A médiatörvényes nemzetközi anyázás talán utolsó idegrángásaként az Európai Parlament tegnap határozatot fogadott el. A jogi erővel nem bíró papiros a baloldali (szocialisták, kommunisták, zöldek) és liberális pártok támogatásával ment át.
A szövegben minden ott sorjázik, amit a fenti mozgalmárok az elmúlt hetekben harsogtak Brüsszelben. Jó pár tény azért ordítóan hiányzik. Például az, hogy a magyar parlament - az ilyen ügyekhez képest példátlan gyorsasággal - hétfőn módosította a médiatörvényt. Pontosan úgy, ahogy az ügyben egyedül illetékes Európai Bizottság kérte. Arról sem esik szó, hogy Neelie Kroes biztos még akkor kijelentette, a módosított törvény mindenben megfelel az uniós normáknak. És az Alapvető Jogok Chartájának is.
A fenti tényeket az Európai Néppárt francia frakcióvezetője is elmondta a szavazás előtt. Azt is, hogy éppen ezek miatt bármilyen határozat értelmetlen a témában. A néppárt ezért visszavonta saját verzióját és ugyanezt kérte a baloldali frakcióktól is. Ez kicsit sem zavarta a határozat előterjesztőit. Mint ahogy az sem, hogy a magyar szocialisták Pesten leszavazták az Európai Bizottság által kért módosításokat. Az sem, hogy az EP-s liberálisok a határozattal épp a saját pártcsaládjukhoz tartozó Kroes biztost hazudtolják meg és hozzák vakarózós helyzetbe.
A Mandiner korábbi írásaiból is kiderült, vannak vitáink a médiatörvényről. A tegnapihoz hasonló megnyilvánulások azonban csak részben szólnak magáról a jogszabályról. A határozat és az ilyen kiállások épp annyira az európai baloldal pótcselekvései. Miközben repedezik a közös valutarendszer, tízezres migrációs hullám fenyeget és alapvetően átalakul az EU-t körülvevő nemzetközi környezet, Daniel Cohn-Benditnek és euroszociknak mintha nem lenne más dolguk, mint egyenként nekirongyolni a jobboldali vezetésű tagállamoknak (lásd még az eddigi határozatok témáit).
A nekirohanásoknak épp annyira lehet célja, hogy padlóra vigyenek egy új tagállam által vezetett uniós elnökséget. Annak minden törekvésével együtt. Ha egy uniós elnökség védekezésre kényszerül, nem lesz ereje, hogy érdemben koordináljon az igazán fontos ügyekben. Így nem egy jobboldali magyar kormány koordinálása mellett kell megkezdeni a következő hétéves költségvetésről szóló tárgyalásokat. Nem kell komolyan venni a román-bolgár schengeni bővítésre vonatkozó célokat, s a horvát csatlakozás ügyében is lehet patópálkodni. Ezzel együtt természetesen a kormány is jócskán megnehezítette saját helyzetét a médiatörvény időzítésével.
Sokan mozgékony partnerek a magyar elnökség sárba rántásában. Heller Ágnes nemrég saját előadóesten festette meg a magyar diktatúra kontúrjait az Európai Parlamentben. A „Veszélyben a magyar demokrácia” c. rendezvényen nem mellékesen kiemelte a magyarok szolgalelkűségét, azaz származás alapján határozott meg karakterjegyeket. Now, who's the fascist, Madame Heller?
A magyar szocialisták sem alszanak a vackukban. Szánalmas angolsággal megírt gerillapropagandát köröztettek az uniós intézményekben, amelyben maguk gyűjtötték csokorba a Magyarországot kritizáló cikkeket. Pompás kis országimázs-kampány ez, a megvalósult patriotizmus. Már melegít a pálya mellett a jócskán sértődött Paul Lendvai is, aki rövidesen Brüsszelben turnézik Eltékozolt ország c. könyvével.
