Bevallom, nem tudtam elképzelni, hogy politikai ügy lesz Bakács Tibor Settenkedő szalámilopásából – mert nem az. Bármilyen hihetelen, de e sztori kulcsfogalmai - a felelőtlenség, a hülyeség és a lopás - léteznek a politka világán túl is. Ehhez képest (egyébként teljesen korrekt) vezércikk született az esetről a Népszabadságban, tulajdonképpen előrevetítve Szentesi Zöldi László publicisztikáját, amiben arról olvashatunk, hogy hát ilyenek ezek mind.

  De vátesz volt Szentesi is, mikor azt írta: „Mert ahogy a tieid perverz logikáját ismerem, hamarosan aláírásokat gyűjtenek majd az „éhező” Bakács mellett, és naná, hogy mi leszünk a bűnbakok, valamint a barbár médiatörvény, ami ilyen mélységekbe taszította a tiszta tekintetű médiamunkásokat.”

  Nem telt el egy nap, jött is ez a dadaista baromság a piacpárti Hírszerzőn a marxista TGM tollából, valamint az értelmiség üres gyomráról írt megrendült sorok Sebők Jánostól a HVG online-ra. A már-már Arany Szömörcsög-díjas csúcs azonban Para-Kovács Imrétől érkezett, aki az Aktívnak nyilatkozott a szalámiügyről.

„Pont ez az eset bizonyítja a Bakács Tibor becsületességét, hogy ha egy 51 éves normális, tehetséges újságíró még nincs rajta egy párt fizetési listáján se ebben a korban, akkor ahhoz nagyon becsületesnek kell lennie, mert sikerült valahogy függetlennek maradnia. Érdekes módon ez a szalámilopás, indirekt módon az ő becsületességét bizonyítja.”

  Hogy a sokszor teljesen funkciótlanul idegrohamokban kitörő, nárcisztikus mártíromságra bármikor kapható BTS mennyire normális, vagy tehetséges, azt most hagyjuk. De hogy független? Ehhez csak idézzük fel azt az epizódot a független Klubrádió független műsorvezetőjének életéből, amikor a szépemlékű és ugyancsak független Napkeltében az SZDSZ parlamentből való esetleges kipottyanását a parlamentarizmus elsorvadásával tette egyenértékűvé. Közszolgálatilag nyilván.

Aztán a független értelmiségi ismérve az is, hogy kampányfilmben szerepel. (1:41, például)

  Para-Kovács később bebizonyítja saját függetlenségét is, amikor arról beszél, hogy vannak újságírók ma Magyarországon, mint például Bakácson kívül még ő és Vágvölgyi B. András, akik nem tudnak elmenni külföldre, mint az orvosok, hanem itt kell maradniuk. Helyben maradásának heroizmusát azzal bizonyítja, hogy őt is csak az anyósától kapott mangalicaadag tartja életben. De bebizonyítja azt is, hogy jó progresszívként mennyire halad a korral, és hogy nagyvonalúan maga mögött hagyta a kádári kisember zsigeri irigységét is.

„Azt javasoltam neki, hogy dolomitbányánál kisebb dolgot ne lopjon. (Ami persze nem igaz, csak most jól hangzik.) De tényleg azt hiszem, hogy Andrássy úti házakat kell lopni, magánnyugdíjpénztárba eltett befektetéseket kell lopni, dolomitbányát, szőlőhegyet. Tehát nagyban kell gondolkozni, mert a szalámi az becsipog.”

  Az interjút, ha jól láttam egy kocsmában vették fel. Ha mégsem, akkor azt hiszem kitalálható, hogy miért láttam így.