Újabb formációban próbálja ki magát szerkesztőségünk régi kedvence, Harcsa Veronika. Az informatikusként induló, de végül a zene világában elmerülő fiatal énekesnő az elmúlt négy évben a magyar jazz és pop új reménysége lett, saját kvartettje mellett az Erik Sumo Bandben, és vendégként többek között a Pannonia Allstars Ska Orchestra, a Colorstar és a Nicola Conte Trio mellett is énekelt. A Bin-Jippel pedig három egyenrangú zenésszel hozott létre ismét valami újat.
A magyar jazz fiatalabb nemzedékének ismert tagja, Kaltenecker Zsolt a billentyűkön, Gyémánt Bálint gitáron, míg az előző évezredben még a funky és a house flitteres világából ismert Andrew J az elektronikus ütemeken, hangmintákon és lemezjátszókon szöszölve, Harcsa Veronika énekhangjára és dalaira főzték ki a Bin-Jip (Lopakodó lelkek) című, kissé bizarr dél-koreai filmről elnevezett formáció zenéjét.
Jó ihletforrás lehetett a film: a sötét jazzből, az utóbbi években kisebb másodvirágzását élő triphopból és a játékos-egzaltált dalokból álló Bin-Jip koktél elkerüli a hasonszőrű produkciókra jellemző habkönnyű, kávéházi, háttérzenei megoldásokat. Váratlan ritmusváltásokkal, itt-ott belépő minimálszólókkal, kellően piszkos ütemekkel bontják le a jól fésült jazz építőkockáit.
A Bin-Jip első lemeze, az Enter októberben jelent meg, az első klip a címadó számhoz pedig most készült el. Érdemes volt eddig várni: az Enter hangulatához jól illő, reneszánsz és barokk metszetek dekonstruálásából összerakott képi világ Terry Gilliam munkásságát és Lewis Carroll lehetetlen világát idézi. Ezen lépeget keresztül az énekesnő: „I had to enter the door” - énekli. Lépjünk be mi is rajta.
