A politikai, társadalmi, gazdasági indulatok talán egyik legszélsőségesebb megnyilvánulási formájának vagyunk tanúi az elmúlt napokban. Tunéziában, Algériában, Mauritániában és Egyiptomban lassan tucatnyian választották az önégetés szélsőséges tiltakozási formáját. Ahogy ismert, a tunéziai, egyelőre megjósolhatatlan kimenetelű események szikrája a 26 éves Mohammed Bouazizi alkalmi árus önégetése volt. A fiatalember illegálisan forgalmazott portékái elkobzása ellen tiltakozott ilyen drasztikusan. Tette hamarosan követőkre talált. A történelemben nem először kezdetét vette az önégetési hullám.

(Vigyázat: felkavaró illusztrációk)

  Minden öngyilkosság sokkoló. Az önégetés talán a legijesztőbb mind közül, mert aki a földi lét lezárásának ezt a formáját választja, annak számolnia kell azzal: az egyik leghosszabb és legfájdalmasabb haláltusája lesz. A tunéziai árus 17 napig haldoklott. (A képen: Ben Ali meglátogatja Bouazizit halálos ágyán.) A politikai indítatású önégetések a hidegháborúban jelentek meg. Azóta számos céllal, szentnek hitt eszmével az ajkukon locsolták le magukat emberek gyúlékony anyaggal és ragadtak gyufát vagy öngyújtót a világ több pontján. Persze a legtöbb esetben a végső elkeseredettség és az eszköztelenség is a motivációk között van, és nem zárható ki az sem, hogy nyilván voltak olyanok is, akiket valamiféle lelki betegség gyötört.

  Magányos, de nagy visszhangot kiváltó esetek rendre előfordultak. Hartmut Gründler környezetvédő az NSZK atompolitikája elleni tiltakozásul gyújtotta fel magát Hamburgban, az SPD kongresszus idején 1977-ben. Per-Axel Arosenius svéd színész a helyi adóhivatallal folytatott vitáját zárta le így 1981-ben. Homa Darabi orvosnő a nők jogaiért áll ki így Teheránban 1994-ben. Alfredo Ormando homoszexuális író a római Szent Péter téren lett öngyilkos ily módon a katolikus egyház szerinte a homoszexuálisokat sértő nézetei miatt 1998-ban. A magányos eseteknél is megdöbbentőbb, amikor a körülmények következtében egy ilyen tett követőkre talál, és elindul egy önégetési hullám.

  Az első önégetési hullám a vietnámi háború előzményeihez kapcsolódik. Ngo Din Diem rezsimje ellen tiltakozott így Tich Quang Duc buddhista szerzetes 1963 júniusában. A saigoni utca reggeli csúcsforgalmában véghez vitt öngyilkosság Malcolm Browne amerikai sajtófotós képein bejárta a világot. A fotós Pulitzer-díjat kapott. Ahogy később elmesélte, a fülest egy szerzetestől kapta néhány órával az öngyilkosság előtt. Din Diem november eleji bukásáig több tucat buddhista szerzetes tiltakozott hasonlóan végzetes formában a diktátor uralma ellen.

A Pulitzer-díjas kép

  A második önégetési hullámot már maga a vietnámi háború váltotta ki az Egyesült Államokban. 1965-ben három teljesen különböző korú, nemű, vallású, társadalmi státuszú amerikai tiltakozott így a vietnámi háború ellen. Alice Herz 82 éves holokauszttúlélő kezdte a sort Detroitban. A 31 éves, kvéker Norman Morrison fél évvel később már a Pentagon előtt követte el ugyanezt: tettének súlyát növelte, hogy nála volt legkisebb, újszülött gyermeke, aki ép bőrrel megúszta a tragédiát. Egy hétre rá Roger Allen Laporte katolikus aktivista a New York-i ENSZ székház előtt követte a többieket. 

Ryszard Siwiec

  A következő nagy önégetési hullám az 1968-as csehszlovákiai eseményekhez kötődik. 1968 szeptemberében Ryszard Siwiec lengyel tanár, négy gyermek apja százezer szemtanú előtt, az aratási fesztivál lelátóján gyújtotta fel magát. Hátrahagyott magnófelvételen és búcsúlevélben Csehszlovákia megszállását jelölte meg indítékként. 1969 januárjában Jan Palach diák a prágai Vencel téren vetett így véget életének. Temetése több százezres rendszerellenes megmozdulássá vált.

  A lengyel és cseh öngyilkosságokat egy magyar követte. Negyvenkét éve, 1969. január 20-án nemzeti színű zászlóval a kezében Bauer Sándor ipari tanuló gyújtotta fel magát a Nemzeti Múzeum lépcsőin. Az orosz megszállás ellen tiltakozott búcsúlevelében, amiben „kommunista üdvözlettel” köszönt el, azt írja: „Azt üzenem eszme nélkül nem él, csak létezik az ember. (...) Szeretnék élni, de most a szénné égett holttestemre van szüksége a Nemzetnek, a proletároknak.” Három nappal később halt bele sérüléseibe, halála előtt néhány órával előzetes letartóztatását rendelték el. Nevét ma emléktábla őrzi a Nemzeti Múzeum lépcsőinél. Csehszlovákiában és a szocilaista blokkban majd' tucatnyian vállaltak tűzhalált a következő hónapokban. 1970. feburájában Moyses Márton, a Securitate által üldözött magyar költő a brassói pártház előtt gyújtotta fel magát, haláltusája három hónapig tartott.

Bauer Sándor

  1972-ben a szovjet hatóságok szembesültek az önégetési hullám erejével. 1972 májusában Romas Kalanta diák Kaunas egyik frekventált terén gyújtotta fel magát, hogy a litván függetlenségre emlékeztessen. Csak ebben az évben tucatnyian követték a halálba. Litvánia-szerte szovjetellenes zavargások törtek ki, és az események utórezgései évekkel később is gondot okoztak a szovjet megszállóknak. A másik litván önégető, Vitautas Viciulis festő 1989-ben Klaipeda városában, a Lenin szobor tővében lett öngyilkos, kezében a litván zászlóval. A kommunista rezsimeknek gyakran gyűlt meg a baja ezzel a tiltakozási formával. Az NDK-ban egy nyájától elmozdított lelkipásztor, Oskar Brüsewitz, Romániában Liviu Cornel Babes munkás vetett véget így életének. Kínában 2001-ben a Falun Gong vallási irányzat több tagja tiltakozik így betiltásuk ellen, a Tienanmen téren. Néhány túlélő azóta is kórházi ellátásra szorul. 

  A világban az észak-afrikai önégetési akciók mellett napjainkban legalább két helyen zajlanak hasonló akciók. India tamilok lakta részein a srí lankai tamilokkal, szolidaritási megmozdulások részeként rendszeresen végeznek magukkal így emberek. A másik hely pedig Afganisztán, ahol a társadalmi, családi nehézségekre tesznek így pontot az alávetettségben élő nők.

  A példák is mutatják politikai, társadalmi, gazdasági küzdelmek e viszonylag új, de terjedőben lévő, szélsőséges eszköze nincs földrajzi helyhez vagy szociológiai környezethez igazítva. Alapkérdéseket kell feltennünk: az egyén önként vállalt kínhalála segíthet-e a közösségen? Létezik földi tisztítótűz? Mutathatják-e emberi fáklyák a sötétségben a kiutat?