezaropapizmustól és az iráni teokrácia lemásolásától tartana: az egyházak különféle besorolása bevett európai gyakorlat. Persze vannak, akik ugyanúgy kezelik a felekezeteket, például a francia, a holland és az eddig magyar szabályozás. Viszont Angliában, Portugáliában és Görögországban tulajdonképp államegyház van. A belgák, osztrákok, olaszok, németek és az osztrákok pedig több kategóriába sorolják az egyházakat, ahogy a készülő magyar törvény is ezt szándékozik tenni. Az olaszoknál a katolikus egyház helyzetét külön törvény rendezi. A több kategóriába sorolás többnyire a honosságot, a létszámot, a történelmi hagyományokat és a hitelveket veszi figyelembe.

  Kukorelli Istán Alkotmánytana (amelyet hamarost, gondolom, újra kell írnia majd a szerzőnek) szerint sem ütközik a vallásszabadság joga azzal, ha az állam egyes vallási közösségeket bizonyos szempontok, például közfeladat-ellátás alapján máshogy kezel.

  Az új, még egyeztetés alatt álló törvény tervezete üdvözlendő, hiszen megszüntet egy bosszantó gyakorlatot, amikor boldog-boldogtalan felmutathatta Brian tökét vagy papucsát, hogy egy utánam!-mal rögtön, minden teketória nélkül vallásnak kiálthassa ki elveit. A történelmi honosság ugyanis épp azt szolgálja, hogy kiderüljön, melyek azok a felekezetek, amelyek vezetői és tagjai komolyan gondolják hitüket, azért hajlandóak is megküzdeni, nem pedig rögtön a mennyei helyett az állami mannáért tartani a kezüket. Aztán ha kiállták az idő próbáját, ahogy például a történelmi felekezetek, akkor jöhet a szintugrás.